Nyári szünetek

A nyár a szülők rettegett időszaka. Uram Isten! Mit kezdjek a gyerekkel, hogyan legyen? Mennyi szabit vegyek ki?
Angliában a helyzetet egyszerűen megoldják az emberek, ott a nannym vagy Au pairem, aki majd elszórakoztatja a csemetéimet. Itt maximum a gyerekfelügyelőnek kell a nyártól tartania.

nyári szünet hétfőMa az én nyaraimra gondoltam, hogyan is telt el a csodás 2,5 hónap semmittevés, életem arany és vissza nem térő időszakai. Ha jól emlékszem, engem és a tesómat már 7 éves korunktól kezdve egyedül hagytak. Volt már bennünk felelősségtudat, értelmesek voltunk, nem is volt ezzel semmi probléma. A szünet alatt pedig egy-egy hetet valamerre nyaraltam. Nagymamáknál, nagybácsinál voltam, amit izgatottam vártam, még akkor is, ha az egyik mamám csak a szomszédságunkban lakott. 🙂

Egészen a tízes éveim elejéig közös családi nyaralásokra is eljártunk, több kirándulást tettünk az országon belül. Az országhatárt együtt a szüleimmel én sohasem hagytam el. Ősszel így sose tudtam villogni, a belföldi dolgok pedig az embereket nem érdekelték. A helyzet miatt azonban soha nem éreztem magam kínosan, mert mindig az motoszkált bennem, hogy saját erőből és önmagamtól majd mennyi helyre eljutok, s az lesz az igazi dicsőség. Az akkori gondolatim kezdenek valósággá válni, most már nyugodtam állíthatom.
Másrészről pedig örülök, mert a saját országomról mérhetetlen sokat tudok beszélni, ami most igen hasznos, hogy külföldön élek, s képviselem itt Magyarországot. A kedvenc otthoni helyeim egyike mindenképpen Aggtelek és környéke lett. Mesés a táj és rendkívül egyedülálló természeti kincs lelhető fel itt. De tetszett még Ópusztaszer is, ahol a kultúrtörténettel, a régies életmóddal és építészettel is megismerkedhettünk.
Továbbá érdemes figyelni a különböző programokat is, így jártuk meg Eger és környékét a ’Nyitott pincék’ ünnepén, Kecskemétet a ’Nemzetközi lovas találkozó’ alkalmából.
Magyarországon rengeteg szép hely van!

A tízes éveimben többször előfordult, hogy nálunk nyaraltak a rokonaink, illetve az egyik leányzóval rendszeres biciklitúrákat tettünk a városunkban. Szerettem mindkettőt. Mikor már a húszas éveim felé kacsintgattam, saját magam felelősséget vállaltam a kisebb unokatesómért, aki a családban az egyik kedvencem volt. Együtt mentünk moziba, vásárolni, a Mekibe is. Sétáltunk a városunk belvárosában és nagynak éreztük magunkat. Melegség árasztja el a szívemet visszagondolva rá.
Hiába, csodás kis nyarakat éltem meg!

Az életemben később a szorosabb barátaimmal lógtam, aztán lett egy barátom, így a családon belüli nyaralgatások megszűntek. Felnőttünk…s igazából a hosszú nyári szüneteknek is búcsút inthettünk örökre. 

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s