Szívem csücske

Az előző cikkben is egy személyről volt szó, most úgy döntöttem, hogy még maradok a témakörben, s egy olyan lányról tennék most említést, aki szebbé teszi napjaimat.

Már kemény két éve, hogy gyerekekkel élek és töltöm el az időmet napról-napra. A 3. családomat nyúzom, vagy inkább ők nyúznak engem. Az első helyem egy indító volt, sokat segített abban, hogy rájöjjek, kiknek nem akarok soha többet dolgozni. A második családnál picikkel voltam, s most visszagondolva tűnik csak fel igazán, hogy micsoda felelősség volt a vállalom. Nagyon gyakran fordult ugyanis elő, hogy délután 5-től vagy már 3-tól egyedüli felnőttként voltam velük. Az anyuka dolgozott, az apuka nem élt velünk, így én voltam mindkét szülő 1 személyben késő éjszakába nyúlóan. Ha az anyuka még éjfélkor sem volt otthon, s sírt valamelyik gyerek, én voltam az, aki felvette, dajkálta, nyugtatgatta őket. Komoly nem?

Térjünk vissza a mostani családhoz. Decemberben váltani szerettem volna, s ők voltak az egyetlen nagyobb esélyeim. Vagy elfogadom őket, vagy maradok még a helyemen opciók voltak. Mikor interjún jártam náluk engem lenyűgözött a palota, ahol élnek. A gyerekek is nagyon barátságosan fogadtak, teljesen pozitív volt az első benyomás. Miután elhagytam a házat, azt mondtam magamban, itt akarok élni. Most azonnal költöznék be. A vágyam, amiért váltottam teljesült is. Több pénz keresek és jobb helyen élek, illetve nem szólnak bele a szabadidőmbe. Arról pedig nem is álmodtam, hogy itt az egyik leányzó a szívem csücske lesz pillanatok alatt.

A családban a lányokkal vannak gondok, itt főleg a lelki elhanyagoltságra vezethető vissza minden. A legnagyobb független, de a 3 másikkal lehetne mit foglalkozni, de annyi energiám sose lenne. A legkisebbet sokszor sajnálom és muszájból vagyok vele, nem a kedvencem egyáltalán.

9 éves cuki lányA második legkisebb pedig az, akivel többet lennék és foglalkoznék.
Ő egy nagyon különleges lány. Szomorúan tapasztaltam viszont, hogy mennyire nincs önbizalma, nem szereti magát, s érzelmi kitörései egy bébiével vetekszenek. Nem tudja kontrollálni indulatait, és rettentően szeretethiányos személy. Számomra egy kihívás és küldetés, hogy javítsak az állapotán. Pont ezért szentelek több figyelmet rá. Jó bevallom, hogy dugiban veszek is neki ezt-azt, mert egyszerűen szeretem.
Az idővel pedig rájöttem, hogy mennyi közös van bennünk. Sokszor magamat látom benne gyerekként. A másik meglepő dolog pedig, hogy 9 évesen mennyire fejlett érzelmi intelligenciával rendelkezik. Értem itt a segítőkészséget, az elesettek megsegítését, a kedvességet, amit a kisebb gyerekek felé mutat.

A befektetett energiám pedig csodálatosan kamatozik. Már több képet és elrejtett kis üziket kaptam, hogy szeret. Vele akkor is szívesen lennék amúgy, ha nem kapnék érte fizetést.
Egyik este is olvastam neki, beszélgettem vele, mert nem érezte jól magát, s másnap várt egy pici virág egy köszönő levéllel a szobámban. A legnagyobb elismerés, amit valaha kaptam!
Azt is említette már, hogy rám szeretne hasonlítani, ha felnő, mert én olyan kedves és szeretettel teli ember vagyok. Ez is szívbemarkolóan szép volt tőle.

Sokszor érzem úgy, hogy egy áldás személye az életemben. A pozitív visszacsatolás a törődésemre nagyon fontos számomra, megerősít abban, hogy jó úton haladok.

Akármit is hoz a jövő, vele szeretnék kapcsolatban maradni nagyon sokáig. 

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s