Az ételpazarló angolok

Minden nap gondolok az éhező gyerekekre. Főleg este, de akkor nagyon.
Angliában jóléti társadalom van, legalábbis ugye van egy erős középosztály, akinek gyerekei más szellemben nevelkednek, mint én.

fish-fingers

forrás: dreamstime.com

Hihetetlen magas fokú ételpazarlás van jelen. Napról napra annyi kaját dobok ki a szemétbe, hogy egy éhező gyerek az udvarban elélhetne velünk, mert jutna neki is bőven.

Az angol gyerekek számára az étel megbecsülése egy nem létező dolog. Emlékszem, otthon mamám mondta: Ha leejted az ételt (pl egy szelet kenyeret), vedd fel és puszild meg. Becsüld meg, hogy jut minden nap eléd valami finom az asztalra. Vallásos családokban pedig még imádkoznak is, „Köszönöm, hogy ételt adtál Uram”.

Nézzük most az angol gyerekeket. Számukra az étel egy játék, az evés egy muszáj tevékenység, mert éhes vagyok. Az, hogy közösen leülne a család, normális tempóban, nyugodtam együtt egyenek, nincs. A gyerekek általában este 6 tájban vacsoráznak. A szülők este 8 körül. És a csemeték és apuka- anyuka nem ugyanazt az ételt eszi. A picikre (5&7 éves) én készítek valamit, utána pedig anyuka főz kettőjükre. Furcsa ez magyar szemmel.

A reggelire vagy müzlit, vagy zabkását szeretnek enni. Hiába mondom, hogy ha megetted, kapsz többet, Nem. Kirakom neki, aztán megy a szemétbe az, amit a szeme kívánt csak.
Délután a becsomagolt ebéd maradványait dobom ki, ami általában abból ál, hogy kettőt beleharaptak a szendvicsbe (sonkás/sajtos/majonézes-tonhalas) és kuka. Ha pedig megkérdezem, miért nem etted meg, megy a vállvonogatás.
Következik a vacsora, ami a kislánynál az ételturkálásban és kenjük összes az asztalt mutatványban kimerül. Kettő kanállal eszik a krumplipüréből, beleharap a halrúdba, majd közli, hogy neki elég. Közben persze a Ketchupot is jól kinyomtam neki a tányérra, mert kérte. Ha pedig még ügyesebb, a zöldség (borsó) fele a padlón végzi. Minden étkezés után porszívózhatok.
Egy éhező gyerek simán megette volna azt a sok mindent, amit finnyáskodva otthagyott.

Jön a gyümölcs. Kér egy almát, kettőt harap, s odamegy a kukához és belehajítja! Bizony, a gyümölcsöket napi szinten szinte épen dobáljuk ki. Nem számít, a bolt polcain roskadoznak, majd vesz anyuka másik csomagot.
És képzeljétek el, hogy az angoloknál a külső a legfontosabb, ha gyümölcsről van szó. Ha a banán nem gyönyörű, sárga külsejű, hanem pici barnulás látszódik, kihajítják gondolkodás nélkül. De akkor is szemét az étel (alma stb), ha egyetlen nappal túllépik a ’fogyasztható’ dátumot. X
Fáj a szívem minden alkalommal. Otthon a fáról szedett alma hónapokig elállt a pincében, Angliában meg ráírják, hogy x nap és kuka.

Múlt héten ügyeltem egy családnál, ahol az anyuka szedret, málnát és epret mosott, majd tányérra rakta. Vacsora utáni nasinak szánta. A gyerekek csak a tányér kb jó felét fogyasztották el. Anyuka pedig szemrebbenés nélkül az előtte 10 perccel frissen mosott gyümölcsöket kidobta a kukába. Döbbenten néztem. Öcsém, jól megy ám! Meg sem fordult a fejében, hogy betegye a hűtőbe, majd holnap elfogy…

Londonban az étel egy alap dolog. Nem gondolnak bele, hogy valakinek a világon nem jut. Ha kidobjuk, hát ki lesz dobva. Van a boltban még bőven elég, nem számít.

A héten láttam egy videót Facbookon. Az ételpazarlásról szólt. A kisfilm készítői azt akarták kihangsúlyozni, hogy az étel pénzbe kerül. Az ételeket pénzzel helyettesítették a tányérokon, azt darabolták, majd hajították ki a kukába. A zárómondat a következőt volt: ételkidobás = pénzkidobás!
És igazuk van. Ha odafigyelve fogyasztatnánk, kevesebbet is költenénk. Talán így sikerül elgondolkodtatni pár embert.

Egyetértetek velem, vagy nem?

(A cikk alapjául 100 angol, középosztálybeli családot vettem.)

Advertisements

Az ételpazarló angolok” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Veronika szerint:

    Csak egyet tudok érteni a posztoddal, én is ugyanezt a pazarlást tapasztaltam/om a családomnál. Nekem különösen az elején volt nagyon nehéz kidobni a kukába az ételt, pl. tányérnyi csirkehúst aminek semmi baja nem lett volna másnapig a hűtőben de itt “megtudtam”, hogy “megromlik.”

    Amivel én nagyon nem vagyok kibékülve az az, hogy a gyerekek mindig külön esznek a szülőktől (nálam a nevetségesen korai fél 5-ös időpontban!) és így nem csoda, hogy válogatnak meg úgy esznek mint a kismalacok mindenhova szemetelve és morzsázva, hiszen nagyon ritkán látnak felnőtteket enni. A gyümölcsmizéria is ugyanaz mint nálad, ha a banán egy csöppet barna akkor az már nem jó, na meg egyébként sincsenek oda a gyümölcsökért – vagy zöldségekért.

  2. Gyongyi szerint:

    Ezzel nem tudok egyeterteni teljesen. Ez lehet, hogy a felso kozeposztalybeli csaladokban, akikkel te talalkozol, igy van, de ennyire altalanositasi, nem szabad. Peldaul en egyaltalan nem ezt latom. Az en angol csaladom (a parom angol) ennek teljesen az ellentete. Kinosan ugyelnek, hogy semmi ne vesszen karba. Csomoszor vasarolnak a Tescos Clearence polcrol halat, hust es lefagyasztjak stb. Ugyhogy ezt kijelenteni, hogy az angolok etelpazarlok…en nem tennem a helyedben, mert mindenre van pelda.
    Azt pedig teljesen meg tudom erteni, hogy a gyerekeket a babysitter eteti meg es a szulok kulon vacsoraznak. Egyreszt ezert tartanak babysittert, hogy lassa el a gyerekeket es takaritson fel utanuk. Masreszt az is teljesen normalis, hogy a szulok ketten szeretnenek vacsorazni, nyugodtan, talan egy pohar bor mellett…

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s