Genfi kiruccanás

A hétvégén Svájc felé sodortak a szelek, pontosabban vitt a repülő. Most elmesélem, hogy is indult és alakult a hétvégém.

rhone-alpes

kilátás

Angliában a május első és utolsó hétvégéje hosszú. A hétfői napon munkaszünet van, s nem dolgozik a többség. Hagyomány, hogy a 3 napos bank holidayen (így nevezik itt) megyek valamerre. Kár lenne a potya szabadnapot elvesztegetni, s nem pihenni vagy utazni.
Nagyon vágytam valamerre, csak nem tudtam hova és kivel. Az élet pedig válaszolt a kívánságomra. Az egyik volt óvodástársammal beszélgettem online, s hirtelen feltette a kérdést: nem tervezel Svájc felé jönni valamikor? Szerintetek gondolkoztam? Repjegy árakat néztem, s foglaltam. A Swiss Airnél, a minőségi légitársaságnál 90 Fontért volt jegy oda-vissza útra. Kattintottam rögtön. Egy ilyen jó ajánlatot nem szabad elmulasztani. A hétvége pedig az ismerősömnek is jó volt végül.
Április közepétől kezdve már nagyon vártam a mostani hétvégét. És végre elérkezett a péntek, mikor is éjfélre értem haza a munkából. Szombat reggel 6-kor pedig már a metrón ültem a reptér felé.
Tele voltam pozitív érzésekkel és borzasztó örömmel.

Az ismerősömnek vettem Whiskeyt a vámmentes boltban a repülő indulása előtt. Rám néz az eladó: biztos vagy benne, hogy több vagy, mint 18? Hiába, London örök fiatalon tart. Igen, biztos vagyok benne – válaszoltam, de megmutatom a személyim is. Okés, nem kell – hiszek neked. Sajnálom, hogy ilyen fiatalnak nézek ki – mondtam. Egy jót mosolyogtunk egymásra, s már is jobban indult az – az esős nap.

Nem sokkal 8 után búcsút intettem Londonnak, s robogtam Svájc irányába. A Swiss Air az a cég, akire rámerem nyugodtam bízni az életem. Egy percig sem kételkedtem bennük. A légiutas kísérők kedvesek és barátságosak voltak. Üdítőt és péksüteményt szolgáltak fel.
Egy jó órával később már kirajzolódott a genfi-tó képe. Mesés panoráma tárult elénk a napos és bárányfelhőkkel tarkított levegőben. A messzeségben lévő havas – hegyi csúcsokat is megfigyelhettük. A pilóta gyönyörűen rakta le a gépet, s már meg is érkeztünk. Egy villámgyors útlevél ellenőrzés és „Welcome Geneva” felírat várt minket. Mint Frédi a mesében, akkorát ugrottam volna a boldogságtól. Hurrááááá, itt vagyok!

Az ismerősöm várt a reptéren, kiváltságosnak éreztem magam. A délután biciklire pattantunk és a svájci – francia határ közelében lévő pincészeteket kerestük fel. Nyílt napot tartottak, melynek keretein belül borkóstolásra is alkalom nyílt. Össze –vissza tekertünk hol a francia, hol a svájci részen, így nem tudtam néha eldönteni, hogy most Euróval vagy Frankkal kéne-e fizetnem.
Genf konkréten egy határváros, aki ott él vagy dolgozik, nagy eséllyel jár – kel Franciaországban rendszeresen. A Schengen után pedig semmilyen határellenőrzés sincs, sőt még csak tábla sem igazán hívja fel a figyelmünket. Szabadon mozoghatsz, éljen az Európai Unió!

A borkóstolás közben egy kanadai csajjal sikerült szóba elegyednem. Egy darabig Magyarországon élt, s storyzott egy kicsit a magyar pasijairól, meg a party életről. Szétbulizta magát a városban hetente többször. ’It was fun’. Ha jól érezte magát, én csak örülök neki.
Továbbá megismerkedtem egy magyar hölggyel is, aki az este a sofőrünk volt. Egy Audi kabrió tulajdonosa volt, s egy külön élmény volt a nyitott tetejű kocsiban utasnak lenni.

Folytatásként kedvesen meg lettem hívva egy bogrács partira. Elmentünk a címre, s ott volt 5+ pasi. Túl szép az élet, igen. Férfi koszorúban töltöttem el az estét, miközben főztek rám. A konyhájuk ablakából a messzi hegyekre is rá lehetett látni. „Szar az élet” – megjegyeztem. Ohh, hát mindjárt elolvadok, milyen csodás kilátásotok van!
Később jó vendégként 3 rövid pálinkát lehúztam ösztönzésre. Idén alkoholtilalomban vagyok, hát egy este alatt most behoztam a lemaradásom.
Elkezdődött a társalgás, beszélgettünk erről – arról, közben a gulyás is elkészült. Jól bekajáltunk. Nagyon remekül éreztem magam a srácoknál, nem tudom, hogy fejezzem ki nekik a hálámat. Tényleg sikerült egy nyugodt és szép szombat estével megajándékozniuk. Egy debreceni sráccal különösen összehaverkodtam. Úgy szeretem, mikor először találkozom valakivel, de azonnal zökkenőmentes a kommunikációnk, mintha már ismertük volna egymást.

Ugye a világ kicsi, s magyarok már mindenhol vannak. Itt Genfnél pedig különösen jó fej magyarok élnek, olyan magyarok, akikért sírhat az ország, hogy elvesztette őket. Mindegyikük egyetemet végzett, magas szaktudással rendelkező fiatal. Pont nektek kéne otthon lenni és hasznosat alkotni a gazdaságban – mondtam nekik. Persze, ne értsetek félre, örülök, hogy itt vagytok, csupán az ország szemszögéből beszélek – javítottam.
Nagyon gáz az ilyen helyzet. Egyszerűen otthon ócska fizetésű, és fejlődési lehetőséget nem igazán nyújtó helyek vannak. Jobb fizetésért és magasabb színvonalért, neves cégnél való munkalehetőségért elhagyják az országot. A helyükben persze én is ugyanígy tennék.

Büszke vagyok nagyon az ilyen szakképzett honfitársaimra. Ők a jó hírünket építik, s tovább növelik az ország intelligencia imázsát. És nem utolsó sorban, ha ők nem élnének Genfnél, s nem ismerték volna meg az én ismerősömet, sose találkoztunk volna. Nektek Svájcba kellett jönnötök, nekem pedig Londonban élnem ahhoz, hogy összefuthassunk. A sors szépségei.

Szombaton iszonyat hálás voltam. Az a nap igazi ajándék volt az életemben.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.