A tegnapi nappal egy újabb történelmi pillanatot pipálhattam ki az életemben. Életem első, angliai munkahelyes karácsonyi buliján jártam.
Az elmúlt egy évben nagyon sok jó dolog történt velem, de a munka-karrier pályámmal elégedetlen vagyok, mert nem olyan úton haladok, amit szívem szerint szeretnék csinálni. A munkahelyi parti ugyan érdekes élmény volt, de nem ilyen helyre kívántam magam végső soron.
A karácsonyi összejövetelek itt fénykorukat élik Angliában. Rengeteg cég tart, szinte egymás kezébe adják a csoportot a kilincsek az éttermekben. 
Szerintem kétféle buli létezik: az egyik, mikor terített asztalos vacsora van. Több fogásos a menü, különböző italokkal kísérve. Egy ilyen alkalomra elegánsan kell öltözni, s étkezés közben és előtt lehetőség van társalogni, ismerkedni a többiekkel. A vacsora után pedig egy zenés mulatság kezdődik az erre elkülönített térben. Ez a drágább, ám szebb verzió.
A kettes fajta, az iszunk és rázzuk a seggünket dolog. Esetleg aprófalatos fogadás is van. Ide aztán nem kell felöltözni, sőt az sem baj, ha már eleve spiccesen érkezel, megalapoztad előre a hangulatod.
Akkor most le is írtam, milyen volt az első – angliai munkahelyi partim.
Szerencse, hogy nem öltöztem ki, mert kényelmetlenül éreztem volna magam.
Bár nem akarom mondani, hogy rossz volt a buli, de igazából nem sok haszna volt. Nem tudtam jobban megismerni a kollégáimat, munkatársaimat. Nem volt semmi mód a beszélgetésre a hangos zene miatt. Egyes embereknek pedig a józan eszük nem volt meg a kulturált beszélgetéshez, szóval sok lett az alkoholból.
Az különlegesség abban rejtett, hogy a menedzsereddel, feletteseiddel együtt tudtam magad riszálni, koccintani, közös képeket készíteni. Ugye erre a munkahelyeden ilyen kötetlenül nincs mód.
Bánkódni pedig semmi okom nincs, jövő hét pénteken, otthon megyek apukám munkahelyének partijára. Az pedig vacsorás, beszélgetős, zenés este lesz. Már alig várom, hogy találkozzam pár régi ismerősömmel ott!
Életem morzsái 