3 éve Angliában

Tegnap volt pontosan 3 éve, hogy elhagytam az országot. 2011-ben tervek nélkül, célok nem megléte mellett vágtam neki az Au pair életnek. Egy dolog nagyon motivált: nincs mit vesztenem. Tényleg nem volt semmi olyan dolog, ami miatt sírnom kellett volna. Nem szerettem a főnökömet, nem voltam elégedett a fizetésemmel, úgy éreztem az életemben az évek haladnak, csupán én állok egy helyben. Semmi rendkívüli nem történt velem. Felkeltem reggel 6-kor és 7 óra előtt nem értem haza. Egy keretben, egy zárkában éltem. ELEGEM VOLT! Elborult az agyam és torkig voltam a magyarországi életemmel. Életemben először nem gondolkoztam, hanem léptem. A gondolatok nem ölték meg a tetteket. Azonnal felmondtam, a felmondási időmet sem töltöttem le. Azon kaptam csupán magam, hogy 22,5 évemet becsomagoltam egy bőröndbe, s felültem a buszra. 26 órával később begördültünk a londoni autóbusz állomásra.

flagÚgy érzem, az elmúlt 3 év alatt megéltem már sok mindent. Dolgoztam és éltem 3 különböző családdal. A flexibilitásom, tűrőképességem, alkalmazkodó képességem sokat fejlődött. Továbbá gyönyörűen megtanultam egy háztartást elvezetni, gyerekkel együtt élni és gondoskodni róluk. Ma már az sem akadály, ha 4 gyereket a nyakamba varrnának, vagy egy egész kastély rendben tartása rám szakadna. Ugye fél évet dolgoztam a Mekiben is hétvégente. A gyorséttermek világában is helyt álltam, s bármikor helyt tudnék állni. De sok más dologtól sem riadnék meg.
Hozzászoktam a változáshoz és különböző emberekhez, családhoz. Már nem igazán tudnak meglepetést okozni a gyerekek sem, megéltem velük is hideget – meleget is a legrosszabbtól a legjobban viselkedőtől kezdve. Babákról is gondoskodtam, pelus csere – etetés/fürdetés piti dolog számomra. Babakocsi összerakása, becsukása is rutinosan jön.
Az új családokkal és gyerekkel pedig tovább fejlődöm napról – napra.

Egy percig sem bántam meg az elmúlt 3 évet, sőt! Inkább abba nem akarok belegondolni, hol lennék most, ha nem jöttem volna. Utálnék ugyanannál a cégnél, ugyanazzal a főnökkel dolgozni. Továbbá még mindig a szüleimmel kéne élnem, hát NEM! Köszönöm.

A mögöttem lévő évek rengeteg meglepetést tartogattak. Egy idegen országban telepedtem le, kezdtem el ismerkedni, új barátokat szerezni, s egyáltalán felfedezni a várost és kultúrát. És persze naponta angolul helyt állni. Ez egy utazás, ami még mindig tart.

A munkámban úgy érzem, fejlődtem. Sikerült mindig előrébb és jobb helyre kerülnöm, amin a jövőben is dolgozni fogok. Ezzel párhuzamosan természetesen a fizetésem is nőtt évről – évre. Jobb család, tapasztalt Au pairnek – nannynak többet ad. Az idei év tavaszán kimondottam kereseti rekordokat mentem. Az egy nap alatt megkeresett legtöbb pénz, az egy este alatt megkeresett legtöbb pénzt is (valaha életemben) elértem. Persze ezek ideiglenesek, egy-egy héten/ napon sikerült. De sikerült!
Itt milliónyi lehetőség van, ha ügyes, talpraesett, belevaló és intelligens személy vagy, aki valahogy beszél angolul.
Természetesen a pénzt itt is be kell osztani, s meg kell dolgozni érte, nincs kolbászból a kerítés. De itt legalább látom, hogy van értelme a munkámnak, hogy valamit elérek vele. Értem úgy, hogy telik utazásra, kirándulásra, drágább cipőre stb. a számlák kifizetése után is.

Igen, utazás a gyenge pontom. Mióta Angliában élek jártam már Párizsban, Barcelonában, Rodoszon (család által), Rómában, Amszterdamban, Frankfurtban, New Yorkban (10 napos nyaralás), Atlantic city, Brüsszel, Lille, évente 1x/2x Magyarország (ami szintén nyaralás). Anglián belül is felkerestem számos tengerparti helyet, Oxfordot, Cambridget stb. 2011 nyara óta. Angliai életem pár éve alatt többet láttam, mint előtte valaha a +20 évem alatt.
A következő utazás is be van már foglalva májusban.
És azt se felejtsük, hogy London is maga egy szuper hely! Minden hétvégén megyek a városban erre-arra.

Ma beszélgettem az egyik ismerősömmel a londoni életemről, s határozottan kijelentettem, hogy itt úgy érzem, jobban be tudok illeszkedni a társadalomba, mint otthon. Itt jobban elfogadottnak érzem magam a közegben, s ez által boldogabb is vagyok. Sőt, a férfiaktól is összességében több bókot és elismerést kaptam/kapok, mint Magyarországon. Ha a mércémet alacsonyra raknám, minden héten más pasival tudnék mutatkozni/járni nemzetiségtől függetlenül. Az önbizalmam is bizony sokat javult az évek alatt. Továbbá Londonban szőkültem ki, s büszkén és mosolyogva sétálok erre-arra.

És, amit talán a legfontosabb, szuper emberekkel ismerkedtem meg. Olyan honfitársaimmal, akik példamutatóak, akik előrébb visznek/”rúgnak”, akikre felnézek, mert jó példát mutatnak.

Mindenkinek nagyon köszönöm az elmúlt éveket, az élményeket, a segítséget (kiemelném a szőke barátnőmet a sorban).

London, még mindig szeretlek.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s