Úton Kaliforniába – Karácsony a reptéren és repülőn

Először is üdvözlök mindenkit 2015-ben. Köszönöm, hogy a tavalyi évben velem tartottatok, s bízom benne, hogy idén sem okozok csalódást nektek.

Csapjunk akkor a lovak, akarom mondani, sorok közepébe. Elkezdem írni az élménybeszámolómat az amerikai utazásról.

10869530_819345114755613_81000243148737331_oKarácsonykor a reptéren
December 24-én késő a délelőtti órákban a repülőtérre érkeztem, s meglepetés fogadott. Már a bejáratnál egy együttes karácsonyi énekeket adott elő, majd a poggyászfeladási kapuhoz érni, gólyalábas rénszarvasba botlottam. Hello Karácsony! Gyakrabban kéne az ünnepekkor utazni.

Az ellenőrző kapunál pedig egy táblára lettem figyelmes: Üzenjen Karácsonykor másoknak! Filctollak és egy nagy papírvászon volt kirakva.
Természetesen az alkalmazottak nagy százaléka Mikulás sapkában, s külön „futárok” is dolgoztak. Piros zsákkal a kezükben sétáltak bent és főleg a gyerekeknek osztogattak Cadbury csoki csomagot. A mozgólépcsőnél egy kedves középkorú úr nekem is adott egyet. Elvégre mindenkiben egy gyerek lakozik szíve mélyén, csak felnőttek lettünk közben.

A dekorációi is karácsonyias és egy hatalmas Karácsonyfa is állt váró közepén. Egy Mikulás bácsi is előkerült, akinek hatalmas életnagyságú szánjára ingyenes fotózásra bárki beülhetett. Később feltűnt pár gólyalábas lenge ruhás angyalka is, de egy hó gömbben sétáló tündér is elhaladt előttünk. A reptér egyes éttermeinek bejáratánál ingyenes mince pie osztás is volt. A hangosból karácsonyi zenék szóltak, ha éppen nem egy együttes zenélt az ideiglenes színpadon.
A gyerekeknek külön meglepetés a bohócműsor és a gyereksarok pedig North Pole – Északi Sarkká változott, ahol animátorok tettek róla, hogy senki se unatkozzon.
Fergeteges hangulat uralkodott, boldogság látszott mindenki arcán. Elvégre is Karácsony volt!

Kik utaznak Karácsonykor?
Az ünnepek nem változtatnak semmi az utazóközönség összetételén. Mindenki most is igénybe vette a repülést, a tolószékes nénin át a pár hónapos babától kezdve mindenki volt a gépen. Előttem a sorban spanyolul beszélt egy család, mögöttem egy két éves gyerekkel csehek álltak. Mellettem egy amerikai tinédzser pár ült a 10,5 órás út alatt.

Többen hatalmas és több bőröndöt csekkoltattak be, túl nagy volt ahhoz, hogy turistáskodjanak. Valószínűleg költöztek. Persze pár kisebbségi kinézetű is akadt, igazi rikító rózsaszín szabadidőben. Na, hogy ők miért Los Angelesbe és legfőképpen miből telik rá? Jó kérdés.
A gép tele, ez alap. Az elmúlt 3 évben olyan járaton még nem ültem, ahol egyetlen szabad hely is akadt volna.

norwegianNorwegien légitársaság
A norvégokkal utaztam az Államokba. Nem szeretetből, hanem kényszerből választottam őket, mert ők voltak a legolcsóbbak közvetlenül London – L.A. között és pont az általam kinézett napokon volt is gépük. Átszállásos verzió került volna még annyiba, mint ők, de valahogy nem volt kedvem 14 órát várakozni december 24-én este Barcelonában…az volt a legkedvezőbb gépváltással.
A British Airways árai meg direkt gépeknél az egekben, sose adja ki őket elől az ár-összehasonlító kereső oldal.
Maradtak a norvégok. Ez a cég egy lehúzós fejőgép, ha jobban megnézzük. A feladott csomagért fizetni kell (még így is olcsóbb volt), de hogy kaját semmit sem adnak a gépen, már pofátlanság. 25 dollár a menü, amit előre foglalni kell. Aki 25 dollárt képes kiadni a csibe adagra, ami után még a 4 éves gyerek is azt mondaná, hogy éhes maradt, sajnálni tudom… Vagy Bud Spencert idézve a Nincs Kettő Négy nélkül filmből: „Add a kanáriknak, ha nem sértődnek meg!”
Ez a nagyon pici kis műanyagdobozban valami ocsmányság. Nem rendeltem a 10,5 órás útra tőlük semmit. Rágcsát és szendvicset pakoltam pár Fontért, illetve a reptéren jól bekajáltam 10 Fontért. Vízzel sem fukarkodtam, 2 litert vettem a Bootsban, elég is volt. A megfelelő folyadék mennyiségre mindig figyeljünk!

Ha a légitársaságnál ugye nem rendeltél kaját, a légiutas-kisérők rád sem néznek. A legszemélytelenebb cég valaha a Norwegian. Nem is értem miért van a gépen egy rakás belőlük, maximum csak az agyukat unják szét, mert semmit sem kell csinálniuk.
Visszaúton egy forró csokit vettem náluk. Az ülésen található képernyő alján van a kártyaleolvasó. Végighúztam a bankkártyám és online leadtam a rendelést, majd 10 perc múlva hozták a forró borzasztó löttyöt, mert borzalmas volt.

A Nowegian cég gépei modernek, nem is lehetnének mások, hiszen ez a társaság majdnem tegnap jött le a falról, annyira frissek. 2013 óta repülnek a tengerentúlra, még kezdők.
A nagy szlogenjük az, hogy modern repülők, kevesebb üzemanyag fogyasztás és környezetszennyezés, így kevesebb az adó rajta, vagyis olcsóbb a jegy.
A neten különféle vélemény kinyilvánító oldalaknál a cég alig kapta meg a 3 csillagot az 5-ből, s nem egy utas kifejezetten felháborodott visszajelzést írt. Nagyon szkeptikusan szálltam be a gépbe.
Csak érjünk oda épségben!
Az utazás zökkenőmentes volt velük, jól szervezettek és tényleg a gép előtt le a kalappal, csúcs modern. Illetve még javukra legyen mondva, hogy van USB csatlakozó a kijelző alatt, így lehet laptopot, mobilt stb tölteni.

planeseat

gép belülről. forrás: internet

A hosszú órák alatt a semmi felett haladva volt időm filmet nézni. Csodák csodájára elég friss mozik is elérhetőek. A Great Gatsby Di Caprióval vagy a Blended Adam Sandlerrel. Örültem, hogy általam még nem látott vígjátékokat nézhettem, amik amúgy is a listámon szerepeltek. Adam Sandler meg nagy kedvenc. Utána The Other Woman Cameron Diazzal nevetetett meg, majd belenéztem egy világháborús szerelmi történetbe is. A címére nem emlékszem, de érdemes lenne végignézni egyszer. A filmben egy idős bácsi egy szenilis nénit látogat az otthonban, s minden nap mesél neki egy történetet. Egy ifjú párról szól, akiket a háború 7 évre elválaszt egymástól… Egyértelműen észrevettem már az elején, hogy az idős bácsi és néni életéről szól ez.

Érkezés L.A.-be
A 8 órás időeltolódásnak köszönhetően, az órára nézve, szinte semmi sem telt el felszállás és leszállás között. December 24-én délután 5 előtt sikeresen landolt a gép. Életemben először kétszer élhettem át a Szentestét. Egyiket a repülőn, másikat a hotelben fáradtan.
Egyik ismerősöm riogatott még nyáron. „Csak nehogy megtagadják a belépést”. Véletlen se aggódjunk. Miután 14 dollárért megvettük az ESTA visát korábban online (én még tavaly, ami 2 évre szól), semmi gondunk nem lehet a határnál. Egy olvasógép beszkennelte az útlevelemet majd lefényképezett. A következő lépésben rám nézett egy határőr, akinek a kis fecnit le kellett adni, amit a repülőn kitöltöttem. (Név, szállás címe, útlevél szám, elvámolni való és pár felsorolás arról, hogy mit (nem) hoztam magammal. Mivel nem volt nálam kígyó, vegyi anyag, drága Whiskey, gyémánt ékszer stb, meg sem állítottak). Pecsétet kaptam, s már mehettem is bőröndömért.
Egy utolsó lépésben, mielőtt végleg kiléptem volna az érkezési kapun, egy határőr ismét rám nézett. Az útlevelemben miután meglátta, hogy Hungary – hungarian vagyok, folytatta: Hogy vagy? –magyarul akcentussal. A los angelesi reptéren tudnak pár szót a nyelvemen! Ennél szebb fogadtatásban részem sem lehetett volna. Meglepődtem persze, s széles mosolyra húzódott a szám.

Isten hozott az USA-ban!

Utóirat:
Ne feledkezzünk meg a rengeteg dolgozó emberről sem, akik Karácsonykor azért voltak a repülőtéren, hogy minden zökkenőmentesen és a szokásos ütemben haladjon. Nekik az ünnepek munkával teltek. Köszönet utólag is!

Reklámok

Úton Kaliforniába – Karácsony a reptéren és repülőn” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s