Fejos Éva: Karibi nyár

Február hónap végén egy utazáson vettem részt. Nem, nem fizettem be semmilyen kirándulásra, csupán Fejős Éva könyvét vásároltam meg e-formátumban.

Már hónapok óta nem tudott lekötni az olvasás. Elkezdtem egy művet, majd pár oldal után le is raktam. Kerestem valamit, de nem tudtam, hogy mit. Felmentem hát az internetre, s véletlen a ’Karibi nyár’ címen megakadt a szemem. Igen, nyarat akarok a télben! Most, azonnal. Megvásároltam, s megnyomtam a Kindlem bekapcsolás gombját.

Kezdetét vette a karibi nyár. A sorok által a gondolataimban elutaztam messzire, jó messzire. Meg sem álltam a Karib-térségig.
A történet számomra az elején nagyon kusza volt. Idő kellett, míg leesik, hogy ki és hogyan kapcsolódik be a boldogságkeresésbe.
A Karib szigetvilágban valahol meglapul egy boldogsziget nevezetű hely a könyv szerint. És ki tudja, valóban létezik! Miért ne létezhetne? Aki részt vesz egy több hetes luxus hajós pihenésen, felkeres több tucat helyet, talán átértékelődik, s máshogy látja a túra után a világot. Talán boldogabb lesz.

Bár nem mindenki számára a szórakozásról szól az idő. A hajón dolgoznak emberek, akiket valamiért – valahogyan idesodort az élet. Ha elkezded, nehéz kiszállni egy ilyen munkából.” Ez lesz az utolsó szerződésem” – már 3 éve ezt mondod.

A könyv olvasása közben sokat gondolkoztam a hajós életről. Egyik fejezetben kedvet kaptam hozzá Éva írása által, míg a következő részben nagyon elment tőle a kedvem. Énekesnek és zenésznek nem lenne rossz ott lenni, csak tudnék énekelni vagy valamilyen hangszeren jól játszani.

A történet szereplőit megszerettem könnyen, s próbáltam azonosulni, vagy csak külső harmadik szemlélőként csatlakozni hozzájuk. Jó volt általuk és velük San Juan óváros utcáin sétálni, tengerparton pihenni. Továbbá megismerni jobban személyiségéküket, belső őrlődésüket. Mindenki takargat valamit, mindenki keres valamit. Pont ugyanúgy, mint mi.

A könyv izgalmas, lebilincselő, nehéz letenni. Egyik este ügyeltem egy családnál. A picik egy szinttel felettem édesdeden aludtak, miközben én csupán testileg voltam jelen. Én gondolataimban fejest ugrottam a karibi forróságba, megfürödtem a tengerben, napoztam a mesés strandon. Olvastam, s olvastam, kíváncsian követtem a szereplők életét. Még pár oldal, még pár, s azon kaptam magam, hogy hajnali egy is elmúlt.

A mű tökéletes harmóniával zárul, minden egyenesbe jön. Ki így, ki úgy megtalálja boldogságát, a boldogság felé vezető útját, vagy éppen útitársát.

Köszönöm Fejős Éva, hogy nyarat hoztál a telembe! Köszönöm a kellemes utazást is.

U.i.
A könyv elolvasása előtt, mint mindig Zamatól a zama.hu-ról gyűjtöttem információkat. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s