Egy au pair visszaemlékezése

Mind a mai napig az Au pair cikkeimre sokan jönnek a keresőből és mindig nagyon aktuális sajnos. Igen, azért mondom, hogy sajnos, mert, ahogy látom, a többség nem poénból, hanem utolsó esélyként vágna neki az angliai gyerekfelvigyázásnak. Eredetileg a kulturális csereprogram lenne a lényege, de az élet és én is rácáfoltam. Mikor x éve vagy Au pair és hivatalosan is abból a kis zsebpénzből élsz, amit kapsz, ez már munka számomra/számunkra.

au pair kep

forrás: internet

Most megragadom az alkalmat, hogy a saját történetemmel előálljak. Miért is lettem Au pair? Otthon nekem főállásom volt 22 évesen havi kb 85.000 Ft nettófizetéssel, s pár hónap munkaviszony után már láttam, hogy a hónapok előre haladnak, ellenben én állok. Semmit sem tudtam volna hosszútávon kezdeni ennyi pénzzel, és ez még a szuper bruttósítás előtti idő volt, utána a 80 ezer is éppen csak meglett volna…
A szüleim is igen korlátok között tartottak, egész életemben, a ’Nem’ szó hatása alatt nőttem. Nem mehetsz el. Nem, nem, nem… És akkor úgy döntöttem, igent mondok valami újra.

A cégnél, ahol dolgoztam, jelentkezett egy lány munkára, aki au pair volt már Angliában. Pár héttel később véletlen találkoztunk a belvárosban. Azonnal betámadtam: Hogyan lehet kijutni Angliába? „Tessék, itt az ügynökség száma, hívd fel őket.” Az adott naptól számított jó hónapon belül már átléptem a brit határt.
Nem volt mit vesztenem, otthon nem volt karrierem, kutyám, macskám. A negatív légkör és a folytonos ’nem’ elvette a kedvemet.
Mivel annyira akartam a változást, az elszántság átsegített minden nehéz percen a kezdeti időszakomban. Másrészről pár rokonom a kezét dörzsölte és várta, mikor rohanok haza sírva, hogy nem tudom ezt csinálni. Várták, hogy elbukjak, hogy kárörvendezhessenek. Na, ezt nem fogom senkinek sem megadni!

Az au pairkedés egy kulcsot adott a kezembe a londoni élethez. Tapasztalat, biztos nyelvtudás, semmilyen egyéb külföldi tapasztalat és megtakarítás nélkül ezt tűnt járható útnak.
Én a lassú léptettek haladó óvatos ember vagyok. Lehet kinevettek most, de az első pár napomon, amit Londonban töltöttem, egyedül sem mertem elhagyni a lakást. „Úristen, 9 millióan körülöttem valahol ebben a metropoliszban!”– ijesztett a tudat.
Egy jó évembe telt, mire igazán magabiztosan és otthonosan mozogtam fel és alá, bármerre. Ma pedig már a világ bármelyik nagyvárosában lazán, bármilyen reptéren rutinosan járok. Az évek rugalmasabbá tettek.

A cikkem célja a visszaemlékezés, hogy utólag milyennek látom az au pair időszakomat. „A gyerek, háztartás nem fog ki rajtam” – szemléletmóddal indultam neki. „Képes vagyok alkalmazkodni, a családok elégedettek lesznek velem, s mindenki boldog lesz” – szemem előtt rebegtek a sorok.
Az első londoni családom egy egyedülálló anyuka volt két picivel. A nő részéről őrültség volt engem felvennie, úgy, hogy életemben nem gondoskodtam még totyogósokról. És úgy egyáltalán, valaki beesik az országba, s azonnal beköltözik egy angol család tetőtéri szobájába. „Nem normálisak ezek” – eskü, így vélekedtem. „De én sem vagyok normális”, hogy csak úgy becuccolok egy vadidegen anyukához.
Ő eleinte nagyon jó fej volt, körülbelül hímes tojásként kezelt, családtag voltam. Aztán miután párszor elmentem bulizni, kihúztam a gyufát. „Éjfélre gyere haza”, a te biztonságod érdeke is úgy kívánja. Én pedig nagyon szuperül kihasználtam az alkalmat. Pontban 23:59-kor csukódott mögöttem az ajtó mindig. Csak a stressz, hogy figyelnem kellett az órát, időben induljak… Hosszútávon nevetséges. Aztán több órát dolgoztam ugyannyi pénzért, elegem lett belőle, de torkig.

A szerencse folytán Wimbledon-ba sikerült költöznöm egy 4 gyerekes családhoz. Kihasználtak és itt – ott csicskásként voltam kezelve, de a szabadidőmbe nem szóltak bele. Ha hajnali 3-kor állítottam haza részegen, hát az volt. „Amíg nem ébresztesz fel minket, akkor jössz – mész, amikor akarsz” – anyuka mondta. Azonban az állandó bébiszittek minden hétvégémet megcsorbították, a saját terveimet keresztbe húzták. Inkább voltam náluk házvezető és mosó, főző, vasaló alkalmazott, mint a gyerekfejlesztéssel és jóléttel foglalkozó személy. Gondoljátok el, 4 lány, akikre mosni, főzni, vasalnom kellett napi szinten. Mindig ment a mosógép, az alap volt.
Közös megegyezéssel (3,5 hónap távozási időt adtak!) egy év után búcsút intettünk egymásnak. Véget ért az au pair korszakom.

Kint lakásos élet 2014 januárjában kezdetét vette. „Megpróbálom, max visszamegyek au pairnek, Nem veszíthetek semmit” – elhatároztam.
Az albérletek világáról már írtam, s még írni is fogok. Az első dolog, amit nagyon szembetűnt a külön élettel, hogy a szabad időm, az szabad fixen. Nem vehetnek elő, mert nem velük élek. Másodsorban órabérben dolgozom, ha többet kérnek, több pénz. Nincs az, hogy iskolai szünet és 10 órát nyomsz naponta, majd megkapod a heti 120 Fontot ugyan úgy. Nannyként a szünetek alatt döntök kereseti rekordokat, mert x teljes nap x órabérért, meglátszik.
Nannyként jobban megbecsülnek. Nevetséges, hogy többet adnak ki a családok pénzben, hogy aztán jobban elismerjenek. Au pairként ez nem volt.
A következő pont a biztonság. Nannyként interjú van, önéletrajzzal pályázol, nem akárkit vesznek fel. Ergó, ha te kellesz, nem mondják azt, hogy jövő héten bye. Az au pair életben a család megteheti, hogy 2 héten belül távoznod kell, de akár pár nap alatt kivághatnak. Semmi sem véd.
Nannyként van szerződésed, fizetett szabadság. Au pairként meg a család jóakaratán múlik, hogy fizet –e vagy nem, és mennyit. Örülj, ha 2 hetet állnak.
Nannyként, ha bébiszittelnem kell, x nappal, de akár hetekkel előre tudok róla. Nem használnak ki, hogy heti 2 bébiszit a 120 Fontos fizuban, mint Au pairként. Nannyként azt is megtehetem, hogy szólok, figyelj, nekem az – az este nagyon kell, próbáljátok megoldani. Au pairként, ha nemet mondasz, majd lesz más, akit becsicskáztathatnak.  A sort folytatni lehetne.

Mostani szemmel visszagondolva, sok békát nyeltem anno bentlakással. Ha ott élsz velük, te csak az x személy vagy, a gyerek, a szülők igényei mindig a tieid előtt lesznek. Te leszel az utolsó, akit majd figyelembe vesznek. Az étkezési szokásod angolosodik, és szinte garantálom, hogy hízni fogsz kint az első időszakban. Plusz 9 kg fél év alatt feljött rám. A késő esti vacsorák, az ebédre szendvics és a monoton, túró (fehérje) mentes élet, bizony meglátszott rajtam. Felborult eleinte a bioritmuson csúnyán. De, pozitív zárásként nem felejtem el, hogy az akkori időszaknak köszönhetem, hogy most ott vagyok, ahol. El kellett indulnom, semmilyen kezdet sem könnyű.
A kulcsot megkaptam, hogy milyen ajtókat nyitok ki vele, rajtam áll.

Köszönöm, hogy velem tartottatok most is!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s