Ignorált emberek a városban

Londonban tapasztaltam, hogy szeretünk ignorálni embereket. Szeretünk úgy elhaladni egyesek mellett, hogy tudatosan nem veszünk tudomást róluk. Lenézően viselkedünk, mert valaki olyan munkát végez például.

no

Ha valakit nem akarunk észrevenni…így teszünk

Első esetként azonnal eszembe jut egy fiatal srác, aki az utcát seperte nálunk. Minden reggel, mikor 3 évvel ezelőtt a gyerekeket iskolába vittem, már kint volt és dolgozott. Lehetett fagy, szél, eső, minden reggel jött hétköznap. Rutinszerűvé vált életemben elhaladni mellette. De legalább észrevettem, s ami nagyon szomorított, hogy nem tűnt boldognak.
Elhiszem végül is, napi szinten az emberek lekezelését érezni nem inspiráló, vagy legalábbis látszott rajta, hogy ő szégyelli, amit csinál.  Ez 2011-ben volt, remélem a sorsa már jobb, s sikerült elhelyezkednie, neki való jobb helyen.

Rögtön most eszembe jut az a fekete 30 körüli férfi is, aki a Trafalgar téri ingyenes női WC-t takarítja szorgalmasan. Igen, szorgalmasan, mert sürgött – forgott még abban az 5 percben is, amit én voltam bent. Fújt, törölt, szemetet ürített, s kutyát nem érdekelte, hogy ott van. Valaha mondta –e neki egy turista bárkis is, hogy jól végzed munkádat? Én sem tettem, csak gondolatban mondtam ki. Őt is ignoráljuk, láthatatlanként tekintünk rá, pedig nagyon is ott van.

A hozzám közel eső vasútállomás előtt szokott hajléktalan újságot árulni egy tolószékes hölgy. Soha semmi jelét nem láttam annak, hogy alkoholista lenne vagy ilyesmi. Inkább kedvesen mosolyog, s tűri az emberek tekintetét. Hidegben, melegben jön, szinte napunk részévé válik személye, ha észrevesszük őt. Nem erőszakoskodik, csak vár. Néha valaki megáll és elbeszélget vele, pár újságot elad.
Mindig, mikor látom, elgondolkozom. Vajon mi az ő élettörténete? Nekem úgy tűnik, ő művelt, értelem sugárzik arcáról. Valószínűleg önhibáján kívül került jelenlegi élethelyzetébe.

És végül a legutolsóként egy bácsit említek meg, akit a helyi Tesco üzletben szoktam látni. Egy héten belül már kétszer is bele botlottam egy bizonyos időpontban. A bácsi olyan 50+ körüli, s szakadt, nyűt ruhát visel magán, kopott sporttáskával a kezében. Szakállas, de ugyanakkor nem igénytelen, csak szegénynek látszik nagyon. A Tescoban a leárazási polc előtt nézelődik folyton, másra a szemét nem veti. Múltkor láttam még egy brokkolit is kosarában.
Úgy vélem, ő egy egyszerű munkás (építkezésről?) lehet, aki hihetetlen szerény körülmények között él. De akar, s nem alkohol van a kezében. Arcára nézve a jóindulat jött le nekem.
Megfogadtam, hogy legközelebb adott neki pénzt, hogy végre olyan dolgot is tudjon magának venni, ami nem leértékelt, lejárati napos termék, hanem valamit, amit kíván. Jön a Karácsony, s minimum ennyit megtehetek érte.

Van tehát minden nap okunk hálásnak lenni. Hogy nekünk jobb a sorsunk és életünk, mint sok más embernek!

Ti ignoráltok valakit? Vannak láthatatlan emberek az életetekben?

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s