Meki: A csapat, csapatmunka

Először is szeretném megköszönni a támogatást, amit kapok tőletek. A kedves biztatásokat, megkereséseket, drukkolást.
Másodsorban pedig leszögezném, hogy részmunkaidős melós vagyok a Mekiben, szóval az Au pairkedést nem hagytam ott. Továbbra is a családdal élek, csak szabadidőmben vállaltam be a 2. melót. (A korábbi cikkek óta már rám írtak többen, hogy hol lakom stb.)

Már megírtam, hogyan kerültem a Mekibe, milyen volt az első nap. Most a Mekis csapatról szeretnék szót ejteni, hogyan érzem magam az új közegben, az ismeretlen emberek között.
Hihetetlen, de a pár nap alatt úgy a szívemhez nőttek jó páran. Egy-két embert különösen megkedveltem. Alapjában véve mindenki szimpatikus volt előre, persze vannak a kicsit mufurcabb típusok, de ők sem vészesek.
Van egy középkorú angol férfi, aki a krumplisütögető, őt nagyon bírom. Kedves és jóindulatú ember.
Egy litván fiatal lány is dolgozik itt, akivel elkezdtem barátkozni. Ő nincs még egy hónapja Angliában, és az anyukájával érkezett, a lehető legtöbb munkaórát próbálja bevállalni, mert kell neki nagyon a pénz.
Természetesen magyarokkal is találkoztam, az egyik egy 40 körüli, elég volt kettőt hozzám szólnia, s megkedveltem. Ma pedig a másik magyarral is sikerült együtt dolgoznom, ő is aranyos. Vicces, hogy a tesóm volt évfolyamtársa a középsuliból. Most végre azt is elmondhatom, hogy Londonban dolgoztam magyarral, a műszak felében persze magyarul beszéltem így.
A további munkatársam ma egy francia csaj volt, ő is kedves. És ő meglepően szépen beszél angolul, nincs meg az a franciás akcentusa sem.
Alapjában véve a csapatunkban sok az indiai, indiai szerű ember. Velük annyira még nem barátkoztam, de ők a pultban voltak ma, én meg kint a vendégtérben. A burger készítőket sem ismerem, hiszen semmi kapcsolatom nincs velük.
Kiemelnék egy pakistáni srácot, aki csapja nekem a szelet a Mekiben. Ha meglát, már rögtön kérdezi, hogy vagy? (magyarul persze). Mindig mondja, hogy take it easy. You right, honey. Mondom neki, már honey vagyok neked? Persze… ma, ha együtt végeztünk volna, már közölte, hogy jó lenne, ha elmennék a munka után együtt beülni valahova. A természetét bírom a srácnak, de totál nem az esetem, semmilyen formában sem. Viszont mindig megmosolyogtat és jó kedvre derít.
Lényeg: jól érzem magam az új légkörben

Most beszélnék a csapatmunkáról, mert a Mekiben csapatmunka van. Ha valakinek szüksége van segítségre, és te tudod az adott dolgot, akkor szó nélkül megteszed a másiknak. Persze ha neked van szükséged segítségre, viszont is igaz a helyzet. Itt nem számít, hogy menedzer, takarító vagy, ha valamit meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni. A dolgok elvégzése számít, nem az, hogy ki végzi.
Hogy jobban értsétek, én Magyarországon azt tapasztaltam, hogy ez nem az én feladatköröm, nem fogom megcsinálni, nem fogok neked segíteni. Vagy én középvezető vagyok, nem fogok lealacsonyodni az egyszerű munkához. A másik, amit otthon láttam, hogy ugyan nem segítek, sőt csinálok még nagyobb szart a másiknak. A volt munkahelyemen a másikra mutogatás és ellengáncsolás felsőfokon működött.
Második lényeg: tetszik a csapatmunka és az összejátszás, együttműködés. Ha valaki mellett dolgozom, megszokom a stílusát, remekül tudjuk a munkát közösen végezni.

Igazából sosem szerettem volna a Mekiben dolgozni, ahhoz képest, már két like-t gyűjtött tőlem a cég. 🙂

Reklámok

Meki: A csapat, csapatmunka” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s