6 éves blog – Életem morzsái

Egy újabb mérföldkövet értem meg az életemben, s a blog életében is. Most ősszel van 6 éve, hogy késztetést éreztem. Leültem a monitor elé, s özönleni kezdtek a szavak. Tudattalanul kezdődött minden, ami töretlenül azóta is tart. Az elmúlt 6 évben nem telt el úgy hónap, hogy legalább pár bejegyzés ne született volna, vagyis aktívan írok hetente.

6thbirthdaycandleNagyon hálás vagyok a blogért, mert nem mondok nagyot, hogy sokat segített már nekem, hogy kiírhattam magamat. Ha esetlegesen oszthattam valakit névtelenül, vagy dicsérhettem, vagy sztorizhattam, bármi. A blog az egyik legjobb önsegítés szerintem, egy saját magán pszichológusa az embernek, ami talán másoknak is tud segíteni.
Az első írásaim az akkori barátom háta mögött születtek, s nem egyszer fordult elő, hogy burkoltan őt kritizáltam, vagy éppen panaszkodtam, mikor negatív szavakkal illette a külsőmet és felsőmet. Aztán úgy gondoltam, majd okosabb leszek a családomnál is, s pár cikk megint csak rejtve közeli családtagok viselkedését hivatott megróni.
Utána megéltük a szakítást is, a ’Volt, nincs’ írásomban búcsúztam el barátomtól. ’Ez a hajó…’ pedig viszlát mondás egy hozzám közel álló sráctól, aki elköltözött, s utána soha többet nem láttam.

2009-ben a munkásélet kapott el, felvettek főállásba. Így volt alkalmam munkatársamat, főnökömet is nyíltan, ám névtelenül leírni. A felém nyújtott gonosz viselkedésüket kiadni és megrágni magamban.
És közben jöttek a bulizások, pasizások. Szinte kivétel nélkül minden srácról van cikk a blogon, aki egy ici-picit is megérintett. Minden meg van örökítve. Sőt olyan személy is, akivel egyetlen egyszer találkoztam a buszon, vagy a férfi, aki a Mikulást „játszotta” a belvárosban. Sőt reggelente a buszpályaudvaron munkába menő vak lány sem maradhatott ki a sorból.
Minden mellett pedig jutott idő némi utazásra is. Életem első síelős kirándulása Ausztriában is maradandó lesz a leírt soroknak köszönhetően. De voltam Thassoson is, Görögország cukor szigetén.

Néha őrlődések, nagy okosságok is elhangzottak a virtuális papíron. Néha véleményt mondtam, néha hozzáfűztem mások megkezdett mondataihoz. Eleinte elvontan próbáltam fogalmazni, s nem visszakövethetőn írni. Manapság egyenesen, akár érzelmektől túlfűtötten is vállalom magamat.

A blogban nagy változás Angliába való költözésemmel kezdődött. Hálisten, akadt szabadidőm, így témakörökbe sikerült rendeznem a dolgokat. Továbbá elkezdtem figyelni a tagolásokra, mert régen mindent egybe írtam enter nélkül. Továbbá képekkel is illusztrálni próbáltam, betűszínt is választottam. Így szebb képet adott vissza az egész első ránézésre.
Ha pedig Angliában lakik az ember vonzóbb. Főleg, ha egy picit is hasznosítható cikkeket ír az itteni életről. A látogatottságom 2011-től indult el felfelé növekvő pályán.

Pár statisztikai adat: a mai napig közel 67.000 megtekintés összesen (manapság egy átlagos hónap 3000-4000 megtekintés) , 910 cikk és közel 200 kedvelés a Facebook oldalra. Köszönöm szépen!
A blog életében a könyvekről írt véleményeim hozták el eddig a legjobb sikereket, mert az írónők megosztották a cikkeimet. Köszönöm szépen most is!

Nincs semmi különös kulisszatitkom. Napközben folyamat, megállás nélkül pörög a fejem, s metrón vagy utazás közben elszabadulnak a gondolatok. Először általában az írás címe pattan ki fejemből, ha valami megihlet, illetve egy kezdő mondat. A többi pedig már a géphez érve és pötyögés közben hozzákapcsolódik könnyedén. De akár a semmiből is bármikor képes lennék összehozni valamit.

Blogom hátránya, hogy nem tudom kategorizálni. Nem mondhatom rá, hogy pasikról szól, könyvekről, filmekről, élethelyzetről szól csupán. Minden össze van mixelve. Bármiről tudok beszélni, nem számít, hogy utazás, időjárás, személy, egy vasárnapi ebéd, egy randi, egy élethelyzet. A lényeg, hogy megihlessen valami. Illetve kedvenc témaköröm sincs. Sok mindent szeretek.

Úgy érzem azonban, hogy írásaim nem gagyik és ócskák, vagyis valami van mögöttük. Nem untatok senkit buta részletekkel, nem mondom, hogy reggel 8-kor, majd reggel 10-kor folytatódott, s sablonszerűen – egyszerűen leírom a napomat.
Bírom, mikor a személyes blog jelzőre, az emberek úgy gondolják, hogy haszontalan napi rutinomat osztom meg bölcsességekkel telve. Nálam szó sincs erről.

Az évekkel pedig felvállaltam magam, ami szintén pozitívan hatott a kis blogomra. Manapság, ha valaki kérdezi, mi a hobbid, elsőként a blogot említem. Kiállok érte, s beszélek róla, mert van, mert nem hülyéskedés a részemről, s mert valóban ez a 6 éve tartó szerelmem. Sőt napjainkban már egyenesen kötelességemnek érzem, hogy írjak. Ha engem kérdeztek, talán soha véget nem érő hobbi marad már, kivéve, ha valamitől teljesen ki nem fordulok magamtól, ami remélem soha nem fog bekövetkezni. Az ihletekből pedig kifogyni nem lehet, sőt. Több dolog történik velem, mint ami fent van az oldalon. És még utazni is szeretnék sokat, ami megint csak véget nem érő sztoriknak adhat lehetőséget.

A legfontosabb, hogy magamtól és legelőször is magamnak írok. Szívből, szeretettel és érzelmekkel telve boldogan, mert jól esik.

Boldog 6. évfordulót kicsi blogom, Életem morzsái.

Reklámok

6 éves blog – Életem morzsái” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s