Bye amazing srác :(

Ma végre megvilágosodott előttem a blogírás fő oka. Egyszerűen néha vannak olyan dolgok, amiket kikiáltanék a nagyvilágnak. Kiadnám magamból az érzelmeket, s íme, itt a tökéletes helyszín.
Ha már érzelmekről van szó, akkor most nem annyira boldog bejegyzés fog következni.

Valószínűleg valamit rosszul csinálok. Igaz, hogy az életem egyik része meredeken felfelé ívelő pályán halad, de a pasis magánéletem viszont csodálatos leszállópályán van. Tavaly ilyenkor mondtam azt, hogy elegem van. Akkor megfogadtam, hogy a barátokra fogok koncentrálni, s az élet az utamba sodort jó pár csodálatos embert, akikkel tényleg jó viszonyba kerültem.
 Aztán a nyár után ősz, tél lett, és beköszöntött egy új év. Az új évben új esélyeket és reményeket éreztem. Mindig hiszek a nagyon véletlen dolgokban, mert tudom, hogy pont azok nem történtek véletlenül.
A családom elment nyaralni, az egyik vidéken élő barátnőmet pedig nem láttam mostanában, így meghívtam magamhoz, s elmentünk bulizni. Így érkezett az életembe egy fénypont. Ami gyorsan jön, sajnos gyorsan is távozik. Először ott tartunk, hogy hajnalban belebotlottam egy cuki srácba a szórakozóhelyen. A nevén és a telefonszámán kívül semmit sem tudtam róla, nagyon vártam a rákövetkező heti találkozót. Tényleg nagyon pozitív és izgatott voltam. Végre lehetőséget kaptam jobban megismerni őt. Majd megint egy hetet várnom kellett, hogy találkozzunk. Egyre jobban a szívembe lopta magát az illető. Amiket kerestem, pontosan megvoltak benne.
S lám, lám, a múltkori randink óta még sem keres. Öleléssel és puszival váltunk el, ígérte, hogy hívni fog…ennek már 10 napja. Ez az idő elég világosan a tudomásomra hozta, hogy tesz rám mélyen. Bye-bye van, de nagyon határozottan.
Tudjátok a telefonomba úgy mentettem el őt, mint ’keresztnév’ és az amazing szót is odaírtam. Egy év után ő volt az első személy, aki tényleg ámulatba ejtett. Szomorúan fogadom el a tényeket, hogy már ez is csak a múltam része…továbbá nem tudom megérteni, miért nem tudta legalább megírni, hogy felejts el! Mint ember erre nem vagyok méltó, hogy kiadja nyíltan az utamat?
Bye
Ma láttam egy képet az internetem, ami továbblendít, újabb reményt ad:
Ha a boldogság egy ajtója bezáródik, egy másik párhuzamosan kinyílik.  Csak mi gyakran túl sokáig nézzük a zárt ajtót, s nem vesszük észre azt, ami éppen megnyílik előttünk.

Szóval fej a fejjel, s előre! Bye amazing srác

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s