Búcsúzott a Napló

A Naplót, a TV2 hírműsor magazinját talán senkinek sem kell bemutatnom. A kereskedelmi csatorna indulása óta műsoron volt hétvégenként, azon belül is főleg vasárnaponként nézhettük.
Nézők százezreinek szívébe lopták be magukat a különböző riportjaikkal, elképesztő történeteikkel a stábtagok. Folyamatosan hozta a Napló a nézettséget, nem gyakran rekordokat is megdöntve. A TV2 Jolly Joker műsora volt, ami 17 éven keresztül futott.
Most vasárnap volt az utolsó adás, kihúzták a listáról őket, a szerkesztőket szélnek eresztették.

vujity-tvrtko-tv2_naplc3b3

forrás: internet

A megannyi adásanyag, a személyes és sokszor megható riportok azonban örökre megmaradnak emlékeinkben. Szívesen fogunk visszagondolni a Naplóra, s ugyanakkor mérgesek is lehetünk kicsit.
Milyen úton halad a magyar televíziózás, ha minden értelmes és valami értelmet is átadó műsort levesznek a palettáról? Miért lesz érdemes egyáltalán bekapcsolni a folyton csak szennytől és bulvártól folyó TV-t?

1997-ben a TV2 indulásakor még nem voltam 10 éves se. Még is azt állíthatom, hogy a Naplónak fiatalon is nézője voltam, hiszen nagymamánál és otthon biztos láthattam, vagy hallhattam.

Miért is szerettem a Naplót?
A műsor magyaroknak magyarokról szólt
. A valóságot mutatta be, az emberek életét és eseményeket. Persze voltak negatív hangvételű adások, sok sanyarú sors és ’hogyan spóroljunk’ dolgok is, de mindezek mellett is sokszor könnybe tudott szökni az ember szeme. Mikor Mancs mentőkutyát összehozták az egykoron általa élve megtalált kislánnyal, hát szem nem maradt szárazon. Aztán voltak nagy egymásra találások is, az utolsó hadifogoly is hazatért.

Egy – egy adás színvonala olyan magas volt, hogy külföldre is el lehetett volna adni tartalmáért.

A vasárnapi egy órás közvetítést irdatlan munka előzte meg, látszott. Néha milliónyi telefonhívás, egyeztetés és utánajárás, levelezés illetékesekkel. Az anyag elkészült, majd „fogyaszthatóvá” kellett vágni. A stábtagok egytől egyig színvonalas és elismerésre méltó munkát végeztek.
Látszott rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak. Ahogy Tvrtko is említette már többször, a Napló egy család volt. Egy közösség, ahol az emberek a munkaórákon kívül is összejártak, egybe kovácsolódtak.

A Naplóban különösen tetszett, hogy nem volt vakítás. A helyzetet úgy értem, hogy nem azért volt eladható, mert Hadas Krisztára rákentek 5 réteg sminket, majd ráadtak valami dögös erősen dekoltált ruhát, aztán bájologj a kamera előtt. Továbbá nem Kiszel Tündéről beszéltek, meg a bugyuta és mondvacsinált sztárokról és érdektelen témákról.
Most vasárnap, ha bekapcsolnám a TV-t a Rising Star mesét nézhetném. Nem a tehetségekkel van bajom, csupán az egész teljesen valótlan. Fényűzés, csillogás, Nórin valami kétes ruha és mosoly. Ez a műsor maximum butít és a meglévő gondolataimat is leépíti.
A Naplós riportok ellenben sokszor egy gondolatot indítottak el bennem, valahogy az adás után is ment a történet tovább. Legalábbis, ha más nem, de anyukámmal biztosan megbeszéltem.

A Naplót szerintem csak szeretni lehetett. A riportereket is megkedveltük, vasárnap esténként pedig „beengedtük” őket házunkba is. Szerettük Pimasz urat is, mert kényes témákat feszegetett, amik minket is érintettek.

Számomra a legmeghökkentőbb friss műsor az volt, mikor a Fekete Tenger közelében magyarul beszélő emberekre bukkantak. Hihetetlen kategória. Soha nem jártak még anyaföldön, de tudják a nyelvet. Van bennük hazafiság…

A Napló marandót alkotva búcsúzott a nézőktől. Talán mindenki nevében mondhatom: köszönjük.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.