Bezzeg külföldi

london rajzHiába élek évek óta külföldön, még mindig valahogy előjön ez a „bezzeg Londonban élő”. Úgy tekintenek valamiért az Angliában élő magyarokra, mint a milliomosokra az otthoni ismerőseink. Itt biztos buli minden, és az élet is legszebb. Nekünk soha semmi nehézségünk nincsen, többnyire különben is csak bulizunk. Mellesleg pedig hülyére keressük magunkat, gondolják sokan.
Csodálatos álom, amit én is élvezni szeretnék kamatostul, ha létezne. A valóság sokkoló. Londonban is meg kell minden pennyért dolgozni, minden állásra pályázni kell, s nem mellesleg angolul kell megszólalni minden ügyben. Persze nyelvtudás nélkül is vannak munkák, de ugye senki tervezi, hogy hosszútávon egy hotelben fog minimálbéréért takarítani, esetleg nagy étteremben konyhai mindenes lenni, ahol a belét is kidolgozza azért a csekély összegért. (Természetesen én nagyon is felnézek azokra, akik dolgoznak)
Egy magyar fizetéshez képest, igen: JÓL KERESÜNK. Ám gondoljon mindenki abba is bele, hogy a havi tömegközlekedés összege zabálja a 100 Fontokat, nem is beszélve az albérletekről. Egy lukért, már elnézést egy mini szobáért, ahova egy ágy van berakva, perkálunk minimum heti 100 Fontot. És a 100 Font már a majdnem nagyon alap, ennél olcsóbb maximum egy okádék – ócska szoba kerül. Továbbá nem beszéltünk még arról, hogy itt egy albérletben vegyes banda lakik. Indiai, pakisztáni, lengyel, magyar, kinek hogy jön össze.Ár – érték arányban a fizetés (minimál angol bér) az utazás és lakhatási összegekhez mérve nevetségesen kevés. Természetesen, ha Magyarországon keresnénk 1000 Fontot nettóban, kiugornánk bőrünkből örömünkben.

Az élet gondtalan? Itt is ugyan úgy szembe kell néznünk minden lehetséges nehézséggel. Új albérletkereséssel, rendszeres költözésekkel, álláscserével és pályázásokkal. Itt is ugyan úgy előfordul bármilyen helyzet, mint otthon. És mivel pár ezer kilóméterre vagyunk közeli családunktól, nincs az, hogy rohanok anyuhoz. Nem költözhetek vissza szüleimhez ideiglenesen sem, mert messze  vannak. Itt még jobban mindenki saját magára számíthat első körben, mint valaha az egész életében.

Itt is vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Sikeresebb és kevésbé sikeres időszakok.
Az elindulás pedig sehol sem könnyű. Egy új élet kezdése bárhol 20-as, 30-as éveink környékén egy kihívás. Egy mérhetetlen nagy és bátor döntés, ami a további éveinket gyökeresen átformálja.
Mi a döntést meghoztuk, tudtuk vagy sejtettük, mit vállalunk. Bárki előtt lehetőség a semmiből indulni, igyekezve akarattal, kitartással előrébb jutni kereteihez mérten.

Kedvenc kérdéseim Magyarországon élő ismerőseimtől.
Meddig maradsz, meddig bírod? Szerintem kérdéssel kell a kérdésre válaszolni. És te mikor váltasz munkahelyet? Meddig tűrőd még az új és új adókat? Meddig vársz még otthon?
Mikor váltasz? Hova tovább? Nagyon köszönöm, hogy többeket ennyire érdekel a sorson. Amíg otthon éltem, valahogy kutyát nem érdekelte a jövőképen. Senki sose rá se kérdezett a terveimre. Ugyan már, magyarként Magyarországon…Ám amint az ember londoni – magyar hirtelen különös figyelmet kap a dolog. Vissza is lehet kérdezni: És te, mik a karrier kilátásaid és hogyan lépkedsz a megvalósításuk felé?
Felém az extra kérdés: még bébiszitter vagy? (poénosabbnak tűnő verzióban néha mondják bébi sintérnek is). Nem érdekel, hogy ki – mit gondol rólam. Mikor mondom, hogy nanny az egy főállásban is végezhető munka, akkor néznek rám, mint borjú az új kapura. És lehet ám képesítést is szerezni – folytatom. Igen??? tátott száj.
Szerintem hagyjuk meg mindenkinek, hogy olyan munkája legyen, amit akar. Felőlem nevezhetnek otthon okleveles szarpucolónak is, az én életem, s engedjék már, hogy saját döntéseim alapján éljek.
Továbbá nevetségesnek hangzik, de egy au pair keres annyit, mint egy irodai alkalmazott otthon, egy főállású – profi nanny pedig egy magyar politikus fizetését is bekaszírozhatja. Lehet ítélkezni ezek tudatában is.

Ne legyen olyan tehát, hogy „bezzeg külföldi” magyar és mutogatni. Mindenki előtt ott a lehetőség, s miután mi magunk bejártuk/ megtapasztaltuk, tudjuk csak igazán értékelni a dolgokat.
Londonban is küzdünk, élünk, megyünk, teszünk, szorgalmasan keressük a pénzünket. Csupán a földrajzi helyzetünk más…nem az egész életünk.

Advertisements

Bezzeg külföldi” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Névtelen szerint:

    Jó lett volna az az elképzelés, hogy Magyarországon is lehessen legális kenyérkereső munka a különféle, magánházakba történő besegítés. Értsük alatta a bejárónő, gyermekpásztor:-), kertész stb foglalkozásokat. Csak ehhez az kellene, hogy tényleg legyenek ilyen foglalkozások. Azaz ne kényszerből vállalják el ezeket a munkákat az emberek, hiszen valahol mégis csak bizalmi állásokról van szó. Talán eljutunk oda, hogy a jó bejárónő, kertész stb ajánlólevéllel megy dolgozni, s kapós lesz, mert mestere a szakmájának. Feltételezzük, hogy hát van háza neki is, meg idős, meg és sorolhatnám a nem szakmai kompetenciákat, s majd elmegyek bejárónőnek, kertésznek stb-nek, aztán meg kipletykálom a munkaadó családot, hogy ezek meg “benn szarnak a házban”.
    Néha mikor külföldön, különösen Londonba jártam, elgondolkodtam, azért én nem bírnék máshol élni. Pár nap után mikor az ember megunta a csavargást, kezdett hiányozni az otthon, a megszokott környezet. Itt bármennyire is nehezen élünk, a nagy bajokban mégis van valami megoldás

  2. andreab40 szerint:

    Valahogy az emberek tulmisztifikaljak a kulfoldon elok eletet. Nyilvan otthonrol mashogy latjak a dolgokat. Ez azert is lehet mert nyilvan ok nem Londonban elnek illetve mert nagyon sok kinn elo magyar ha hazamegy csak vakit. Ezert jon le az a kep hogy kinn arany elet van. Amiket leirtal azzal szorol szora egyet ertek. Csak a nagy tobbseg arrol nem beszel ha hazalatogat, hogy havi 400-ert egy lyukban el esetleg otodmagaval. Arrol sem, hogy a kozleledesre is kifizet 100+ fontot. A tortenetnek csak a csillogo oldalat adjak elo, igy nem csoda ha otthon az a kep alakul ki, hogy Londonban csodas az elet.
    Hogy ne csak az anyagiakrol irjak, a csalad hianya, az egyedullet,nehezsegek is nagyon is resze a kinti eletnek. Arrol nem beszelve ha valaki idegen gyulolet targya lesz…Ezeket csak az tudja aki hosszabb tavon elt kulfoldon. Es hiaba a vakito Facebook posztok es a mesebeli eletrol szolo sztorik az otthoniaknak, ez csak a felszin…

      • andreab40 szerint:

        Hu erre kivancsi vagyok. 😉 Ezert jok az oszinte blogok, mert pl Te leirod feketen feheren hogy mi van. En a tobbsegen mar csak mosolygok mert tudom, hogy mi a valosag es amit beallitanak “eletnek” az nem igazan a valosag. En ugyan nem Londonban elek de van fogalmam, hogy mi hogy van. Egy ilyen szobakeresos kor soran kar hogy nem lehet kepeket csinalni.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s