Január derekán

Újra 100%-os vagyok. Újra egy nagyon remek hétvégén tudtam megélni. Végre nem csak a munkáról szólt a munkaszüneti napom. Sőt, olyan dolgokat csináltam, amik örömet okoztak nekem.
A barátnőmmel találkoztam hozzám közel eső metrómegállónál és együtt indultunk neki a belvárosnak. Hideg volt, mint a fene. Én úgy érzem a bőrömön, hogy – 3 Fok itt megfelel egy otthoni – 10 Foknak is akár. Szépen fel kellett öltözni.
Szerencsénkre, az a hely, ahova mentünk volna zárva volt felújítás miatt, így egy Trafalgar téri kávézóba húzódtunk be rövid időre, míg az okos telefonnal rögtönözve nem választottunk ki egy újabb célpontot.

hunterian museum london

Baba fejlődése

 A Hunterian múzeumban kötöttünk ki végül. A téma pedig a természet, ember, egyszóval biológiai vonatkozású hely. Az szervezetek felépítését tudjuk testközelből megfigyelni. Például egy kiterített artériás-vénás emberi érhálózatot, csontszöveteket. Az állatvilágból is hasonlóan, kicsit megvágott, szétvágott rovarok, rágcsálók stb.
A legmegkapóbb számomra az embriófejlődés volt. Egészen pici pár napos kortól a születés időpontjáig megtekinthetőek a babák, akik sajnos valamiért meghaltak vagy egyéb más dolog következtében lettek a biológusok „alanyai”. Borzasztó érzés volt belegondolni, hogy ők egykoron élők voltak, élni akartak és megszületni.

Az kiállítás emeleti részén a sebészet és komoly betegségek, műtétek voltak a fő irányvonal. Tudjátok milyen hálát éreztem ott magamban, hogy egészséges a vesém, nem kellett még kés alá feküdnöm, donorra várnom. Ezzel párhuzamosan a sebészek által végzett munkát sokkal komolyabbnak látom. Minden egyes műtét alkalmával az ember élete felett kell felelősséget vállalniuk, pontos munkát végezniük. Egy-egy mikro milliméternyi tévedés, mellévágás és halállal végződhet a dolog. Gondoljunk csak a szív és agyműtétekre, a szervekre, amik nélkül nem tudnánk élni egyszerűen.
Én nem lennék sebész, nem tudnám egyszerűen felvállalni az a mérhetetlen nagy felelősséget, néha pedig a komoly kockázatokat.

A késő délután részében éhesekké váltunk. A kínai negyedbe tévedtünk, ahol svédasztalra fizettünk be. A lényeg, hogy x Fontért annyit és annyiszor ehetsz, amennyit csak akarsz. Volt disznó, csirke, hal, rizs, krumpli, tészta, zöldségek, szószok, gyümölcs és desszertnek fagylalt. Választékosan és dugig ettük magunkat.
Este egy pubban ittunk a hét fáradalmaira, majd egy szórakozó helyettünk kötöttünk ki.

10/10-s nap volt ez az életemben! Rám fért már.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s