Egy rendes angol család

Mai napon búcsút mondtam egy családnak, akiknek áprilistól dolgoztam idáig. Csak pár órára kellettem reggelente, hogy minden okés legyen a suliba indulás közben.
Az anyuka nagy meglepetésemre talált meg, mert az adott időintervallumban nem kerestem munkát, ám még is rám írt a hirdetésem alapján. Én meg osztottam és szoroztam, kiderült, hogy bele tudom paszírozni őket is az órarendembe. Húsvéttól minden reggel egy mosollyal nyomtam a csengőt reggel 7:30-kor. Bizony, korán kellett kezdenem a napjaimat.
Az anyuka 7 hónapos várandós volt, mikor felvettek. Külön izgalom uralkodott tehát az házban. A napokkal egyre közelebb kerültünk a szülés dátumához és nőt a pocija is. Én meg befolytam az életükbe.
Az apuka pedig áthelyezés előtt állt, ami valószínűleg egy komoly döntés eredménye. Már májustól tudtam, hogy a család ősszel elköltözik Szingapúrba. Az apuka júliustól 2 hetet Ázsiában és egy hetet Angliában dolgozott. Rutinszerűen jött ment a két ország között, 14 órás repülőutakkal. Nem semmi.

csaladA pici időben megszületett a nagykönyv szerint, s reggelente már 3 gyerkőc volt a házban. Külön élmény volt számomra, hogy megengedte, sőt kérte is az anyuka, hogy a pici, alig egy hetes babát fogjam meg, míg ő a nagyobbakat rendezi. Egy ici-pici bébi volt a karjaim között, egy új élet.

A baba alig volt egy hónapos, mikor az apuka ugye itt – ott volt. Az anyuka teljesen egyedül, minden fajta segítség nélkül (leszámítva reggel a 2 órát) menedzselt 3 gyereket határozottan és bölcsen, mérhetetlen türelmesen.
Reggelente ott létem alatt, nem szakadt el neki a cérna sose. Többször mondtam is neki, hogy szuper anya vagy, a legenergikusabb valaha.
A saját tapasztalatimból kiindulva bizony ő jól csinálja. Hány tehetősebb anyuka van, aki éjszakára felvesz valakit, mert ő aludni akar. Vagy csak heccből, mikor maga nem dolgozik.

Én is ilyen szeretnék lenni ő. 3 kisgyerek, mi az?, meg se kottyan. Ez az anyuka átértékelt, s megnyugtatott, nem kell félni több csemetétől.

Egy dolog az, hogy mit láttam kívülről. Végre, vagy inkább újra, jó angol szülőkkel találkoztam személyükben! A csudijó példák, a kisebbség a társadalomban.
A legfontosabb azonban a nevelési elvük volt. Láthattam és tanulhattam. Az egész házban egy mini TV volt, amit nem sűrűn láttam bekapcsolva. A hálószobákban és gyerekszobákban pedig szigorúan semmi műszaki cucc. Az 5 és 3 éves gyerek nem iPaddal a kezében mászkált, nem az iPhonon töltötték a szabadidejűket. Nem lettek rászoktatva, így nem sírtak érte. Itt a gyerek az játsszon valódi játékkal elv érvényesült. Volt matchbox több dobozban, legó hegyek. Kösd le magad. És működött. Elég volt két marék legót leszórni a földre, hogy foglald le magad. A gyerekek a fél délelőttöt képesek voltak ott ülni, s építeni dolgokat. Ilyet utoljára Magyarországon a 90-s évek végén láttam.
A 3 éves kisfiú akár a semmivel is képes volt elfoglalt lenni. Pár plüssét megfogta, s bábjátékozott velük, történetet kreált hozzá és csendben elvolt a szobájában. Csoda volt látni! Én is ilyen gyerekeket szeretnék, állapítottam meg magamban. Továbbá a 3 éves a legértelmesebb 3 éves volt eddigi pályafutásom során. Folyékonyan beszélt, 20-ig elszámolt, leírta saját nevét, s képes volt várni. „Figyelj, most a konyhában pakolok, tudnál 2 percet várni rám?” és nyugodtan addig megült a popsiján. A várakozás szót értette és meg is tette. Ritka ez nagyon az ő korosztályában.
Meglátszott rajta a szülői szeretet és foglalkozás, meg persze, hogy a TV / laptop / tablet butító mesék és játékok nem rabolták el a képzeletvilágát. Egy kütyüfüggő gyerek és az ő közti különbségek számomra egyértelműen észrevehetőek voltak. Ezzel a fiúval az egész napomat nagyon szívesen eltöltöttem volna boldogan, s még jót is tett volna lelkemnek.

Térjünk vissza a család egészére. Jövő héttel utaznak. A 4 hónapos baba 14 órás repülőút előtt áll. Nem kis dolog. És nem kirándulni mennek. Hosszú távú letelepedés a terv Szingapúrban az apuka munkájának nyomán. Az életüket becsomagolják pár bőröndbe, s búcsút intenek az itteni családjuknak. Gondoljatok csak bele. Ismerősök nélkül, 3 kicsivel egy tök új helyen, a világ másik oldalán elkezdeni egy új életet / új szakaszt. Emelem kalapom az anyuka strapabírására. A 3 és 5 évesnek óvodát és iskolát kell találni, beszoktatás és beilleszkedés. Sok sikert hozzá.

Hálas vagyok és voltam nekik dolgozni fél éven át. Még inkább hálás vagyok, hogy jó példát mutattak, hogy elgondolkoztattak és tanulhattam tőlük a családi dolgokról, nevelésről is.

Pénteken, mikor eljöttem a 3 éves tündér kissráctól így búcsúztam: szia, én megyek. Mész? Igen. Okés, pápá. Nem néztem az arcába utána, mert könny szökött a szemembe. Pápá neked is, valószínűleg soha többet ez életben nem találkozunk…

Reklámok

Egy rendes angol család” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Gabi Gabimami Kifőzdéje szerint:

    Csodás dolog ,hogy olyan családot találtál, akik példát mutattak neked a CSALÁD fogalmáról! Csak remélni tudom , hogy lesz még ilyen az életedben,,és nem szomorkodva, hanem ennek tudatában találsz új családra, és fogod ott is érvényesíteni, mindazt amit ott tapasztalhattál meg! további sok sikert az életedben, és a munkádban, és köszönjük hogy ezt megosztottad velünk, mert itt Angliában, sok rosszat hallani az Angol neveltetésről!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s