Nagy kedvencem – Forrest Gump

Péntek este újranéztem a Forrest Gump-ot egy ismerősömmel, aki annyit mondott „Ez az egyik kedvenc filmem”. Hát, sok mindenben egyezik az ízlésünk, szerencsére. Habár, aki ezt a filmet elutasítja, ott gondok vannak, de nála.

forrest gumpA Forrest Gump az egyik legtöbb mondanivalójú film, amit valaha láttam, s minden mellett élvezhető és néhol igazán vicces is.
A Paramount Picture Studio alkotása, amit 1994 júliusában mutattak be, s kereskedelmi sikert hozott a cégnek. (680 Millió dollár bevételt). Továbbá minden idők legjobb filmjeinek listáján méltón szerepel, s 6 Oszkár díjjal is jutalmazták.

Főszereplő
A történet főszereplője Forrest, aki egy lassabb észjárású, jószívű és rendkívül becsületes srác Alabamából.
Az IQ-ja 75, amit a magyar Wikipédia egyszerűen értelmi fogyatékosként jellemez. Szomorúan olvastam. A külföldi felhasznált forrásaim (angol Wiki, IMBd) még véletlenül sem említett hasonlót!

Rákerestem hát, mi is pontosan a 75-ös IQ. Meglepődve olvastam, hogy egy felnőtt 18 éves, akit  75-re mérnek, a Föld lakosságának 4,8%-ál okosabb, vagyis több visszamaradott felnőtt él köztünk, mint gondolnánk. A 75-ös IQ egy 12 éves mentális korának felel meg. Igazából, csak megmarad gyereknek öröknek az illető.

Történet
Elindult a film, és ott találjuk magunkat egy buszmegállóban, ahol Forrest kérés nélkül nekivág elmesélni az életét, az éppen várakozó embereknek. Megismerjük gyerekkorát, mamáját, Jennyt. Megtudjuk, hogy a gyors futásának köszönhetően ösztöndíjjal bekerül az egyetemre, amit el is végez. Később a hadseregbe lép és megjárja a vietnámi háborút, megismeri Bébét. A háború után megkapja az állami hős kitüntetést az elnöktől. Beszippantja a ping-pong világa, nemzeti válogatott lesz. Leszerelését követőn belevág a rákászüzletbe, ami egy szerencse folytán gazdaggá teszi. Majd pedig országos hírű „sztár” lesz több éves futásának (“Fuss Forrest, fuss” – végigkíséri életét) köszönhetően.

Mindezek mellett pedig Forrest az 1950-es évektől 1980-ig tanúja volt több meghatározó, történelmi eseménynek, melyek közül párat befolyásolt személyével. A film szerint Elvis tőle leste el az egyedi táncmozdulatokat. Illetve ő ihlette meg John Lennont az Imagine dalra is.

Minden úgy történik vele, hogy ő igazából fel sem fogja tudatosan. Az élet gondviselése, jóhiszeműsége és jólelkűsége juttatja előrébb.

Az ismerősöm csak ennyit mondott: „Ez a film egy görbe tükröt állít az amerikai társadalom elé.” Gondoljunk csak a sportra. Nem számít, hogy gyenge az IQ-d, ha jól futsz (jelen esetben), megoldjuk, hogy bejuss olyan suliba, amiről amúgy csak álmodhattál volna. Mélységekbe menő háttérkutatást kéne még ezzel kapcsolatban végezni.

Kulcsszereplők
Forrest – A nagy gyerek, akit az első pillanattól megkedveltem. Az ő karaktere elgondolkoztatott többször, és rávilágított arra, hogy néha jobb tudatlannak lenni tudatosan. Egyszerűen, boldogan és aggódások nélkül élni az életet. Úgy tenni, mintha nem történik körülöttünk semmi rossz, és hinni abban, hogy jó minden, naivként viselkedni. Ha pedig valami rossz történik, azt is jónak kezelni. Sokszor túlagyaljuk és bonyolítjuk az életünket, nem kéne.

Forrest gyermeki személyiségével felnőttként karriert futott be, saját céget alapított, de közben fel sem fogta mit tesz.

Jenny – 20 éves koromban maximálisan megértettem, drukkoltam neki. Most inkább kritikus vagyok vele szemben. Hullámzó érzelmeket váltott ki viselkedésével nálam.
Gyerekként az apja által szexuális erőszak áldozata lett, majd felnőttként berántotta a Hippie korszak és utána drog „kultúra”. A pasija pedig megütötte, a gyermekkora rabja maradt bántalmazás terén. Megvetettem. „Nem hiszem el, hogy nem látja, mit művel! Hogy csak lejjebb és lejjebb csúszik, mikor a fiatal éveiből valami jót kihozhatott volna a züllés helyett” – gondoltam magamban. „És Forrestel is hogy bánik! Lelép szó nélkül” – nálam itt eljátszotta.
A film vége felé, mikor Forrest újra találkozik vele, immáron a közös gyereküket nevelve, megbocsátottam. Jenny megmutatta, hogy az életünk nincs elvetve, hiába is pazarolunk éveket a rosszra. Bármikor újrakezdhetjük, felállhatunk. Hátat fordítva a korábbi zűrős ismerőseinknek és kapcsolatainknak. Itt már felnéztem karakterére.

Egy kérdés viszont kibuggyant belőlem. Forrest minden gondolkodás nélkül visszafogadja Jennyt, elveszi feleségül, gondoskodik róla haláláig. Én, aki nem IQ 75-el rendelkezem, s nem olyan jóhiszemű személy vagyok, vajon meg tudnék –e bocsánati Jennynek (bárki másnak, aki így viselkedett)? El tudnám –e felejteni előző botrányos életét és újrakezdeni? Ma azt mondom, elismerem, hogy változott (gratulálok), de semmi több nem lehetne.

Mrs Gump (Mama) – Rajongok karakteréért. Tökéletesen jó példa, akire egy negatív szavam sincs. A nő, aki feltétel nélkül szerette Forrestet. Szívvel és szeretettel tanította, nevelte. Nemes egyszerűséggel mindent képes volt elmagyarázni és megértetni fiával.
„Én arra rendeltettem, hogy az anyád legyek. Igyekeztem jól csinálni.” – itt a könnyeimmel küszködtem.

Érdekességek
Meglepődve olvastam a Wikipédián, hogy a rendezők először John Travoltát szemelték ki Forrest szerepére. Nem tudnám elképzelni őt Gumpként. A film Tom Hanks-el az igazi.

Forrest több elnökkel is „élőben” találkozik, legalábbis a filmvásznon úgy hat. John F. Kennedy-s részt először kék háttér előtt vették fel, hogy utána oda tudják „varázsolni” őt az eredeti jelentbe számítógép segítségével.
A pingpongozós részeknél sem volt labda. Számítógépes animáció az egész.
Lincoln Memoriálnál a képernyőn megjelenő tömeg is hatalmas trükk. Felbéreltek kb 1500 statisztát, akiket 2 nap alatt ide – oda csoportosítottak a kamera előtt, majd digitálisan létrehozták ez alapján a több százezer fős tüntető csoportot.
A Vietnámban Dan hadnagyot súlyos sérülések érték, aminek következményeként amputálni kellett lábait. Az amputált lábak látszatát úgy érték el a filmben, hogy a hadnagy lábait kék anyagba „csomagolták”, majd utómunkálatokkal „kifestették” azt a jelenetekből.
A harcos és robbantásos, erdő futásos akciókat kaszkadőrök segítségével filmezték le. Természetesen Tom Hanks sosem volt semmilyen veszély közelében. Minden ilyen jelentbe utólag, digitálisan „illesztették” bele.  

Végezetül pedig kedvenc idézeteim
„Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb.”

„Azt hiszem, rajtunk múlik, hogy mi a rendeltetésünk. Ki kell hoznunk a legjobbat abból, amit Istentől kaptunk”
“Az a hülye, aki mondja.”

És talán emlékeztek a jelenetre, amikor Forrest a Hippik előtt a színpadon beszél, ám a mikrofont kihúzzák. Az el nem hangzott mondatok így szóltak:„Néha, amikor az emberek elmennek Vietnámba, a lábuk nélkül jönnek haza a mamájukhoz. Néha egyáltalán nem jönnek haza. Ez egy rossz dolog.” 

Ha még nem tettétek, nézzétek meg a filmet! (Terveim között szerepel, hogy végre angolul is megtekintem)

(A cikk megszületéséhez csemegéztem a magyar, angol Wikipédiából, az IMBd –ből és a mozi.hir.24 oldalakról.)

Köszönöm, hogy olvastátok!

A hétvégén sok érzelem kavargott bennem, egyszer ki is fakadtam. “Nézd el nekem, még “gyerek” vagyok” – mondtam az ismerősömnek. “Hogy kezeljem a helyzetet?” – kérdeztem. “Semmi baj, megnézzük még egyszer a Forrest Gumpot” – válaszolta. 🙂

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s