Londoni cukiságok

Pár aranyos kis történettel érkeznék mára.

Januárban színházi előadáson jártam a barátnőmmel. Az Operaház Fantomját néztük meg Londonban, ami elvileg az eredeti Európában. Aki látta már Madáchban otthon, hát nem kell ide kijönnie érte. Az otthoni nekem sokkal látványdúsabb és akciósabb volt. Nagyobb hatást keltő jelenetekkel. A nézőközönség is meglepő volt számomra. Valaki szabadidőben sportcipővel érkezett, alig volt egy két igényesen öltözött ember. Színházban adjuk már meg a módját szerintem.
Az előadás után késő vacsorára indultunk, a Piccadilly Circus mögött lévő cukrászda étteremben be is tértünk. Butus fejjel tésztás ételt fogyasztottam. Ti ne tegyétek! Otthon is tudsz forró vízben tésztát készíteni, amit nyakon öntesz valami szósszal. Ilyen vacsoráért nem kell otthagyni 10+ Fontot. Na, a lényeg, hogy az étlapon csodásan, emelkedett olaszosan voltak a nevek. Nem is tudom, mit rendelek körülbelül kategória. Jó lesz az a ’ala’ izé, igen. Nem ájultam be a vacsorára, ám a pincér úr már inkább elkapta tekintetem. Ha lehet, őt kérném – gondoltam magamban. De desszertnek biztos kérnem – állapítottam meg. Életemben még ilyen sármos 50-s férfival nem találkoztam. Pedig apukám korúakkal biztos soha, de ez a férfi más volt. Volt benne valami piszkosul ellenállhatatlan vonzerő, ami lázba hozott. Szemünk sarkából így hát őt figyeltük.
Látszott rajta, hogy tisztában van képességeivel. Közben erősen elkezdtem gondolkozni a Sex és New York egyik jelenetén. Samantha az étteremben zárásig vár, hogy hazavigye a srácot. Mikor is zár ez a hely? Meggondolandó – pajkosan mosolyogtam. A barátnőm ilyenkor van az emberrel, hogy helyre rázza. „Nyugi, ez a pasi úgy is kifog ma valakit” Ha nem fiatal lettem volna, hanem 40 körüli kiéhezett nő, tuti rávetem magam.
Távozásunk előtt odajött hozzánk: Még valamit esetleg hölgyeim? A telefonszámodat, ha lehet – magamban válaszoltam, miközben széles mosollyal és csillogó szemmel néztem arcára.
Vidáman búcsúztunk a sármos férfi bűvölete alatt.

10686445_823826407647703_392107326_oKét héttel ezelőtt a belvárosban csatangoltam, s már évek óta szerettem volna élvezni a Patisserie Valerie-t. Ez egy license alapján működő cukrászdahálózat Anglia szerte. Most, akkor itt az alkalom. A google mappon rákerestem a hozzám közel lévőre, s beléptem az üzletbe. Szombat délután – London belváros. Teltház. Mintha egy olcsó cukros bolt lenne, annyira tele volt tömve. Nekem még egy pici asztalt tudott találni a pincér egy főre, de a mögöttem lévő családnak várnia kellett. Bizony, egy szelet sütire várj 20 percet, ha helyben akarsz fogyasztani.
Amennyire akartam ezt a cukrászdát, annyira csalódtam. Nem adott semmi extrát. A felszolgálók amatőrök voltak, tele bakikkal. A gyümölcsős kosár finom volt, de ki tudja, milyen gyárban állíthatják elő, mert, hogy nem helyben, az tuti. Soha többet ide.

10685631_823841280979549_1860235959_o

Skót vagyok, s jegygyűrűre spórolok 😀

A Trafalgar felé sétáltam, valamiért minden héten elmegyek itt biztosan. Szeretem igazából. Azonnal kiszúrtam egy skótdudáló srácot, aki jegygyűrűre gyűjtött a kis plakát szerint. Kamu vagy nem kamu a szöveg, dobtam be neki pénzt. A kép láttán ismerősöm a Facebookon: „Hát igazak azok a skót viccek, ha így kell jegygyűrűre is pénzt keresniük!” Mindenesetre sok sikert a srácnak!
Van egy skót ismerősöm, aki miután látta a képemet, bement a Trafalgarra, hogy a sráccal fotózkodjon. Fő a skót összetartás!

10718339_827213890642288_1283868779_o

Élveztem a sok finomságot a Louis magyar – londoni cukrászdában

Most hétvégén pedig céltudatosan felkerült a listámra a magyar Louis cukrászda, ami Észak – London, híres és művészi emberek által lakott környékén található. Ezer év után végre valahára odaértem a történelmi kis helyre, amire büszkék lehetünk. 1963 –ban lett alapítva, amivel London egyik legrégebbi cukrászdája és a bejárat fölött ott virít a Hungarian szó. Magyarnak lenni menő, sose felejtsük el, bárhol is élünk.
Bizony a kínálatban van dobos torta, krémes, gesztenyés szelet is. Igazi kuriózum, mert máshol tutira ilyet nem tudsz és fogsz fogyasztani. Az üzlet belső berendezése klasszikusan elegáns, kifinomultam régies. A légkör hatása alatt a 100 évvel korábbi időkre vissza tudjuk magunkat képzelni.
Fa egyedi székek, pici kör asztalok és díszes csillár fogadja a betévedő vendéget. Az italt igazi porcelán – kézzel festett virágos csészében szolgálják fel, mint ahogy a süteményes tányér is ilyen. De nem Herendi, mert megnéztem. Bent ültem az üzletben, s jó érzés járt át. Összesen 13 Fontot fizettem, amiben az almás – fahéjas rétes is benne volt elvitelre. Ohh, nem tegnap volt, hogy utoljára ettem ilyet.
Louis magyar cukrászda tetszett, ajánlom, hogy próbáljátok ki. Hampsted, a környék pedig igazi sétálós és építészeti kincsekkel teli városrész. Érdemes! Ha pedig a természetjárást is szeretitek egy köpésre van a Hampsted Heath erdő és hatalmas park. Egy napos programot ki lehet belőle hozni.

London köszönöm.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s