Saatchi Galéria

Szombaton a Saatchi Galériában jártam Londonban. A város egyik patinás negyedének közelében található az épület, amelynek neve Sloane tér.

A kiállítás fő attrakciója az orosz világból való. Egy Szovjet Uniót szemléltető, a korba bepillantást engedő fénykép tárlat, illetve a moszkvai 1960-80-s években készült művészek műveinek bemutatója.
Ha nyers lennék, azt mondanám, hogy jó kis lejáratása az orosz világnak az egész.

Undorító képeket láttam. Az emberek nagyon betegek, akik szerint ezek művészi elkapott pillanatok. A fényképeken egytől egyig szerencsétlen, hajléktalan, iszákos emberek voltak. Idős személyek, akik mutogatták a kamerának a lágyékukat, vagy a mellüket. Néhányan az utcán alkoholtól kiütve feküdtek, a szemétdombon henyéltek a fényképeken. Az egyik leggusztustalanabb mindközül egy beteg – férfi pénisz kinagyított fotója. Most komolyan, kit érdekel ez?

fogatlan bácsiA kiállítás vezető képe pedig egy iszonyat fogyatékosnak kinéző, ápolatlan, szakállas bácsi, aki nagyra nyitotta a száját, s mutogatja az egy szem megmaradt fogát. Én erre csak annyit tudok mondani, hogy emberek! ez nem a Szovjet Unió világa, ez a vidéki Magyarországon a valóság a XXI. században. Ha ilyen dolgokra van kereslet, akkor szerintem ki lehetne építeni egy erre épülő turizmust. Röhejes az egész.
A termek között sétálva egy fiatal pár beszélgetését kaptam el. A hölgy kérdezte a barátját, te elmennél Oroszországba? Hát nem, jött a biztos válasz.
Igen, az emberek tudatában egy koszos, szegény emberekkel teli ország képét sikerült kialakítani az oroszokról, a galériában látottak alapján.

Az orosz művészek alkotásaiból a bemutató sem kapott meg. Igazából az az elképesztő, hogy miket is nevezünk művészi, becsülésre méltó dolgoknak. Egy nagy fekete vászon közepén egy fehér pont, szerintem piti, kicsi dolog. Bárki otthon meg tudja festeni. Egy fehér vászonra is tudunk pár színes pöttyöt biggyeszteni. Sőt, szerintem egy műanyag anyagból készült, embert formája alak homokkal való kitömése sem extra. Pár befőttes üveg is egymás tetejére állítva nem egy nagy ’Was is das’. Ilyen és ehhez hasonló mesterművek várják a Saatchi-ba betérő embereket.

Az értékelhető rész az épület legfelső szintjén található. Itt már látunk valóban tehetséghez kötött festményeket. Korabeli fényképeket, amik az életet mutatják be.

Az angol ismerősöm csak annyit mondott, hogy ez nem művészet, ez szemét, amit itt látott.
Nem tudom azt mondani, hogy ne menjetek el, de biztos vagyok benne, hogy kétes érzésekkel fogjátok elhagyni a galériát.

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s