Az időnk

A következő sorokat magamnak és mindenkinek szánom.
Ahány ember van a Földön, annyi különböző személyiség létezik. Ám úgy érzem, hogy vannak olyan alap dolgok, amit mindenkinek teljesítenie kéne. Különösen kényes vagyok a szabadidőmmel, bárki szabadidejével való játszadozásnak.
idoNem tudom, mi zajlódhat le egyesek fejében, mikor azt hiszik, hogy a fiatalok szombatonként és vasárnaponként biztos otthon ülnek. Kedvenc esetem, mikor szombat délután 6-kor jön egy sms, hogy ma este? Felejts el! Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ráérnék, tuti, hogy van programom.
A legbosszantóbb helyzet pedig a fordítottja az előzőnek. Megbeszélünk valamit, napokkal előre lefixáljuk, aztán az utolsó pillanatban lemondjuk. Velem ilyet maximum egyszer lehet eljátszani…
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy ’a majd összefuthatunk vasárnap’ feltételes állításra harapok. Most vagy tudom, hogy ráér-e valaki, vagy ne is pazaroljuk egymásra az energiákat semmikor sem. Nem fogok otthon ülni, s körmöt rágva várni az smsre, hogy mikor van kedve valakinek látni.

Most vasárnap egy személy rosszul dobta el a kockát nagyon. Én pedig nem fogok elnézni egy ilyet. Egyszer előfordulhat, de másodszor és egy héten belül…pápá!
Elmondom a történetet. Csütörtökön lebeszéltem az új ismerősömmel, hogy akkor vasárnap délután együtt leszünk, s szervezni fogunk valamit. Még szombaton is ráírtam, hogy akkor minden okés-e. Akkor egy pici sokkhatás ért, mert közölte, hogy majd a tenisz után, aha ráér. Na, a stílus olyan volt, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak a személyemet, vissza is írtam, hogy lemondhatod, meg fogom érteni… Vasárnap délután 3-kor sokkolt a hír, miszerint a tenisz estig is el fog tartani. Egy picit felment bennem a pumpa, sírhatnékom támadt. Hurrá! akkor ez felejtős lesz ma…
Este 6-kor jött egy üzenet, hogy ‘ha még látni akarsz, akkor később tudsz hozzám jönni’. Na, most ez nagyon-nagyon egyoldalú volt! Nem kötelező velem találkozni…és még én rohanjak hozzá lakásra, mert nem képes kilépni az ajtón???
Nem gondolkoztam, csak tárcsáztam. Szépen levezettem a szituációt, hogy én készültem rá, az időmet rászántam, de ahogy érzékelem, ő telibe se szarja az egészet. Az indok pedig az volt, hogy ‘bad éjszakám volt’. Mondom bulizás és piálás, most pedig másnaposság? Köszönöm, én ebből nem kérek. ‘Elnézést kérések’…azok nagyon mennek. ‘Ok, akkor tudod a számom, ha látni akarsz, tőled függ’ – közli velem a srác. Én meg tisztáztam a dolgot: te cseszted el, te vagy másnapos és szétcsapott, és te szórakozol az én időmmel és energiámmal, szívemmel… Ha képes vagy változtatni, és egy megbeszélt találkozót tartani/időben lemondani, tájékoztatni, akkor majd jelentkezz! Ez tőled függ, nem tőlem! és letettem. Pont. Soha többé nem fogok hallani az illetőről, mérget vennék rá.

Emberek! Tanuljuk meg tiszteletlen tartani a mások idejét! Az idő drágább, mint a pénz. Ugyanaz a pillanat már nem jön vissza soha, nem mindegy, kire is fordítjuk azokat a drága perceket, kincseket.

Reklámok

Az időnk” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s