Angol felső 1% avagy bemutatom az ex-családomat

A napokban sokat gondolkoztam az Angliában élő emberek sorsán. A munkások életén, akik itt dolgoznak és élnek valahogy. Egy igencsak érdekes cikket szeretnék majd írni róluk, ám most úgy döntöttem, hogy inkább nézzük a vagyonosokat. A gazdag angol emberek életvitelébe szeretnélek titeket ma kicsit elkalauzolni. Olyan világba, amit nem fogunk megtapasztalni saját bőrünkön.

Tavalyi családom az angol társadalom 1%-ba tartozott bele. A náluk töltött egy év alatt nem tettem róluk említést a blogon. Túl vagyonosak és túl jó helyen élnek, nem akartam kiemelni őket.
Dél- Nyugat London 3. zónájának egyik részében van egy village. Egy híres „falu”, ha nyersen fordítom. Mindenki tudja, hogy ez a környék a pénzesekhez tartozik. A házak kemény font milliókra, font 10 milliókra rúgnak itt. (5 millió Font ~ 1,9 milliárd Forint) Az utcákat két oldalról paloták szegélyezik. A legócskább autó BMW márkájú. Továbbá nem egy magánutca is található, saját – privát aszfaltozott részekkel, ami a kastélyokhoz vezet. Egy ilyen környéken tengettem egy évig az életem. Úgy éreztem, hogy egy pénzbányán ülök, mert mindenki pofátlanul jól élt a szomszédságban is. Persze nekem a látvány jutott ebből, s az érzés, hogy van itt lehetőség Angliában.

A munkaadó apukám egy befektetési cég igazgatója, alapítója. Egy 40-s éveiben járó 4 gyerekes családapa. Az anyuka a nem dolgozó nők táborát erősítette. Múltkor említettem is valakinek, hogy neki nem volt munkája. A reakció pedig a következő volt: hogyne, hülye is lenne dolgozni, ha a férje eltartja. Ámen.
Az anyuka volt az a személy, akit mint magánembert soha nem bírálnék. Ám, mint anya nyugodtam kimondom, alkalmatlan volt. Nem az anya-anyatípus volt egyértelműen. Sőt, rossz pletykák szerint ő nem akart gyereket, csak hát…mit tudom én. Mindenki gondolja ki magának, miért lettek gyerekei.
Az apa és anya viszonya hideg és merev volt. Soha nem láttam őket boldognak. Az apuka megjött a munkából, és még csak egymásnak sem vakkantottak. „Hé, hülye itthon vagy”- még csak ennyit sem.
Náluk jöttem rá arra, hogy a pénz nem egyenlő a szeretettel. Hogy a pénz nem ad szeretetet. Lehetsz gazdag, ha a lelked romlott. Igen, romlott lelkűnek neveztem el őt. Náluk tanultam meg az anyukámat még jobban megbecsülni, s még jobban értékelni a törődését és soha el nem múló szeretetét is. Az én anyukám egy tündér a gyerekek anyukájához képest.

Felmerül a kérdés. Ha a nő nem dolgozott, akkor mivel ütötte el az időt?
Hétfőn teniszezni járt a szintén nem dolgozó anyukákkal. Kedden golfklubban edzés és mérkőzés, lötyögés a ráérős és pénzes emberekkel. Szerdán úszás a gazdag barátnő házában, pletykadélutánnal egybekötve. Csütörtökön kártyaparti, ami pénzért és tétre ment. Pénteken tenisz/golf stb.
A puccos leisure klubba korlátban tagságija volt természetesen. Csak pár ezer font egy évre…(millió forint)

Angliában egy bizonyos társadalmi szint felett élőknél a tenisz/bridge/golf kötelezően űzendő általános sport. A klugtagság is alap, kialakítják maguknak a kis zárt körüket, ahova betörni maximum nagyon gazdagon lehetséges.
Egy pénzes angol gyereke pedig kimondottan csak pénzes magán suliba fog járni. A gyerekeiket úgy nevelik, hogy soha – véletlen sem találkoznak nem gazdag gyerekkel. Az állami iskolák tanulóival sem érintkeznek, az életükbe sem látnak bele.
/A magán alapiskolák tandíja a havi 800 Fonttól indul, ami nem foglalja magában a zeneoktatást, külön sportokat. A magán középiskolák díja fél évre (bentlakással, mert ez a menő itt) 10.000 Fontra is rúghat./
A gazdag felnőttek a gazdag felnőttekkel, a gazdag gyerekek csak gazdag gyerekekkel barátkoztak, jártak össze. Ez egy ilyen világ. Ha nem dolgoztam volna nekik, soha semmilyen kapcsolatba nem kerültünk volna, s nem láttam volna bele ebbe a felső 1%-ba.

A családomnak francia kertésze, lengyel takarítónője, s magyar bébiszittere volt. A kertész egy-egy alkalommal olyan 100 Fontot kért. A takarítónő és én együttesen min 1000 Fontba kerültünk az apukának. ~ 360.000 Forint! Higgyétek el, neki ez aprónak számított.

A család lakásának felépítése a következő volt: játszószoba ping-pong asztallal, két nappali, egy baromi nagy konyha étkezővel. Hátsó füvesített kert. Emelet: 3 hálószoba, 2 fürdőszoba. Felsőszint: 3 hálószoba, 2 fürdő (az egyik fürdő a szobához közvetlen). Minden szoba alapterülete egy kisebb diszkóéval vetekedett. Nem is tudom megsaccolni hány 100 négyzetméteres az egész.

És minden mellett nem tudjátok elhinni, de az anyuka a világ legsóherebb embere volt. Egy nő, aki mindent fillért a fogához ver, aki 1 p-rt képes volt harcra kelni. Ha nem élek vele, nem hittem volna, hogy van ilyen.
A gyerekeinek a kaját mindig kicentizte. Mindig éppen annyi volt, hogy egyenek valamit, de ne sokat. Általában nem volt mindenből elég és csak akkor vásárolt, ha már vajas kenyéren kívül mást nem tudtam adni a vacsorára. Azt pedig inkább ne is említsem, hogy a ruhákkal is nagyon smucig volt. A jómódú gyerekek lukas harisnyákban, szakadt nadrágban mentek iskolába. Néha a legkisebb úgy nézett ki, mint egy csövesnek a lánya. Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.
Én úgy nőttem fel, hogy rendes és tiszta ruhám mindig volt. Élelmiszerből sem szenvedtem soha hiányt.

apalanyaA család szeretett utazni, az apuka pedig nem sajnálta ezekre a pénzt. 10 hónapon belül voltak Dubai-ban 5*-s all inclusive nyaraláson, egy-egy rövid pihenőn Angliában tavasszal. Nyáron Dél-Franciaországban Saint-Tropezben jártak. Utána télen Franciaországban 10 napos sítúrán vettek részt. Egy-egy ilyen lötyögés akár (több) 10.000 Fontba is kerülhetett ~ 3,6 millió Forint, mivel a család nagy: 2 szülő és 4 gyerek. Egy utazás náluk 6 repjegy megvásárlásával kezdődött. Természetesen a legjobb hotelt választották, ahol volt golf/tenisz/cricket lehetőség is, meg persze játszóklub a gyerekeknek. A repülőn szállították magukkal a sportfelszerelésüket is, ami megint csak plusz pénz. Tudtak élni – mondjuk ki.

A legjobban az egyik leányzót és az apukát kedveltem. Sőt, az apukára felnézek. Soha nem bánt velem rosszul, mindig pontosan kifizetett. A náluk töltött egy év alatt 6 hét fizetett szabadságom volt, távozásomkor pedig 2 heti fizetést bónuszba adott. És minden mellett az egyik legjobb fej ember, gyerekes férfi, akivel valaha találkoztam. Reggel 6-kor már úton volt a munkába, este 6 után ért haza. Hiába dolgozott rengeteget, mindig volt hozzám egy kedves szava. Mindig megeresztett egy mosolyt felém, imádtam. A gyerekeivel is mindig foglalkozott este, sőt többet foglalkozott a gyerekeivel általánosságban, mint a nem dolgozó felesége! Nagyon megkedveltem őt, hiányzik is személye. De ugyanúgy hiányzik az én szívem csücske, a kis csajszi, aki belopta magát a szívembe örökre.

A 2013-s év náluk és velük igazán jól telt az életemben. Hálás vagyok nagyon.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s