Álomcsalád

Eljutottam már megint egy olyan pontra az életemben, amit sem én, sem senki más nem szeret. Az a helyzet, mikor nem vagy boldog az állásodban, a munkahelyeddel vagy elégedetlen. Megjegyzem, a munkakörömmel nincs semmi bajom, csak a hely nem boldogít többé.
Elegem van a hosszú munkaórákból, az állandó és rendszeres heti szittelésekből, hogy az fél életemet itthon kell ülnöm. Az idő pörög, én pedig egy helyben vagyok.
Érdekes, mert mikor idekerültem a családhoz valahogy korrektebbek voltak. Még nagyban hangsúlyozták is, hogy nem szoktunk nyakra-főre eljárkálni, csak néha-néha. És valóban, az első hónapok ilyenek voltak. Nyár óta viszont folyton itthon vagyok minimum heti két estét. Volt, hogy ennél többet is. Persze, azt már szóvá tettem! Anyátok! és azóta vagy fizetnek, vagy nem szittelek annyit. Nyáron a nyaralásom éltetett és a család is sokat távol volt, s fizettek. A pénz motivált, mert sajnos az iskolaszünet időszaka mindig döglött kutya. Nem volt plusz munkám, s így örültem, hogy fizettek szépen. Azután jött New York. S mióta visszatértem hányok a családomtól. Szeptember első két hétvégéjét zsinórban ledolgoztam.  Az eltelt 4 hónapban tegnap volt első szabad pénteken. Szerintetek ez normális? Túl kell lépnem rajtuk, a gazdag sóher világukon, a romlott lelkükön.

Írtam egy listát az álomcsaládomról. Milyen értékek és dolgok fontosak nekem, miket szeretném, ha megütnének. Ott van az íróasztalom felett, s naponta ránézek! Működik a vonzás törvénye? nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar megtalálom az álom családom. Teljesen véletlen pályáztam egy közelemben lévő állásra. Igen, fontos, hogy a környéken maradjak, mert a plusz munkáimat semmiképpen sem szeretném feladni. Az anyuka azonnal visszaírt, mikor tudok interjúra menni. Szerdán jártam náluk. Bemutatkoztak, s feltettem a kérdéseimet. A válaszok alapján tiszta lett számomra. Ők az álomcsalád, akiket keresek. Az elhelyezkedés, a szülők lazasága, nyitottsága, a munka óraszáma és fizetés, minden az, amiről álmodtam!
Az interjú után apuka haza is hozott, hogy ne kelljen már sétálnom, sőt az iskola felé vitt, megmutatta, hova járnak a gyerekek, aztán még sem…
Az élet nem nekem szánta ezt az álomcsaládot…várnom kell egy következőre. Fáj…jobban el kellett volna magam adnom. Több év van mögöttem, referenciák, egy nagy családnál vagyok ház és gyerekrendező. A háztartást kisujjból, rutinból nyomom. A gyerekkel is szót értek hamar. Mi a kutya füle kell még? Van jogsim is, mondtam nekik, hogy anno vezettem, csak egy kicsit újra gyakorolnom kéne, s menne megint.
Most arcul csapott az élet. Nem voltam elég jó, valamiért még a mostani helyemen kell tovább maradnom. ÁÁÁ
Egy biztos, tovább álmodom! Találkozom én még újabb álomcsaláddal!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s