Isle of Wight: Kompozàs és Osborne house

IMG_42306383283422Induljon hát az élmény őzön Isle of Wightot illetően. Szombat hajnalban egy maroknyi csapat hagyta el Londont az autópályán haladva, s meg sem álltunk Southamptonig kompkikötőjéig. Verőfényes napsütésre érkeztünk a tengerparthoz, s hatalmas tömeg is volt. A szigeten a hétvégén robogótalálkozót rendeztek, ami egy kicsit megdobta az utas és kompforgalmat bizonyosan. És végre mi következtünk, kocsink felhajtott a hatalmas monstrum vízi járműre, s kezdetét vette az egy órás kellemes „csónakázás”. Mázlisták voltunk. Az egén csupán pár magányos bárányfelhő úszott, így élvezhettük a messze-messze elnyúló panorámát. Gyönyörű volt. A kis napsugarak táncoltak a felszínen, s a sima vízfelszínt néha zavarta fel egy-egy jachtos, ami elhaladt a kompunk mellett. Ezek sem minimálbéres dolgozók – jegyeztem meg. Pofátlan luxus járművel közlekedni, nem szegénységre utal. Láttunk még teherhajókat is, illetve egy iszonyat nagy utasszállító hajót is. Egy misét az is megért. A kikötőből távolodva és visszatekintve a Titanic jutott eszembe. Az egykor izgatott és boldog utasok is pont azt látták, amit én (mínusz új épületek). Valószínűleg ők is nézték a szárazföldet integetve, ahogy egyre beljebb suhantak. Mint tudjuk, ők már soha nem érkeztek meg. Most itt egy perces néma csenddel adakoztam emléküknek Southamptonnál. 

Mi szerencsére nem a Titanic sorsára jutottunk, s Isle of Wightnál partot értünk. Kezdődjön hát igazán a hétvége!Első utunk az Osborne House-hoz vezetett, ami Viktória királynő kedvenc nyári rezidenciája volt. Viktória gyerekkorában többször a szigeten nyaralt, s megszerette a helyet. Uralkodása idején pihenni járt ide, távol az otthontól gyerekeivel. Az itáliai reneszánsz stílusú épület a 19. század közepén épült. 1901-ben pedig a királynő itt tért örök nyugovóra a falai között.A királynő rendelkezett, hogy a család kezében maradjon az ingatlan, de az utódoknak nem kellett, s lemondtak róla, az államra íratták. Ám ragaszkodtak hozzá, hogy az egykori élettel teli ház megőrizze a történelmét, így néhány szobát Királyi Magán Múzeummá alakítottak át. A 20. század elején Királyi Haditengerészeti képző kollégium is működött itt.Mára a birtokon található kisebb épületek nyaraló villává lettek alakítva, s aki itt bérel szállást, megkapja a jogot, hogy a hatalmas területhez tartozó magán strandot is igénybe vegye, ahol egykoron maga a királynő fürdőzött családjával.

IMG_42320340192730

Az Osborne housera és a hozzá tartozó részekre kerek egy óránk volt. A programtervben kiírt idő a látványosságra. Amint a belépőjegyet megvásároltam, s léptekkel elindultam a birtokon, azonnal szembe tűnt, hogy óriási! Képtelenség, egy óra nevetséges. Van maga a House, amihez gyönyörű virágos előkert tartozik. A telken található még gyümölcs és zöldségeskert is, illetve a Swiss Cottage, ahol a királyi pár gyerekei tanultak főzni, valamint saját maguknak kellett zöldségeket is nevelniük, amit aztán apjuk piaci áron megvett tőlük. Ez is a nevelésük részét képezte. És ugye a hosszasan elterülő homokos tengerpartot még nem is említettem az erdőséggel együtt.Nekem csupán az Osborne house körülrohanására tellett. Lenyűgözött, amit láttam. Igényesen kivitelezett szobák, elképesztő berendezések és díszítés, festmények. Megadták a módját, s tudták, hogy kell élni. Új kiállítás a gyerekszobák idén. Kiságyak, hintaló, asztalok, minden és minden dolog, ami csak a kényelműket szolgálta. Érdemes abba is belegondolni, mennyi cseléd – dada – szolgáló is rohangálhatott körülöttük, hogy minden igényük ki legyen elégítve. Nem lehetett rossz, jómódú gyerekként itt nyaranta a szünidőt élvezni az biztos.

A csodálatos angol történelmet őrző helyből többet nem láttam. Mérhetetlenül bánt. Minden nap eszembe jut, hogy de jó lett volna több időt itt eltölteni. Úgy tényleg átszellemülni picit, s a 19. század korába képzelni magamat. Nyugodtam és kellemes sétával lemenni a tengerpartra, ahol a homokban ülve élvezni tudtam volna egy jégkrémet, miközben szememmel a kilátást pásztáztam volna. Továbbá jó lett volna a gyümölcskertet is megnézni, s közben vörös mókusra „vadászni”. Úgy egyáltalán a csendet megtapasztalni, s mély levegővétellel egy falatnyi történelmet magamba szippantani.

Na, talán majd legközelebb. Az Osborne house felkerült a listámra, mint egy hely, ahova nem egyedül fogok visszatérni, s nem érdekel, ha 10 év múlva kerül rá az alkalom.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s