A sült krumpli haver

A mostani cikkemet egészen más címmel indítottam volna, de az élet átírta kicsit a gondolataimat. Először ’Egy szép romantikus séta’ téma alatt jöttek volna a sorok, ám mára már csak a sült krumpli sós íze maradt számban.

Szerdán a belvárosban jártam egy találkozón. Elég szkeptikusan álltam hozzá. Többnyire csupán az egyik ismerősöm miatt megyek. Most ott volt egy közös ismerősünk is, egy belga férfi, akit eddig nem sokra tartottam. Ő meg maximum egy ostoba libának gondolt egészen idáig. Mikor megláttam, huncutul integettem felé, majd odajött hozzám. Én meg közben röhögő görcsöt kaptam. A fazon belőlem valamiért ezt váltotta ki. Amúgy kiköpöttül hasonlít Vujity Tvrtko-ra. A magyar újságírónak van egy belga hasonmása.
Érdektelen és hihetetlen ostoba témákról kezdtünk el beszélgetni. Az egyik lány a találkozón rendkívül kivágott felsőben és egy számmal kisebb melltartóban volt. Elképzelhetitek a látványt. Két durván kilátszó mell, ami félig kibuggyant a felsőből. Bekérdeztem az belga hapsit: szerinted ez milyen látvány? Neked bejön? A társalgásunk tehát nagyon gázul indult. Szerencsére fordulatot vett a dolog, s az egy órával később az egymásról alkotott képünk jelentősen javult. Puszival váltunk el.

mcdonalds-french-friesHa nincs hideg és nem esik az eső, én soha nem sietek a metróhoz. Mindig szoktam egy kicsit gyalogolni valamerre a belvárosban. Most a Trafalgar térre húzott a szívem, ahol betértem a Mekibe némi szemetet venni. Kívántam a műkaját, este mindig ez történik. Bementem és a sajtburgerem még az épületben, míg a sült krumplit már kint az utcán kezdtem el majszolgatni. És ekkor ért a meglepetés. Egy srác, aki mellettem tempós léptelekkel haladt, visszanézett rám, s ezt mondta: szia, úgy látom, valaki élvezi az ennijét (éppen előtte cuppantottam egyet, ahogy egy szálat bekaptam). Reakcióm: szia, most jövök a Mekiből. Tessék, vegyél belőle nyugodtan.
A társalgás pedig ment tovább: honnan vagy? Magyarország – válaszoltam. És te? Svédország. Váó, te vagy az első svéd srác, akivel valaha találkoztam – én. Tényleg? Rossz helyekre jársz – ő. Amúgy most merre? Válaszom: sétálgatok, megyek a Temze felé. Ő: okés, elmegyek veled az Embankmentig, s együtt megnézzük a romantikus kilátást. Itt a kék színekben úszó London Eye-t és Big Bent kell érteni.
Odaértünk, s a gyalogoshíd közepén megálltunk. Látod? – kérdezte. Ott a kivilágított toronyóra.
A folytatásban még arról esett szó, hogy ki merre lakik, hétvégére mi a terv, milyen a wimbledoni tenisz, mióta élünk Londonban. Közben a srác elkérte a számom, a majd catch up valamikor szöveggel. Végül öleléssel búcsúztunk. A hídon zenélő hölgynek pedig mindketten dobtunk aprót. A svéd srác kezdte: tök jó volt a dal háttérben, megérdemel ezért valamit. Csatlakozom! – jelentettem ki.

Végiggondolva a fenti sorokat, gőzöm sincs miért szólt hozzám. Én nem kértem, hogy pacsizzon le velem. A számomat sem mondtam, hogy kérd már el, ő akarta. Természetesen, azóta sem hallottam hírét sem. Talán csak ’egy’ telefonszám az enyém a tucatnyi másik csaj mellett a telefonkönyvében.
Így a romantikus sétás pasit csupán sült krumpli haverré neveztem ki az életemben. Jövő héten csak azért is ráírok majd, ha a belvárosban leszek. A poén kedvéért is megéri. „Éppen most jövök a Mekiből. Nem szeretnél csatlakozni kedves sült krumpli pajti?”

Sült krumpli ide vagy oda, már megint kicsit csalódtam a pasikban. Ám, ez azt jelenti, hogy továbbra is élvezhetem szingliségem minden percét.

Advertisements

A sült krumpli haver” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s