7 napos munkahét avagy sok(k) lett a dolgokból

Hu, fújok egyet, mielőbb belevágok a mai írásomba.
Azt hiszem, nyugodtam állíthatom, hogy a hétre túlvállaltam magam. A családdal dolgoztam közel 40 órát, pluszban vittem az ebet is szorgalmasan sétálni, hétvégén pedig a Mekiben nyomtam.
Tudtam mit csinálok, sőt Karácsonyig ki is tartok, már ezt így terveztem meg az életemben.
Eddig semmi gond nem volt a hétvégi munkával, mert nem kellett kasszáznom a Mekiben. Most hétvégén azonban valaki, valamiért beosztott. ÁÁÁ, már tegnap úgy voltam, hogy majdnem mondtam, hogy akkor én most hazamentem köszönöm szépen.
A mai nap pedig még egy lapáttal ráküldött az egészre. Kiborult a bili, eltörött a mécses, sok(k) lett a dolgokból. Már reggel kissé keserű szájízzel voltam, hogy a pénzt kezelem, rendeléseket veszek fel, s kiszolgálok. Higgyétek el nekem, mivel a Meki legolcsóbb étterem egész Londonban, sok idióta és ostoba ember látogatja. Aláírom, hogy a vendéglátásban dolgozó összes ember tudna jobbnál jobb történeteket mesélni a vendégekről…
11 óra, na jól van, egye fene. Induljon a nap! Okés, viszonylag egyszerű nyitás, majd kezd beindulni a forgalom. Benyelek egy pasit, aki ott totojázik előttem, hogy most akkor menüt, wrappot vagy mit akar. Ok, akkor egy wrap és egy kávé. Na jó, még egy wrap, meg a kávé. Kérdezem, hogy most akkor két kávét szeretne? vagy csak megerősítette a korábbi rendelését. Közben a kis felettesem is ott termett, mert látta, hogy sokáig beszélek egy vendéggel. Rendben van, két kávé és két wrap lett a rendelésből. Beütöm, mondom az összeget, a faszi előveszi a pénztárcáját, majd közli, hogy ő nem kér semmit még sem, elmegy. Kért, majd inkább távozott.
Fél 12 körül vagyunk, jön egy kicsi agymosás. Jó leszögezem, hogy kedvesen vázolták fel a helyzetet, de akkor is rohadt szarul éreztem magam. Mondják nekem, hogy ilyen még soha nem fordult elő, hogy valaki így távozott. Látták, hogy az úr nem volt túl jó kedvében ma, de én meg nem voltam elég kommunikatív, nem kezeltem jól a helyzetet. Bólogattam nagyban, mert egy: a felettesemnek mindig igaza van, kettő a vevőnek is mindig igaza van, ezt már jól ismerem… Ok, legközelebb jobban csináljam, folytassam a napot. Már most nem volt kedvem folytatni…
Hát nem telik el egy óra és szerencsémre kifogok két hülye angol picsát is. (őket utálom a legjobban, ha rendelést kell felvenni, nagyon lekezelően bánnak az emberrel, s szívatnak, ha nem érted meg őket elsőre, hülyére vesznek)
A csaj kért egy mayo burgert, majd 3 shaket is. Utána megkérdezi, hogy mennyi a mayo. Mondom neki, hogy 0.99 Font. Közli, hogy az rendben van. Rámentem arra, hogy fizetés, majd ki lett szolgálva. Rögtön jött a reklamálás, hogy ő 2 mayo burgert kért, s hogy én megterheltem a számlát is azzal, csak nem adom ki neki. Na, kiscsillag, te az árat kérdezted, azt nem mondtad, hogy akkor még egyet kérsz…
Részemről pedig könnyebb utólag valamit még kiszámlázni, mint egy kész számlát lesztornoztatni, mert még sem kéred, vagy mert félreértettelek.
Itt jött az a pont, hogy közölték velem, jó lesz, ha veszek egy kicsi szünetet és nyugodtam folytatom egy fél óra múlva az egész munkát. Ez volt az utolsó dolog, amit tehettek velem. Könnyel megtelt a szemem, majd a kezemmel eltakartam az arcom és hátraviharzottam. Benyomtam magam breakre és beiszkoltam a WC-be most már zokogva. Eltört a mécses, kijött rajtam minden, bár igazából már tegnap is érett a dolog. Úgy voltam vele, hogy akkor én mára végeztem, megyek haza, elegem van.
Most következett az a dolog, amire végképp nem számítottam. A műszak menedzser jött utánam.  Ő nem úgy kapott el, hogy lebaszott, hanem, hogy mi a fene történt. Egy hülye vevő? – kérdezi…is – is mondom neki. Fuck off for them! folytatja. Ne foglalkozzak velük. Szépen szedjem össze magam, egyem és igyak, s a délután kint leszek már a vendégtérben – zárta a dolgokat.
Egy biztos, örök hálám üldözi őt a támogató szavaiért!
Már megint egy újabb pontot kapott az angliai munkavállalás! Otthon szerintetek hogyan reagált volna egy műszak menedzser?  
A nap további része szerencsére nyugodtam és zökkenőmentesen lezajlott. Újra erős vagyok, s jövő szombatig nem is gondolok a Mekire.

Az este pedig egy kedves ismerősömmel is találkoztam, aki képes volt közel 1,5 órát utazni, azért, hogy összefussunk. Köszönöm szépen neki! Jól esett a hetet egy jó társaságban zárni!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s