Júniusi élményözön

Mostanában ritkábban írok, mert egyszerűen annyira élek, hogy csak aludni járok haza.
Az indok igen egyszerű. Egyedülálló vagyok, s idén jöttem rá igazán, mekkora potenciális lehetőségek is rejlenek ebben. Bárhova elmehetek, bárkivel mutatkozhatom, bármikor bármit tehetek, alakíthatom napomat. Nem kell senkihez sem alkalmazkodnom. Szimplán azt csinálom, amit szeretek, olyan emberek társaságában vagyok, akiket szeretek nagyon. És boldog vagyok, hogyne lennék az, mikor élmények áradatában úszom, s mindig olyan dolgot csinálok, ami felvidít, és jó érzéssel tölt el.

Mai írásomban egy rövid kis beszámolóval jövök az elmúlt hetek, főleg hétvégék eseményeivel. Előzetesként még annyit, hogy Genfben csoda történt velem. A nyugodt francia – svájci levegő és a hegyek látványa átértékelt. Azóta valahogy más szemmel látom a világot, s különösen London természeti értékeit és kulturális programjait keresem igazán.

Június elején egy rég látott francia ismerősöm jött el Londonba. Egy édes – helyes srác, aki Párizsban lakik. Fiatal kora miatt főleg a partik érdeklik, így a Soho volt a program péntek este. Kérdeztem tőle: felkészültél rám? Igen – felelte. Mert ha én beindulok, nem lehet a tánctérről lemosni sehogy sem. Igazam is lett. Zárásig pörögtem, mint egy örökmozgó búgócsiga. A Guinness is fogyott rendesen tegyük hozzá. Mindkettőnk kedvenc söre ez. Fantasztikus kis este kerekedett ki az egészből. Szép emlék. Ki tudja, most én rajtam a sor, hogy Párizsba menjek hozzá, ahol is ő vezethet be a helyi éjszakai életbe.

A pénteki Guinness mérgezésemet egy nagyon aranyos francia étteremben kúráltam szombat délben. A helyet azért szeretem, mert két ismerősöm is dolgozik itt, de már a menedzserrel is lepertuztam, s a felszolgálókat is megismerem, illetve ők is engemet. Jó olyan helyre járni, ahol szeretettel várnak, mindig a nevemen szólítanak és még remekül is főznek. Törzsvendégféle vagyok, mert gyakran járok.

Június második vasárnapján Gabimami kifőzdéjében vendégeskedtem, mert szeretem a társaságot és a magyar ételeket is. Olyan jó egy nap nyugodtam leülni és 3 fogásos frissen főzött ebédet elfogyasztani potom pénzért. A visszajáró emberekből egy igazi kis család alakult már, akik nélkül kevesebb lenne a londoni életem.
Absolute-Ice-bar-londonA folytatásban este a belvárosba utaztam, mert London Jégbárjába befoglaltam magamnak egy turnust. Úgy kell elképzelni, hogy van a jégbár, s 45 percenként bemehet kb 15-20 ember. Kemény mínusz fokok vannak ott, így adnak egy kabátfélét is. A belépőjegyben egy jégpohárból elfogyasztható rövidital is benne van. Igazából egy élmény, egy különlegesség az egész. A berendezéshez használt jeget egyesen a sarkkörről hozták, így természetes. A levegő is igazán tiszta a teremben. Csak mosolyogtam és boldog, hogy ezt is megtapasztalhattam.
És mindenhez még jött egy bónusz meglepetés is. A Regent Streeten sétálva megpillantottam David Hasselhofot a világhírű színészt a Knight Riderből. Köszönöm!
Levezető sétának pedig a St James parkot választottam. És egy gyönyörű pillanattal búcsúztam a hétvégétől.

10417794_771499789547032_5363897138343771958_n

Pillanatkép ❤

Június 12-n elindult a Fifa World Cup azaz Foci VB. Teljesen véletlen egy hatalmas pubban kötöttem ki, ahol egy társasághoz csatlakoztam és külföldiekkel – magyarokkal együtt (+ pubban a hatalmas tömeg) élhettem át az első mérkőzés óráit. Emlékezetes marad és Brazília nyert, bár elég erőltetetten. Közben pedig a nyár is beköszöntött, az első este volt, mikor pulóver nélkül sem fáztunk már.

10360357_773482066015471_570112064528205970_n

Kezdődik a VB – belvárosi pub fullon

Június 14-n Lacock és Bath kiránduláson vettem részt. Már írtam róla: ITT
Talán még annyit hozzáfűznék, hogy autóban a hazafelé úton hallgattuk a rádiót. Egyszer csak beszélgetés közben felkaptuk fejünket a What a Wonderful World című számra, s együtt énekeltük Louis Armstronggal. És valóban milyen csodálatos az élet, állapítottam meg!

Június 15-n esős és szeles idő volt. A Royal Air Force Múzeumba már két éve készülők, s most jött el a nap. Egy órát utaztam Londonon át, mire odaértem, de megérte. Ennyi repülőt egy rakáson még soha nem láttam. Hatalmas hangárokban vannak kiállítva és mindegyiknek megvan a maga története és múltja, amiről mesélni tudna, ha tudna beszélni  egy repülő. A történelemben sétálhattam, s főleg új ismeretek és információkat szerezhettem a II. világháborúról. Az angol emberek életéről a háború alatt, a lakosság tájékoztatásáról, a mesterségesen kialakított védő pincéről, londoni evakuálásról. Szomorú tények, s ismét elgondolkoztam. Emberek, mire jó a háború? Értelmetlen öldöklés, ahol sok civil és ártatlan is életét veszti.
Tény, hogy a repülőgépek fejlődésének és a későbbi repülős utazásoknak viszont kedvezően hatott a háború. Mert a pénzt nem sajnálva tesztelték, modernizáltak és építettek repcsiket.

10482404_775738005789877_2867812383098633298_n

Balu kapitány repcsije a valóságban 🙂

A kedvenc gépem a gyerekkorom miatt tetszett. Balu kapitány mese jutott eszembe egy hidroplánról. Egy pillanat, amikor újra picinek éreztem magam a szívem mélyén.

Folyt köv.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s