Az első randim

Azok a bizonyos „elsők”, amik életünkben felejthetetlenné váltak. Lányoknál: az első pasim, az első szerelmem, első nyaralásom, folytatni lehetne a sort, kinek mi a fontos. Az iskolákkal is ugyanígy vagyunk, az első napom a középiskolában, majd az egyetemen. Mindnyájan túlesünk ezeken jobb vagy inkább rosszabb élményekkel gazdagodva.

Térjünk vissza az első randira. Ti még emlékeztek rá? Ha fiatalok vagytok, biztos vagyok benne, hogy azok az élmények még nem is annyira régiek. Ha már idősebbek vagytok, talán egy kicsit megkoptak az emlékek, de nem vesztek feledésbe akkor sem.

Ma este a barátnőimmel találkoztam, s a téma szóba került. Én személy szerint már úgy megfeledkeztem róla, hogy jókat mosolyogtam, mikor felidéztem a dolgokat.
Fél évtizeddel ezelőtt az interneten kezdtem el aktívan ismerkedni, mert félénk és önbizalomhiányban szenvedő személy voltam. A virtuális világ tökéletes lehetőséget nyújtott számomra, ahol először az embert a szavai és írásai alapján tudjuk megismerni, majd később esetleg egy személyes találkozóra sor kerül.
Így sikerült megismerkednem egy sráccal, akivel 2007.április.12-n találkoztam először egy szép tavaszi délutánon. A dolog számomra nem volt olyan zökkenőmentes. A szüleimnek füllentenem kellett az ügyben. Aznap volt az iskolámnak ilyen tanulói tehetség előadása, koncertek. Én otthon azt mondtam, hogy oda megyek, közben pedig a város másik végében csatangoltam. El sem tudjátok képzelni, mennyire izgultam, mikor a megbeszélt helyhez közelítettem 🙂 
Aranyos volt valakivel a való életben találkozni először a sok-sok msn beszélgetés után. Ha megkérdeztek, egyértelműen azt kell mondanom, nem csalódtam.
Egy kedves-bájos személyiséget sikerült megismernem. Ő egy igazán szeretnivaló srác, hihettek nekem. Hogy a dologból nem lett semmi komoly, nem ezen múlott…
Én még nagyon amatőr voltam a pasik világában, éppen csak kezdett beindulni a gépezett körülöttem. Akkortájt kezdtem el élvezni, hogy nőként kezelnek, hogy én is olyan ember vagyok, akit észrevesznek a férfiak.

Remélem jól van az „elsőm” és boldog, megtalálta helyét és számításait a világban. 
Köszönettel tartozom Neki, mert kedves emlékeim vannak róla. 

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s