Egy munkanapom

Most egy átlagos munkanapomat szeretném bemutatni nektek. Bebizonyítom, hogy Londonban sincs kolbászból a kerítés és a pénzt munka fejében adják csak. Itt is menni kell, és kemény órákat lenyomni a fizetésért.

munkanapJelenleg ugye szabadúszóként élek, mint housekeeper – nanny. 8 családnak és 3 flat-sharenek dolgozom. Az albérletek rendrakása nem a kiemelkedő munkáim közé tartozik, ám jön a nyári szünet, s már most tudom, kiknek hogy nem kellek. Így igyekszem magam bebiztosítani a kevésbé kedvező hetekre, mert a lakóközösségbe mindig – rendszeresen menni kell. Még ha valaki távol is van, a többiek ott élnek.

A heteim első napjai mindig könnyűek, néha még szabad óráim is akadnak, mikor hazajövök, vagy bevásárolni megyek. A „halál” napok a csütörtök és a péntek. Ilyenkor reggel 7:30-tól este 6:30-ig biztos megyek, de akár bébiszittel kitoldva este 11/12 óra is lehet, mire végzem.

Pénteken reggel 7:20-kor biciklin ülve hasítok az első családomhoz, ahol 9:30-ig vagyok. Utána 10-re át kell érnem egy másik helyre pár órára. 1 óra után egy kutyát kell felvennem, majd utána attól függ milyen nap van, de 3:30-ra az iskola előtt kell állnom, s felvennem a gyerekeket. Míg a szülők haza nem érnek, én vagyok velük. Ezt követően 7-8 óra magasságában egy másik családhoz ügyelni megyek.
Egész nap biciklivel közlekedem. Az egyes családok egy városrészen belül laknak, ám sétálva lassú lenne köztük mozogni. A tekerés a folyamatot felgyorsítva.
Panaszkodásra nincs okom, mert egy ilyen pénteki nap alkalmával, egy nap alatt a heti bevételem harmadát/negyedét meg tudom keresni. Az egykori magyar nettó havi fizetésem harmadát megkeresem itt egy sima pénteki munkanapomon. Ez már jobban hangzik! Itt egy napot dolgozom, amiért otthon 6-7 napot küzdöttem.

Továbbá pozitív dolog, hogy remek családoknak dolgozom. Példamutató párok, akik több éve házasságban élnek, gyerekeket nevelnek. A gyerekek pedig szépek és intelligensek is. És mindig megköszönik a munkámat szóban vagy sms-ben. És korrektül határidőre fizetnek. Szeretem őket, ami szerintem fontos.
Az albérletek sem rosszak. A fiúkat is nagyon csípem, igazi fénypontjai a hetemnek, ha megyek hozzájuk. Az új lány albérlet pedig egy felüdülés. Rendtartó emberek, akik baromi jó órabérrel köszönik meg munkámat. „Ha mi boldogok vagyunk veled, azt szeretnénk, ha te is velünk” – mondta a hölgy, mikor elkezdtem nekik dolgozni. És igaza van. Oda – vissza működő folyamat. Jól adnak, én is nagyobb örömmel teszem a dolgom.

Lehetőségek pedig még vannak. Ha hajlandó lennék heti 6 napot dolgozni, megoldható lenne, s persze még több pénzt keresnék ezzel. Ezt is szeretem Londonban.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s