Aranyos szülinapis este

Tegnap ismét szenzációs élményeket tudtam átélni Londonban. Ez a város maga a tökély. Nagyon tanácsolni tudom mindenkinek, hogy lakjon itt rövidebb-hosszabb ideig. Itt annyi minden van, annyi minden történik folyton, hogy az ember nem tudja magát utolérni, ha bekapja a gépezet.

Egy születésnapi összejövetelre voltam hivatalos. A helyszín végül a Temzén található hajó étterem volt, aminek az ablakából tökéletes rálátás nyílik a London Eye-re. Túl jó helyen jártam már megint.
Még érkezésem előtt a tesómmal folytattam egy telefonbeszélgetést. Merre vagy most? – kérdezi. A Temze parton, a London Eye-vel pontosan szemben állok. – válaszoltam. Az menő – konstatálta.
Nem menőnek érzem a helyzetet, egyszerűen csak mérhetetlenül boldog vagyok tőle.
Restaurant-Ship-Hispaniola-at-night
Az étteremben elfoglaltam a helyem, találkoztam az ünnepelttel is. Kezdődhetett a vacsorarendelés és evés. A hely, a Hispaniola hajó barátságos légkörű, ahol az ember élvezni tudja a Temze hullámzását is. A koktélok finomak, a kilátás pazar. Az ételek pedig igazán a modern életmódunk elvárásaihoz alkalmazkodik, az adagoktól pedig nem fogunk elhízni, nem kell félni. Én roston sült halacskát ettem, s hozzá valami moszat zöldség köret járt, ami kegyetlen sós volt. A szakács nagyon szerelmes lehetett, hogy ennyire elszúrta a mértéket benne. Szóltunk is érte, s ráadás repetaként, elnézéskérés gyanánt kaptunk steaket. Halat s marhát, mi jó falat…elfogyasztottuk.
Az ünnepelt kapott egy nagyon finom – gyümölcsös, konyhai készítésű tortát. A hajón dolgozó személyzet is felköszöntötte őt, hiszen kollégái neki.

Az este végére pedig egy kellemes baráti összejövetellé forrta ki magát a helyzet. Munka után mindenki lazán, egy sörrel a kezében szocializálódott.
Én egy magyar sráccal beszélgettem el bővebben, miközben nagyon méltattam Londont. Tudom, hogy 2 éve itt élek már, de napról napra egyre nagyobb hálát és örömet érzek ezért.

Tegnap nem éreztem szükségét egy partizásnak. Kedvem és energiám sem volt, így jó kislány módjára jöttem hazafelé.
A Big Ben pontosan éjfélt ütött, mikor sétálva elindultam a vasútállomáshoz. Rögtön Hamupipőke jutott eszembe. Éjfélt jelez az óra, véget ért a varázslat, sietnem kell haza. Sajnos nem várt rám mesés hintó, s a cipőmet sem hagytam el rohanó lépteim közben. A hercegre még ezek szerint várnom kell.

Aranyos kis estém volt megint. Remek társaságban és szuper helyen voltam.
Köszönöm nagyon!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s