Felmondtam, költözni fogok

A mai nappal felmondtam a munkaadómnak, a családnak, akiknél dolgozom. Így már második alkalommal fordult elő velem az életben, hogy továbbléptem, nagyobb döntést hoztam.

gondolatmenetHazudnék, ha azt mondanám, hogy tegnap eszeltem ki. Nem, ez már hosszú-hosszú hónapok gyülemléke volt. Az első gondolat még júniusban fogalmazódott meg bennem, akkor még az is bennem volt, hogy országot váltok. Aztán pont megismertem a mostani legjobb barátnőmet, aki ideköt.
Nincs rossz helyem, sőt, de még sem éreztem jól magam az utóbbi időben. Persze, minden családnak megvannak a maga hülyesége. Első körben azt zavart, hogy nem járhatok ki esténként. Remek, kettőt nyeltem és meghúztam magam. Aztán meg mit és hogyan ehetek…stb . A legvégső lökés azonban anyagi téren történt. Itt vagyok egy éve, többet dolgozom, és egy fillérrel sem kerestem többet. Zavart, nagyon zavart. Mert ezzel totálisan azt fejezik ki, hogy nem érek sokat. Ha tegnap estem volna be az ajtón is ennyit keresnék, mint most több mint egy év után. Ez kezdett el bosszantani.
Aztán jöttek a plusz munkák, másodállások (Meki) is. Ott lyukadtam ki, hogy 7/7 napot dolgozom egy héten. Itt éreztem azt, hogy sok(k) lesz.

Egyik nap felkeltem és elhatároztam, hogy családot váltok. Keresek egy jobban fizető, vagy kevesebb munkaórát-órát kérő family-t. Csak történjen már valami!
Az internetem feladtam a hirdetésem, hogy ki és mi vagyok, mit szeretnék. Így kerestek meg többen is, amiből végül egy család maradt vissza, akik személyes interjúra is meghívtak. Még mindig úgy voltam vele, hogy visszaléphetek. Nemet mondhatok, mert van a kis megszokott családom.
Egy próbát megér alapom, elmentem hozzájuk. Nem tudom, a szívembe lopták magukat. Meg különben is olyan házban élnek, amiről még álmodni sem mertem soha.
Boldogan jöttem el tőlük, én ide szívesen beköltöznék! Nem is gondolkoznék rajta. Nem, ezen biztos nem. A pozitív visszajelzés pedig megjött, felvettek. Még most is meggondolhatnám magamat, de már nem teszem.
Szerettem volna a változást az életemben, nem félek, képes vagyok új dolgokat megoldani.
Különösen nagyon érdekes lesz egy igazán nagycsalád életébe bekapcsolódnom, ahol mindig történik valami, ahol mozgás van. Kíváncsian és izgatottan várom a kezdést.
Szívem mélyén érzem minden rendben lesz.

A legnehezebb dolog számomra azt volt, hogy közölnöm kellett az anyukával, akkor én mennék. Azt mondtam neki, hogy hoztam egy döntést, úgy érzem, lépnem kell az életemben, így itt szeretném őket hagyni. Váratlanul érte, mert tényleg soha semmi jelét nem mutattam a dolgoknak.
 A mondataim közben folytak a könnyeim az arcomról, mert a gyerekek a szívemhez nőttek. Nem rosszak, s különösen mostanában mindig meglepnek.
Az életem egy részét hagyom itt velük, ha költözöm.

Advertisements

Felmondtam, költözni fogok” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. djarimirri szerint:

    tetszik, hogy nem félsz a változástól, a sarkadra álltál és új életet kezdtél 🙂 a gyerekek barátsága miatt tényleg nem lehetett könnyű, de ha a szülőktől nem haraggal váltál el, akkor akár időnként talán meg is látogathatod őket. Nem mint aupair, hanem mint jóbarát 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s