A nanny interjú

Elkezdtem aktívan nézelődni új állások irányába. Maradnék a gyerekekkel, csak szeretnék végre egy korrekt nanny munkát, ahol konkrét szerződést kapok, korrekt órabérrel és fizetett szabadsággal stb. Mikor alkalmazotti viszonyba kerülők, s a mostani szabadúszó, kényszerhelyzetű ön adózós életemnek hátat fordíthatnék végre. Biztonságot szeretnék, mikor tudom, hogy fixen ennyit keresek hetente.
Nem feltétlen főállás az álmom, sőt. Egy 30 órás 3 napos munka lenne a nagy szerelem, amiből meg lehet élni, ha korrekt az órabéred. De nyitott vagyok délelőtti részmunkaidőre is, mert a délutáni családom nagyon szeretem.

boldog_gyerekTaláltam egy hirdetést, itt a környéken, ahol élek. Egy anyuka, két kicsi gyerekkel segítséget keres. Szuper, elküldtem az önéletrajzom. Pár nap múlva már interjúra is mentem.
50 percig voltam az elbeszélgetős – interjún az anyukánál, de akkor is csak azért kellett eljönnöm, mert a suliba oda kellett érnem, felvenni a délutáni gyerekeket.
Ez egy komoly interjú volt, valóban nem vicc. Ott nála döbbentem rá, hogy az Au pair és nanny között bizony fényévnyi különbséget vannak. Hu, itt konkrét szituációkat elemeztetett velem a nő, mit és hogyan teszek, ha a gyerek így és így viselkedik. Milyen büntetési és jutalmazási rendszert alkalmazok. Mi a legdurvább, amit tennék (persze pofon soha, ezt véletlen se mondja sehol is bárki!!!) Van a bünti lépcső, time off, figyelmen kívül hagyás stb. Ez nagyon családfüggő, ezért óvatosan. A bünti lépcsőt, sámlit például kifejezetten elutasítja néhány család.
A szerencsém itt az, hogy voltam másfél évig Au pair egy olyan egyedülálló anyukánál, ahol voltak szabályok, s az ott látott és tapasztalt dolgokat mondtam el most a nőnek. Tetszett neki, látta, hogy értem miről beszél. De ha nem lettem volna Au pair, gőzöm nem lenne. Vagyis a tapasztalat és évek nagyon is kellenek!

A beszélgetés jól sikerült, mindent értettem. Mindenhez tudtam hozzászólni, példát mondani, hogy korábbi családoknál ezt hogy tettem stb.

Végre a fizetésre került sor. Szíven szerint, ha egy hirdetésben nem szerepel semmi órabér, az állásinterjút rögtön ezzel kezdeném. Ne lopjuk már egymás idejét, ha az ajánlott pénz amúgy sem tetszik. Az anyuka azt szerette volna, hogy maradjak egyéni vállalkozó, mert ők bejelenteni, fizetéssel – adókkal bíbelődni nem akarnak (a két gyerek és a velük járó adminisztráció is elég – indokolta). Bruttó 10 Fontról beszélt. Itt nálam már borult is helyzet. Én egy korrekt szerződést akarok, s hogy nem keresnék szinte többet, mint most, mikor nyugodt – bejáratott életem van. FELEJTŐS!

Az elvárt munka.
Ő most gyesen van a 4 hónapos babával. A két éves (éppen csak két éves) gyereke, meg reggel 8-tól este 6-ig magán bölcsődében sínylődik. Már babakora óta visszük bölcsibe – mondta anyuka. De az utóbbi időben sokat sír, mikor otthagyom. Illetve úgy érzem, hogy a gyerekem okosabb a társainál, s többre képes, többre nyitott fejlődésben, mint amit már neki nyújtani tudnak. Nem fejlődött igazán a gyerekem az elmúlt hónapokban – folytatta.
Kivenném a bölcsiből, s azért keresek valakit, hogy velem itt a két gyerekkel legyen. A 2 évesnek segítsen számolni, olvasni. Igen, már 15-ig el tud számolni, s az abc-t is kezdi felfedezni, de többet kéne vele foglalkozni, hogy vizuálisan is felismerje pl a 3-as számot.
(Magamban: 6 évesen meg másodfokú egyenletek akar majd megoldatni gyerekével? Normális, hogy az alig 2 éves számoljon, betűzzön?)
A gyerek mellé tanítószerű nannyt keresünk, de láttam az önéletrajzodban, hogy foglalkoztál picikkel és fejlesztésükkel. (Úristen!!! – magamban)
Illetve, ha mondjuk, bevásárolni megyek, fodrászhoz, valamit elintézni, a picit is rád hagynám pár órára. 5 hónapos és egy 2 évesre vigyázni bruttó 10 Fontért (Egy igazán képzett, tapasztalattal rendelkező nanny, nem fogja ezt ennyiért elvállalni)
Továbbá arra gondoltam – folytatta, hogy kidolgozhatnál egy órarendet a gyereknek, hogy délelőttönként milyen fejlesztő, különböző programokat végeznél vele, hova vinnéd stb.

A 2 éves gyerek
Az anyuka nem ringatott álomban, hogy az ő gyereke egy csodálatos, imádnivaló fiú (bár, hiszem, hogy a lelkében az). A fiamra általában azt mondják, édes gyerek. De hidd el, lakozik benne egy ördögi én, ami gyakran kibújik belőle – mondta. Mikor nem hallgat semmire, harap, úgy kell kergetve megfogni, esetleg rúg és karmol. Nyitott vagyok új ötletekre tőled, hogyan kezdjük el kezelni a szituációt. Mi a férjemmel sokszor csak bezárjuk ilyenkor a szobájába, hadd tombolja ki magát – zárta.

(Én, mint némi tapasztalattal rendelkező személy, úgy látom a gyerek mérhetetlen szeretethiányos lehet. 5 hónapos kora óta napi 10 órára be van vágva egy bölcsibe. Az apuka gyakran van külföldön, üzleti úton, tehát apa hiánya erősen lehet. Továbbá az anyukával sem tölt el soha szegény minőségi időt. Most pedig ott a kistesó, gondolom féltékeny. Mert a 2 éves véletlen sem hülye! Nagyon jól látja, hogy a pici bezzeg anyuval otthon lehet, mikor én meg nem – járhat a fejében. Naná, hogy parádézik, mindent megtesz, hogy figyelmet kapjon. Mellesleg a „szörnyű 2 évesek” a legdurvább kor – az angol szülők állítják, ilyenkor a legkezelhetetlenebb a gyerek véleményük szerint.)

Az anyuka kivenné a gyereket a bölcsiből, a kis pici meg végre gondolhatná, hogy anyuval lehet, de jó! És erre egy idegent kapna a nyakára. Szerintetek? Nem látom esélyét, hogy első nannyként (ehhez a szituációhoz is szokni kell) elfogadna rögtön. Főleg semmi esélyét nem látom arra, hogy elfogadna úgy, hogy anyuka is velem egy légtérben lenne. Miért hallgatna rám, ha anyu is ott van? Ha pedig már amúgy is viselkedési problémákkal küzdenek, én, mint idegen, valszeg a még ördögibb énét hoznám ki belőle, mert bennem látná a gyerek az okot (ellenséget), amiért anyu nem vele törődik, mikor ott van a lakásban.

És, ami a legfájdalmasabb volt az egészben, hogy az anyuka csak a fejlesztésről, tanításról ejtett szót. Az, hogy szeretet, személyes törődés, babusgatás, ölelés, hogy a gyerek érezze, igen ő nagyon is fontos. A szeretetelhalmozás stb fel sem merült.
Emlékszem, mikor, kezdő Au pair voltam, tapasztalat nélkül, mikor még harapó 2 éves szituációval nem találkoztam, a szeretetben bíztam. Minden gyereket, akire csak vigyáztam, picik és nagyobbak szerettem. Rengeteget cipeltem a kisebbeket, mindig mérhetetlen türelemmel és higgadtsággal, szeretettel közelítettem. A munkaidőmön felül is gyakran voltam velük, mert nem azt néztem, hogy 8 óra végeztem.
Minden gyerekre zseniként néztem, mindenkit dicsértem és bíztattam.
(Persze a hátuk mögött, ha nagyon kikészítettek, néha mondtam anyukámnak, hogy a 4 éves dög…de ezt elnézhetjük)
Én soha nem voltam az a túl puszilkodós, nagyon-nagyon ölelgetős gyerekgondozó, mert nem akartam, hogy a szülők féltékenyek legyenek.
A dolog pedig működött, mikor anno visszajártam az első – londoni családomhoz (azóta külföldre költöztek) a gyerekek mindig csimpaszkodtak, örültek. Semmi mást nem tettem, csak a szeretet adtam, ami visszakamatozott.

Legszívesebben az interjún megmondtam volna anyukának, hogy hagyjuk már az elvásásosakat egyelőre. Kezdjük el szeretni, minőségi – egyéni időt kapjon, amikor fokuszáltam rá figyelünk.
Többször hallottam, hogy az gyerek, aki szerettek, egészségesebben fejlődik, és egész életére pozitívan kihat.

Az anyuka keresett az interjú óta, vagyis szimpatikus voltam. Én pedig a lehető legfinomabb indokkal, arra hivatkozva, hogy nem érzem magam elég tapasztaltnak a pozíció, mivel két 2 év körüli/alatt gyerekkel egyszerre egyedüliként még nem vigyáztam hosszútávon. (igaz tény, de a kihívásoktól nem félek)

Remélem, hogy valami nagyon tapasztalt, rendkívül jó nanny (jobb órabérért) elvállalja, hogy a kis 2 éves tényleg jó kezekbe kerüljön.

Ne kíméljetek hozzászólásaitokkal! 🙂

Advertisements

A nanny interjú” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. gwconsolata szerint:

    A “szeretethiányban” igazad lehet. Egy ekkora gyereknek még nagy igénye van arra, hogy ennél sokkal többet legyen az édesanyjával. Én otthon voltam a gyerekeimmel amíg iskolába kezdtek járni és nem bántam meg. Nagyon jó volt az nekik is nekem is. Szerencsém volt, mert meg tudtam tenni. Egyetértek veled a “minőségi idő”-ben egy gyereknek joga van ehhez és az egész későbbi életére kihat az, amiit ezekben a korai években kap, vagy nem kap.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s