Pasizás Angliában IV.

2012 áprilisa óta minden év e hónapjában egy értékelést írok. Mi is történt az elmúlt 365 napban a magánéletemben. Talán furcsa, hogy a világnak kiírom a dolgaimat, de ez mindig segít, lezárni és továbblépni. Tanulságot levonni, hogy aztán új erővel indulhassak előre.

Az elmúlt év nem volt túlságosan izgalmas, nem pasiztam nyakra – főre. A 2014-es éves fogadalmam amúgy is úgy szólt: „Pasik, roló lehúzva”. Az ígéretemet nagyjából szépen is tartottam.

randiNézzük is, kik jöttek – mentek – megfordultak az életemben.
Tavalyi cikkemben említettem egy indiai – angol srácot, hogy voltam olyan ostoba, már elnézést, hogy picit közelebb engedtem magamhoz. Szerencsére nem vakított el a rózsaszín felhő egy pillanatra sem, így mikor úgy éreztem az illető elkezdene kihasználni, túladtam rajta. Vagyok olyan nő, hogy kiadjam a pasinak az útját, ha nem érzem őt méltónak hozzám.
A következő SMS-el zártam a szituációt: „Nem akarlak többet látni”. És, akinek én ezeket a sorokat megírom, elgondolkozhat, de nagyon mélyen. Nem kenyerem határozottan megválni valakitől, de ha úgy viselkedik, megérdemli, nem fogok lelkiismereti kérdést csinálni belőle.

32 éves létére egy önző dög volt, és nekem elhihetitek, ha nem változtat sürgősen egyedül és magányosan fog maradni örökre.
Hiába volt neki aranyos kis lakása, kabriós autója, pont nem ez érdekel. Sőt, a következő dumára is immunis vagyok: „Az HSBC-nek dolgoztam a Canary Wharfon, jól kerestem, de túl sok stresszel járt. Előnye volt viszont, hogy bejártam a fél világot. Utána a megtakarításomból megvettem ezt a lakást. Most pedig személyes  – pénzügyi tanácsadó vagyok”.  Aha, és hova sz*rjak? Viccesen zárta a társalgást: „De te biztos nem tudnád megfizetni a tanácsadásomat”.  Ha most történne az eset, itt hagytam volna szó nélkül magára. A pénz és BMW kabrió maximum a k*rvákat felszedő duma a 7-es út szélén otthon.
Vele be is fejeztem az ismerkedést egy időre.

Tavasz végén egy gyerekkori ismerősöm megkeresett, felvette velem újra a kapcsolatot a Face-n. Meg is lepődtem, elhihetitek. „Régen hallottam rólad. Mi újság? Én most Svájcban élek, ha gondolod, meglátogathatnál”. Másnap repjegyet foglaltam.
Nagyon kellemes érzés valakivel x év után új találkozni egy harmadik országban. Mintha tegnap váltunk volna el, úgy folytattuk a társalgást, pedig óvodából ismerjük egymást. Az élet tüneményes kis játéka, ahogy a szálakat kuszálja.
Egy szuper hosszú hétvégén töltöttem el, mint barát május végén Genfnél. Ahogy anno megjegyeztem, ajándék napok az életemben.
Utána folyamatosan napi kapcsolatban maradtunk, s újra meghívást kaptam hozzá. A többi maradjon az én titkom.
Érdekes egy helyzet az egész, ami előtt értetlenül állok igazából.
Egy biztos, a jelen az, ami most van, s aminek minden perce ajándék. A jövőben csak hálásan fogok visszagondolni erre.

Egy társasági összejövetelen vettem részt, ahol egy srácnak bemutattak a baráti körben. Meglepetésemre rám írt később, hogy szimpatikus vagyok neki, fussunk össze. Nagy nehezen összebírtunk egy pubozást hozni. Leküldtünk pár Guinnesst és elbeszélgettünk.
Én és Ő, Víz és tűz kategória. Nem mostanában sikerült olyan személlyel találkoznom, akivel ugyan semmi bajom nincs, de az ellentétem nagyjából mindenben. Én a kis bájos, ártatlan lény (kis túlzással), ő pedig a belevaló, nagydumás, bulis, pörgős parti arc. Összeférhetetlenség.
Az első óra azzal telt, hogy hallgattam. Egyszerűen olyan sztorikat nyomott a gyerek, hogy hozzászólni nem tudtam. Ez a főiskolán hogyan puskáztam, ittam, tomboltam szét magam színvonal. Távol áll tőlem. Én mindig becsületes, szorgalmas diák voltam, kifejezetten elítéltem az olyan szaktársaimat, akik a valahogy „elbukdácsoljuk a sulit” csoportba tartoztak.
A találkozót nagyon semlegesre értékeltem, bár a nagy ölelés búcsúzáskor a Trafalgar téren jól esett.  Azóta sem hallottam hírét sem a srácnak, jobb is ez így. Élje továbbra is a bevezetett kis világát.

Augusztus végén egy kiránduláson vettem részt, ahol egy kocsiba ültettek egy szép szemű, nálam egy 10 évvel idősebb pasival. Ma visszagondolva részben az én hibám is volt, hogy olyan szituációba keveredtem, amibe nem akartam. Túllőttem pár dolgom, amin az én ismerőseim nem akadtak fent. Én például, minden fajta pletyka nélkül megoszthatok egy képet, hogy ’az „új” pasimmal hétvégézem’. Senki, de senki nem írt rám, hogy gratulálok. Még anyum sem akadt fent rajta.
5 éve vagyok egyedülálló, mindenfajta komolyabb kapcsolat nélkül. Mindenki nagyon jól tudja, hogy élem az életem, s nem fog senki semmilyen álommesét kitalálni, ha pasikkal posztolom magam.
Sőt, a blogon, ha dicsérek, pozitívan nyilatkozom rólad, egy srácról, személyről, nem jelenti azt, hogy belezúgtam az illetőbe. Egyszerűen, ami jó és szimpatikus megmondom. Ennyi erővel leszbinek is hihetnének, mert ha egy nő csinosan öltözik, megmondom neki őszintén. „Ma nagyon dögös vagy. Istenem, de jól nézel ki”
De, mielőtt főbűnős lennék, személy szerint elvárom egy pasitól, ha dönt, akkor döntsön. Nincs olyan, hogy jó, Te szimpi vagy, de azért egy kettyintés mással belefér még mielőtt, na, komolyan veszlek.
Múlt, lezárva, továbblépve. Békével pápá.

Az utolsó személy, akit megemlítenék egy ismerősöm, akit 3 éve egy magyar – londoni találkozom ismertem meg. És csodálkozásomra augusztusban, a születésnapomkor meghívott vacsorázni. Azóta is találkozom vele rendszeresen, néha kihagyásokkal. Mivel, tudom, hogy olvassa a blogot és a helyzet még aktuális, így nem írok többet ezzel kapcsolatban.

Az elmúlt évben megkönnyebbülésemre nem hozott össze a sors igazi idiótákkal, nyálcsorgató ázsiaiakkal, nem kaptam állházasságra ajánlatot stb. Kifejezetten élveztem a hónapokat, sok szeretetet kaptam.
A baráti köröm bővült a társasági összejöveteleknek köszönhetően, ami fontosabb, mint a pasis kérdés. Olyan személyeket ismertem meg, akik által egy londoni – magyar családban érezhetem magam, akikkel napi kapcsolatban vagyok, akikre bármikor ráírhatok, akik meghallgatnak és elfogadnak. Mindezért hálás vagyok és minden közös élményt nagyon értékelek. Mert tudjátok, az életben egy biztos: a változás. Aki ma a társad, barátok, legfontosabb ember, jövőre már lehet nem lesz az, mert az élethelyzet, az érdeklődés változik, esetleg fizikai távolságok – költözés is bekövetkezhet. Ez így természetes és mindig is így volt. Aki anno a legjobb barátnőd volt a munkahelyeden, iskolában, ma már „csak” egy kedves személy, akire gondolva emlékek törnek rád, de lehet már x éve nem láttad – hallottál róla.

Továbbá az elmúlt évben egy szomorú tény is kiszúrta a szemem. Mi, nők általánosságban a férfitársadalmat kritikusan nézzük, a „szemét pasik” az alap. És közben tömegével találkozom olyan jóvágású, intelligens, nem balek férfiakkal, akiknek x éve nem volt nője. Nem, még annál is rosszabb, mert semmilyen kapcsolatba nem kerültek x éve nővel. Sőt, egyeseknek az, hogy nővel beszélgetni kell, sem megy. A férfiak elszigetelődtek, elszigetelték magukat. Nagy gázok vannak, jegyezzük meg.
Jó, persze, nem fogom sajnálni azt az illetőt, aki a X-box-al randizik órákat minden este, vessen magára! De, kivételek is vannak.
Uraim! Kapjátok össze magatokat! Tessék nyitott szemmel járni, elkezdeni nyitni és nem 40 évesen észbe kapni, hogy hu bakker…eltelt a fiatalságom.

A nagymamámnak az 1930-as években még szerenádoztak az udvarlók, ma pedig a hiper – szuper technikai világban még egy üzit sem képesek írni a férfiak sokszor!
Általánosságban én hiányolom a ’teperést’ is. Ha kell egy nő, tessék megdolgozni érte!

Most elindult egy új pasis év az életemben. Nem várok el semmit sem, nem fogok görcsölni rajta. Csak élni fogok, úgy, ahogy eddig is tettem.

Köszönöm, hogy ismét olvastatok! Nagyra értékelem!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s