Kedves játékaim

Remélem mindenki észrevette már, hogy közeledik a Karácsony. Napról-napra dobálják be a postaládánkba a különböző cégek a katalógusaikat. Átszoktam lapozni őket, megnézem manapság miket akarnak ránk szózni, mik az újdonságok stb.
Megláttam egy játékot, ami régi kedves emlékeket csalt gondolataimba.

A játék egy ékszerdoboz, amiben egy balerina táncol, forog körbe, ha felhúzzuk a tekerőjét. Nekem van otthon pont ugyanilyen kis dobozkám, amit nagyon nagy becsben tartottam, sőt mind a mai napig meg is van. Ez egy igazán különleges karácsonyi ajándék volt számomra sok-sok évvel ezelőtt. Mennyire örültem akkor neki! A balerina forgására pedig kellemes kis csilingelő zene is szól.

Ezen játékkal egyhuzamban még eszembe jutott két dolog, amiket szerettem, becsben tartottam, pedig eredetileg a tesómnak vették.

Van egy plüsskutyusunk otthon, amit ha bekapcsol az ember, elkezd ugatni, majd pedig a földön kúszik és előrébb próbál jutni. Néhány vakkantás után szép fokozatosan leül, majd egy nagy szaltót dob hátra, s folytatja az ugatást, lépked és ül, fordul. Ezt így periódikusan ismétli a kutyus. A poén annyi, hogy amíg nem tudod, hogy ugrik, megijeszt. Szépen mozog előtted, majd egyszercsak hoops. Főleg, ha gyerek vagy. Mi odavoltunk ezért a játékért. Még félig működőképes most is, pedig már nem mai dolog.

A harmadik kincsünk otthon a mini – vezetékes telefonunk volt. Két darab szép sárga telefon, amik lehetővé tették a kommunikációt úgy, hogy én a lakás egyik felében, míg tesóm a másik felében volt.
Oh, most jó pár kedves emlék/élmény jutott hirtelen eszembe ezek kapcsán 🙂

Köszönöm szépen szüleimnek, rokonaimnak, hogy megleptek minket anno ilyen kedves játékokkal!

U.i.: a képek csak illusztrációk, de nagyon hasonlítanak az otthoni eredetire

Reklámok

Kedves játékaim” bejegyzéshez ozzászólás

  1. djarimirri szerint:

    én most 22 éves vagyok, mégis nagy szeretettel gondolok vissza én is a saját gyerekkori játékaimra. Nekünk is volt ilyen elemes telefonunk a tesómmal, így akkor is tudtunk beszélni, ha két különböző szobában voltunk. Na meg walkie-talkie-nk is volt később, amit nemcsak a “titkosügynökös” beszélgetés miatt szerettünk, hanem azért is, mert néha valahogy ráhangolódott az igazi titkosügynökök, rendőrök beszélgetéseire és, bár sokszor nem értettük, mit beszélnek, sztorikat találtunk ki róluk:D

    És mivel szerettem a hangfelvételeket, nagy kedvencem volt a beszélő maci, amivel pár másodpercre mindent fel tudtam venni és rögtön le is játszotta a felvételt, így olyan volt, mint egy kis visszhang:D

    Babát fürdetni is szerettem, ezért egyik karácsonyra kaptam egy fürdethető babát kiskáddal; Bence baba fürdetése attól kezdve néhány hónapig szinte rituálé volt esténként:O

    Furcsa, mert már 22 évesen is azt mondom, milyen szépek voltak azok az idők!:D

    • Hanna szerint:

      Szia 🙂
      Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem az emlékeidet!
      Bizony szépek voltak azok az idők, én szívesen újraélném őket, visszamennék az időben 🙂

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s