Half term…avagy…szabadságon voltam!

Már a tavalyi év folyamán írtam a Half-termről. Tudni illik, Angliában kb 5 hetente van egy hét iskolai szünet. Persze ez ilyenkor úgymond nem túl jó, de a dolog pozitív oldala viszont az, hogy nyáron csak július közepén kezdődik a szünet.

A múlt hét volt a pihenő az iskolásoknak és nekem is! A családom elment nyaralni az Arab Emirátusokba, a luxus városba, Dubai-ba. Így rám maradt egyedül a ház. Nem, nem csináltam házibulit, csupán kiélveztem a rám szakadó 8 nap semmittevést.
szabadság
1 nap – szombat:
Reggel viszonylag korán keltem, mert a spanyol ismerősömmel megbeszéltem, hogy elmegyünk egy múzeumba együtt. Egész pontosan a Docklands Múzeumot kerestük fel, ami igazán érdekes volt, és rengeteg volt az új információ, nem elég egyszer ellátogatni ide.
Délután siettem haza, egy gyors zuhany, majd a város felé vettem az irány. Kezdődhetett az éjszakai élet Londonban. Egy kedves barátnőmet hívtam el magammal, aki amúgy vidéken lakik, de most itt tudott nálam aludni. A buliról már írtam, azt is említettem, hogy egy cuki pasival sikerült megismerkedtem, akivel most a hétvégén is találkozni fogok.
Vasárnap:
Egy kicsit nyúzott voltam, mert keveset tudtam aludni. Erre a napra szerveztem egy pici összejövetelt, amire 8 ember jött el. Kezdésnek nem rossz, és sikerült két új hölggyel is találkoznom, akiknek egészen kalandos a történetük. Az egyikük a hivatalos színészi pályát hagyta otthon, jött ki gyerekekre vigyázni, hogy az angolját fejlessze.
Este a legjobb barátnőm jött át hozzám, mivel ugye üres volt a lakás.
Hétfő:
A Mekiben szerettem volna dolgozni, de pont ma mondtak fel. Hát akkor most egy kis időre szüneteltetem a hatalmas nagy karrierem a gyorséttermi láncnál. Egyébként őszintén, rühelltem ott dolgozni. Tudjátok ez is egy olyan cég, hogy a profit és profit. Egy óra alatt 40 vendéget kell kiszolgálni, s minimum 120 Fontos forgalmat produkálni. Ne higgye senki, hogy nincsenek elvárások, s tempó és pörgés. A kollégák többsége pedig ázsiai, amivel semmi bajom nincsen addig a pillanatig, amíg nem nyomulnak rám erőszakosan. Most januárban pedig új lett a menedzser, s most teljes tisztújítás van az üzletben. A cég korrektségében csalódtam, semmilyen papírt nem kaptam az ott töltött időről, elszámolás stb. Nem úsznak meg garantálom, a nyakukra mászom még.
Kedd:
Délelőtt a jó idő lévén mentünk egy kicsit lazítani London egyik szép parkjába. A Richmond parkban jártunk, ahol élveztük a hétágra szóló napsütést, a nyugodt és pihentető órákat. A helyi kis büfében a friss levegőn ebédeltünk.
Délután a belvárosban találkoztam egy rég nem látott ismerősömmel, akivel legurítottunk pár sört. Legalább egy számomra eddig ismeretlen pubba is ellátogattam, s egy jót tudtam beszélgetni egy nagyon intelligens személlyel.
Szerda:
Délelőtt a lakásban tettem – vettem, hiszen a rendtartás az én feladatom volt. Olvastam is.
Este pedig a nyelvcserés találkozóra voltam hivatalos, ahol megmondom őszintén, nem éreztem magam túl csodálatosan. Inkább táncolhatnékom volt beszélgetés helyett. Egy német sráccal hozott össze a sors, akiről már írtam a „Megismerkedés gyilkos listájában”. Igen, ő volt az a német fiatalember, aki megihlette a cikkemet. Az érdekesség, hogy az óta is azért rám írogat. Le a kalappal előtte a kitartásáért.
Csütörtök:
Egy kis bevásárló körútra indultam, szükségem volt egy-két dologra. Költöttem a pénzt.
Este pedig az egyik ismerősöm látogatott meg, akit meginvitáltam egy vacsorára. Jó volt vele tölteni az időt, s beszélgetni az elmúlt egy évről. Az Olimpiáról, a Diamond Jubileeről, micsoda fontos események test közeli tanúja lehettem tavaly. Igazán szerencsés vagyok!
Péntek:
Nem emlékszem rá, hogy bármi különöset csináltam volna. Boltban jártam csupán és elkezdtem a tortát sütni. Később pedig a legjobb barátnőm jött át vacsorázni. A Grease filmet néztük meg, majd pedig ő itt aludt.
Szombat:
Lázas készülődésben voltam reggeltől, hiszen délre vártam 5 ember ebédre, akik közül csak 4 jött el. A főzőműsorokból indult ki az ötletem, hogy ’gyere és egyél velem’. A házban amúgy sem zavartunk senkit, különben is nagyon szeretem őket. Kettő az egyben. Társasági esemény evéssel egybekötve. Nekem meg amúgy is hiányzott egy kis kihívás, mint szakács. Remek délután volt állíthatom, a csirkés – rizses étel bejött mindenkinek. Az egyik vendégem a héten ünnepelte a születésnapját, így őt felköszöntöttük.
Este a szombati buliban megismert sráccal találkoztam. Szegényt sikerült megvárakoztatnom a hidegben egy órára. Félreértettük egymást, s én késve értem a megbeszélt találkára. Egy hatalmas piros pontot adtam volna neki, mert még soha senki nem várt rám ennyit. Én meg majd elsüllyedtem, mert annyira vártam a találkozót és kések…amikor késni alig és minimálisat szoktam!
Szuper estém volt mit ne mondjak.
Vasárnap:
Az utolsó egyedül töltött órákat élveztem itthon, majd pedig a barátnőmmel találkoztam. Az angliai-magyar református egyháznak vagyunk önkéntesei. Havonta egyszer hittan órát tartunk pár gyereknek. Egy bibliai történetet mesélünk el nekik, aminek a tanító célzatát is elmagyarázzuk. Egy picit énekelünk is, majd pedig a témával kapcsolatosan színezünk, rajzolunk stb. Jó érzés gyerekekkel lenni, s nem különben egy kis kihívás is számunkra a dolog.

Így telt el a kis szünetem, barátokkal, szép élményekkel és sok-sok mosollyal megfűszerezve. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s