Pasizás Angliában III.

A Pasizás Angliában első cikkét céltalanul írtam. Csak meg szerettem volna könnyebbülni a gondolataim súlyától. Majd 2013-ban felháborodásomban fogalmazódtak meg a sorok.  Most pedig már úgy érzem, hagyománnyá vált, hogy áprilisban bejelentkezem a pasis életemmel. Nézzük is akkor, mi történt a magánéltemben az elmúlt 365 napban.

Tavaly az egész május hónapom ráment arra, hogy talpra álljak a portugál srác miatt, de az angol szöszke sem esett jól. Júniusra újra önmagam voltam, s zárlatot rendeltem el a pasikkal szemben.

1. Júniusban egy piás-bulis este alatt sikerült összevakarnom egy spanyol srácot. Tetszett az öltözködése, szimpatikus arca. És megértem azt, hogy nem kérdezte meg, hazamegyek-e vele. Végre egy „nem lyuk vadász” személy. Pozitív véleménnyel voltam róla. Az este után nem is tűnt el, rám írt és még találkoztunk is többször. Viszont nagyot bakizott. Megbeszéltük, hogy vasárnap este találkozunk, mert ő milyen elfoglalt hétvégén. Kiderült közben, hogy szombat este elment részegeskedni a haverjaival, majd másnap másnaposan eszméletlenedett otthon. Túl nyomorultul érezte magát, hogy elhagyja a lakást. Halálos döfés! Nem tűrőm az ilyet. A végső pont rá egy hétre a tenisz volt. Majd ráérek veled összefutni, bocsánat, gyere a lakásomra, ha, ismétlen, ha már vége lesz a tenisz döntőnek. Aminek az idejét a Jó Isten tudja maximum. Kaptam is a telefonom, s tárcsáztam. Kiosztottam, de nagyon keményen. Szórakozz anyukád idejével, szemétláda, ingerültem kiabáltam bele a készülékbe. Soha többet nem hallottam róla. Ennyit számítottam neki. Idióta volt.

Utána pasikra sem néztem, kerültem őket…

2. Júliusban aztán az élet megmutatta, hogy nem kell mártírt játszani, vannak jó emberek. Egy meetingen megismerkedtem egy japán sráccal, aki maga a csodálatos felüdülés volt számomra. Egy kimért és jól nevelt, intelligens pasi, aki mellesleg baromi jól öltözik. A japánokat érdemes észben tartanunk, s barátkoznunk velük. Nem hétköznapiak, s nagyítóval kell őket kutatni Londonban is. A sráccal volt pár randim, mindet imádtam. Főzött is rám többször. Hihetetlen nyugodt, higgadt vérmérséklete volt. Talán őt sehogy sem lehet kihozni a sodrából. A 2013-s nyárra tehát ismét megvolt a kalandom. Általában minden nyáron sikerül valakit felszednem, akit aztán az őszi szelek tova fújnak. A japán srác szerette bennem, hogy szőke vagyok, ám nem ostoba. Igazi kuriózum voltam a szemében magyarként. Igyekeztem is a jó hírűnket építeni.
Ha ennyire jó volt minden, miért lett hát vége? A kényeskedés a halálom egy pasiban. A fáj a hasam és ezért szombat reggel lemondom a délutáni találkozót. Az időmmel sajnos nem lehet játszadozni, nem tűrőm! Halálos vétek. Továbbá ha én este 8-ig dolgozom, s ő azt mondja, hogy a 9 óra már későn van egy találkozóra. Hát, akkor találkozz mással! Nem kötelező velem. Ámen.
Túl könnyen elfogadta, s nem keresett többet. Sokat értem a szemében rájöttem….

Szeptembertől februárig teljes elszigeteltségben éltem. Nem jártam találkozókra sem, a barátnőmmel töltöttem a szabadidőm 80%-t, pubozni jártunk sokat, s hetente legalább 3 este együtt ettünk valahol valamit. Szombatonként kifejezetten éttermekre jártunk, s az egész hétvégén sülve-főve együtt voltunk. Szükségem volt a pasimentes, nyugodt életre. Kell, hogy az ember magát ismerje meg jobban. Nem bánom, mert ez az időszak egy léleképítés volt. A hogyan óvjam meg magam a kudarcoktól, egy jó pihentető korszak.

datingJanuárban új vizekre vitt az életem hajója. Újra nyitottam, s több helyre kezdtem el járni. Keddenként felfedeztem egy Salsa klubot, s a legjobb dolog az egészben az volt, hogy tényleg nem pasizni mentem. Tánc húzott, a társaságban vagyok érzés. Nem érdekelt, ki volt éppen a táncpartnerem, ki nem, lépéseket tanulni jöttünk. Senkivel nem flörtöltem, csak boldog voltam. A Salsa sok dologra ráébresztett és elgondolkoztatott. Ötlet: ha valaha egyedül érzitek magatokat, irány a legközelebbi Salsa klub. A hatás garantált. A zene pedig örömet is. Mosolyogva sétáltam hazafelé. Most már több hetet kihagytam, mert más mozgat, de tudom, hogy ott van, ha a jövőben szükségem lenne rá.
Szerdánként visszatértem a régi törzshelyemre, mert kell egy fix este. És idén, senki nem akart felszedni, látszik rajtam, hogy beszélgetni jöttem. Semmi negatív tapasztalat eddig.
Hétvégente meg meet up-ról meet up-ra járok. Felfedeztem pár kedvencet, amiken már többször is részt vettem. Továbbá, ha tetszik egy program, bármelyik csoporthoz csatlakozom. Annyi minden van, sétálás, vacsora, sütő klub, napi kirándulások pl Dover stb. A halálom a partizás, biztos nem! És szerencsére egy milliónyi program van a bulik mellett.
Tovább minden hónap utolsó szerdáján-péntekjén múzeumok éjszakája is megszervezésre kerül. A Tudományos Múzeum tömve szokott lenni jól kinéző, elegáns, szép fiatalokkal. Kihagyhatatlan a silent disco is.
Január óta élvezem a programokat, amiket az ízlésem szerint válogattam össze. És ismétlen, nem pasizás céllal. Csak jól akarom magam társaságban érezni.
Néha egészen durva heteim vannak, keddtől péntekig minden este elvagyok. Szó szerint aludni járok haza sokszor egy hosszú nap után.

Az élet pedig reagál a sok pozitív energiára és életvidámságra. Mondanom sem kell, hogy óhatatlanul is összejött pár randi így.

3. Egy magyar srácot véletlen kiszúrtam egy meetingem. Nagyon kis cukker, intelligens és mérhetetlenül pozitív lélek. Másfél éve él Angliában, egyre jobb helyekre került ez idő alatt, s az angolja is remek már. Ő az, aki köti az ebet a karóhoz. Vele csak angolul lehet, hiába vagyunk magyarok. Nem bánom. A megismerkedésünk estéjén több mint két órán keresztül folyamatosan beszélgettünk, mindenről. Az eredmény pedig egy másnapra szóló mozi meghívás lett a részéről. A szívem csücske srác lett az tuti. Ajándék volt őt megismerni.
És a jó dolgokat lehet még tetézni. Azon a szerdai napon este a belvárosban leszólított egy svéd srác, akivel egy random sétát tettem a Temze partra. Édes cukorka az édes desszertemre. Boldogsághormon doppingom volt aznap.

4. Az egyik étel-szeretők találkozóján a londoni Borough marketen egy indiai sráccal elegyedtem szóba. Nem is tudom, szóba került magyar történelem. Megkérdezte, hogy Magyarországon van-e akcentus. Mondom, nincs, de ha valaki Erdélyből van, esetleg furcsábban ejti a szavakat. Régen Románia egy része hozzánk tartozott. Sőt, képzeld el, volt tengerpartunk is – mondtam. Majd a mobilomon megmutattam neki az egykori nagy országunkat. Ott – akkor értettem meg igazán, milyen nagy veszteség Trianon. Mit is jelent a területek lecsatolása. Most fájt életemben először és most tudatosult igazán az 1920-s döntés.
 Az indiai sráccal igazán száraz témákról beszélgettünk, majd meglepetésemre a találkozó végén megkérdezte: ráérsz ma este? Összefuthatnánk meginni valamit. Ismertek már, tudjátok, hogy igent mondtam. Az életkorom felöl is érdeklődött. A megoldást egy kérdés formájában kapta tőlem, ha már úgy is történelemről volt szó. Pár évvel azelőtt születtem, hogy az utolsó szovjet katona elhagyta Magyarországot. Az esti viszontlátásra!
Még annyit, hogy Greenwichben lakik, ami az egyik kedvenc környékem. Bonusz!
Este az iPhonnal a kezében várt a megbeszélt helyen. Emlékszel a kérdésedre – érdeklődött. Persze – feleltem. Itt van, kikerestem a neten. Végül megegyeztünk, hogy 23-24 körül vagyok, számít igazán?
Egy aranyos pubban a Greenwich park mellett folytattuk a beszélgetést. Volt egy pillanat, mikor deja vu érzésem volt. Végül a Temze partra mentünk, ahol a Canary Wharfot csodálhattuk. Néztük a pénzfertő épületeit, ahogy neveztem.
És a sráccal azóta is találkozgatom rendszeresen. Hálisten ő nem tartja be az ostoba 3 napos szabályt. Másnap rám írt, remek volt jobban megismerni és reméli, hogy jól éreztem magam. És hozzátette , köszöni, hogy elmentem a meet up-ra szombaton. Bizony, ha nem vagyok ott, nem tudom, hogyan találkoztunk volna. Édes.
Ő az a személy, aki külsőleg nincs rajta a listámon. Nem a szőke hajú, kék szemű srác. Ő szemüveges, barna bőrű, kopasz, alacsony férfi. De helyes amúgy és jó testalkata is van. Nem az elvárt, ám még is nyerő. Vonz, mint a mágnest. Talán majd egyszer bővebben is bemutatom őt a blogon.

5. Az álompasi, akiről már írtam és gyakran emlegetem. Egy tavalyi évből hirtelen felbukkant ismerős.

Látjátok, az elmúlt év sokkal jobb volt, mint a tavalyi a magánéletemet nézve. Nincs sírás, nincs panaszkodás. Persze a jó a kisebbség. Ha találkozom egy rosszal, legyintek és megyek tovább. Nincs időm megállni és rágódni, sőt egyáltalán egyetlen percet is pazarolni rájuk.
Továbbá meg tanultam nem ragaszkodni. Nem szabad egy valakinél megállnunk, s várnunk. Mindig előre kell menni. A svéd srác is elkérte a számom, ok. De megyek a következő és következő meet up-ra. Nem fogom otthon a körmömet rágni és a telefont nézni egész nap. Ha ő nem hív, majd más máskor fog. Ha még ő sem, akkor tovább meet up, Salsa, úgy is lesz valaki, vagy csak jól érzem magam és kész.
Nem szabad engedni, hogy egy valaki nagyon felvillanyozzon minket. Csak bólintsunk, menjünk el egy randira, de mutassuk ki, hogy nem fogunk rá várni. Fejezzük ki, hogy ő az ’egy’ a sok közül. Nem ő az „ő”. Egy példa: találkozom egy új sráccal és látni akar megint. Elmondom neki azt a rengeteg mindent, amit csinálok, ahova megyek rendszeresen és közlöm. Látod, nagyon elfoglalt vagyok, de ha valami ötleted van, esetleg átszervezhetem a napomat. Ha nem, vagy te sem érsz rá, csak élem a saját életemet. Ne engedjük, hogy ő irányítson. Pl. szerda jó? Hááááát, szerdán fix találkozóm van. Csütörtök inkább?
Nem szabad, hogy a pasi úgy érezze, várunk, és ugrunk az ő ötleteire. Sorry, nekem van egy ’bejáratott’ életem, amit tiszteletben kell tartanod. Nem érek rá úgy folyton, ahogy kedved tartja. Meg kell tanítani pont ezért a szabad időnk megbecsülésére, mert drága kincs.
A legnehezebb pedig, amíg nem vagyunk biztosak a srácban, tekintsük rá másodlagosként. A barátom fontosabb, mint ő. Ez van. Meg kell küzdeni az elsőbbségi helyért. Éreznie kell, hogy nem főnök.

A következő pasis esztendőre, ami tegnap indult, bizakodóan tekintek. Könnyű, mert nem várok semmit sem, majd az élet rendezi valahogy.
A legfontosabb, én, mint én boldog legyek. Csináljak dolgokat, amiket szeretek, amik boldogsággal töltenek el.

A kedvenc írónőmtől, Danielle Steeltől idéznék zárásképpen:
“I think we have to stay open to what comes along. I think that is the real secret to youth and a good life, staying open, interested, excited, learning about life, trying new things, meeting new people. And whatever happens, you have a good time, and if the right person turns up while you’re doing that, terrific. If no, at least you’re having fun!
Keep staying open to life, doing new things, meeting new people, opening new doors.”
From the book (Happy Birthday)

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s