Visszaemlékezés tinikorom időszakára

Tegnap délután az iskolából feldúlt állapotban jött haza a 11 éves lány. A házuk bejárati ajtaját majdnem magával kidöntötte, olyan lendülettel érkezett. Majd felment szó nélkül az emeletre, és a szobájában hüppögött egy órát, miközben a iPodon játszott. A háziját nem írta meg fáradtságra hivatkozva, majd később TV-t nézett.
Semmi értelmeset nem tudtam belőle kiszedni. Nem a sulival van gond, nem is a legjobb barátnővel vesztek éppen össze. Ráhagytam, mert tényleg mindig szorgalmasan végzi a dolgát, nem kell könyörögni a házi íráskor és jól nevelten viselkedik. Ma ilyen nap van – zártam le magamban.
Az anyukának hazaérkezés előtt írtam egy sms-t, hogy készüljön fel, a lány ma nem éppen a legjobb formában van. Megpróbálom kideríteni, mi a gond – búcsúzáskor mondta.

Reggel kaptam egy üzenetet tőle, hogy ne aggódjak. Semmi különös nincs. Egyszerűen a lánya úgy döntött, hogy goromba és hangulatfüggő lesz tegnap. Legalábbis ő így látja. A tinédzserkor kopogtat az ajtóban – írta az utolsó mondatában.

És bummm. A gondolattól az memóriám elkezdte kidobni az emlékeket, mint egy nyerőgép. Katt-katt-katt. Hiába volt már több mint 10 éve, nagyon frissen élnek az élményeim.
Elmesélem hát most nektek, én hogyan éltem meg a felnőtté válás utolsó lépcsőfokát, a hisztis tinikort.

Ha a történelemben van sötét középkor, akkor az én életemben is lehetnek „sötét” évek, amiket legszívesebben lehúznék a WC-n és örökre megszabadulnék tőlük. A tini korszakom pontosan ilyen. Nekem többnyire rossz emlékeim vannak, úgy éltem meg, mintha derékba törték volna az életem.

Kezdetek
Először izgatottam néztem, ahogy a testem kezdett átalakulni. Váo, két izé elkezdett nőni elől. Csak egyformák legyenek! – futott át a gondolat az agyamon. Mert hülyén nézne ki, ha egyik nagyobb, mint a másik. És igen, nő leszek! Akit a pasik megnéznek, mert a mellek vonzzák az erősebbik nem tekintetét.
Tudattalanul a lányok egymás között megtartották ’a kinek van nagyobb?’ versenyt, amiben díjnyertes kategóriába estem, hiszen anyukám D-s méretét örökölni áldás. Valamiért azonban nem tudtam büszkén kihúzni magam sokáig. Úristen, de nagy! Nem akarok a középpontba kerülni miattuk.
Aztán jött a nagy dilemma, melltartó kontra toppok? „A melltartó korán kezdése a melleknek nem tesz jót” – valami ostoba duma egy 80-as évekből.
Anyukám, már elnézést, de nem sokat értett a dolgokhoz. Én meg úgy láttam, hogy akinek, nem szép formás a melle, mindenképp szivacsozottat viseljen, ami szépen kerekíti az idomokat. A csúcsos kebel már nagyon nem volt divat a 90-es évek végén!!! A pontot az i-re nálam egy volt osztálytársam rakta fel anno. „Nem akarlak megbántani, de melltartót kéne hordanod, van akkora”. Rosszul esett, hogy anyum otthon vakként viselkedett, s az iskolában egy lánytól kellett ezt hallanom.

Menstruáció
10408793_780821078653761_8944026627606964355_nA nőiesedő formák pozitívan érintettek, ám a dzsungelosodás, a szőrzet megjelenése, már nem. Fúj, most komolyan??? Anyum azt mondta, hogy szőkés a szőrzeted, nem gáz. Az iskolában aztán ezt is megkaptam. „Nem akarod borotválni a hónaljad?”. Na és a sminkek.
Már nagylány vagyok! igen is, kipróbálhatom – én így éreztem. Apumtól otthon megkaptam: minek? Ezt mosd le. Pedig csak szemem volt kihúzva… Gondolhatjátok, hogy a bomba már ketyegett bennem.

Aztán jött a nagy „átok”. Az első periódus. Egy nagy bőgés az alap. A világ összeesküdött ellenem! Minden fiú bekaphatja. Hagyjanak békén! Senki se szóljon hozzám, és a házból sem vagyok hajlandó kitenni a lábam! Az erős fájdalmak, amik kezdőként sokként hatottak, mikor nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. De most komolyan? Vér jön ki belőlem!
A nagykönyvben úgy van megírva, hogy 28 naponta jön és maximum egy hétig tart. Álomvilág! A valóságban totálisan nem így van. Legalábbis, míg hosszú évek el nem telnek.
Az első periódusom 10 napos volt, ami lelkileg nekem annyira betett, hogy az utolsó 3-at körülbelül végigsírtam. Miért nem múlsz el?! Utállak!
Aztán, mint egy véletlenszerű algoritmus folytatódott a dolog. Egyszer egy héttel korábban, utána másfél hét késésben, ahogy éppen a hormonháztartásom akarta. És ugye, mondanom sem kell, hogy kis dög volt a periódusom (másnál is, ahogy hallottam). Mindig akkor jött meg persze, mikor a hátad közepére sem kívánnád. Nyaraláskor, tuti. Születésnapod reggelén, biztos. Szenteste, mert miért ne? Osztálykirándulás, alap. Húsvét, mert ünnep van. Általános iskolai ballagás közben, mert igen! akarom, hogy emlékezz arra a nyamvadt napra.
Átéltem én sok-sok hideget, és úgy éreztem lelkileg magamra voltam hagyva mindeközben.

És a megaláztatások
Nem elég, hogy új helyzet elé voltunk állítva, mint fiatal nők, mint én egy lány, de még a kedves volt fiú osztálytársak és tanárok is tettek róla, hogy sokszor nyomorultul érezzük magunkat.

Kollektíven az egész osztály úszásra járt hétfő reggel, az volt 2 óra testnevelésként megtartva. Már több lánynak akkortájt megvolt a menzesze. Természetesen 11 – 12 éves lányoktól nem várhatjuk el, hogy tampont használjanak, csak mert úszás óra van. Mit tehettünk hát? Anyukánkat megkértük, hogy írja be az ellenzőbe: Lányom felmentését kérem ma az úszás alól, egészségügyi okok miatt.
A megalázás ott következett, hogy az fiúk sem hülyék, csak gyerekesek abban a korban. Mindenki tisztán levágta, hogy vajon mi az egészségügyi ok. „Menstruálsz mi?” – vágták az ember fejéhez a kérdést. Egy újabb ok a sírásra, csak bírjam ki, míg hazaérek!

Számomra tovább szépítette a helyzetet, hogy a fiú osztálytársaim az iskola legrosszabban viselkedő diákjai voltak. Volt rá példa, hogy egyesek a lányok táskájában kutakodtak betétet keresve, hogy vajon kinek van meg. Egyszer még ezért arcul fogok köpni valakit, ha összefutok vele otthon!

Hiába vannak „jó” betétek és egyebek, bizony anno voltak így is átázásos helyzetek, vagy kényes szituációk számunkra/ számomra. És persze, hogy azon a bizonyos napon szúrt ki randomszerűen az iskola legutáltabb tanára felelni. Tulajdonképpen bealázni, mikor görcseid voltak, és amúgy rohadt szar napot éltél meg!

A kedves fiúk pedig nem ritkán csúfoltak is (többeket). Bizony, én voltam az osztály “hizlalt disznója” vagy “tokás pulykája”.
Most merne egyikük is bármit a szemembe mondani!
És a sort folytatni lehetne, amiket akár komment formájában is megírhattok nekem.

Mit tanultam a tinédzser kor alatt?
A sok nehéz és néhol könnyfakasztó pillanat megtanított arra, hogy az életben saját magad vagy, akire első körben számíthatsz.
Továbbá megtanultam, hogy az iskola csak egy hely, ahova 4 évig össze vagyok zárva emberekkel, de a befejezés után búcsút inthetek azoknak, akik egy cseppet sem voltak kedvesek, és soha többé nem kell velük összefutnom, ha nem akarok. Az ismerőseimet megválaszthatom, és csak a pozitív példákat lássam, nézzem az életben.
A tinikor megtanított, hogy az élet nem mindig rózsaszín, hogy sokszor kell mosolyognunk, mikor inkább ütni tudnánk.

A fiatal felnőttkor indított el egy úton, ahol rájöttem, hogy én, mint egyén döntéseket hozhatok. Akár szüleim és családom bevett elveit megtagadva, más ösvényen is elindulhatok az életben.

Tanulságos időszak volt, ami keménnyé tett. Igazi, küzdő oroszlánná vált személyiségem, aminek kedvező kamatos kamatait, most, külföldi életem során látom igazán.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s