Információs korszak (Gazdasági változások)

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretek olvasni személyiségfejlesztő és üzlettel foglalkozó könyveket. Nem azért érdekelnek ezek a dolgok, mert vállalkozó vagyok, vagy mert van tőkém, hogy elindítsak egy vállalkozást. Egyszerűen ez a két téma olyan, ami teljes egészében kimaradt az oktatásunkból. Az iskola sok mindenre megtanított minket, csak arra nem, hogy hogyan álljunk helyt az életben. Én 17 éves koromig elhittem, hogy ha jó iskolába járok, jó szakirányon és népszerű főiskolán tanulok tovább, egyenes utam lesz a siker felé, a jól fizető állás felé. Aztán ahogy elkezdtem diákként dolgozni, egyre több területen dolgozó emberrel találkoztam, rá kellett ébredtem, hogy a világ nem ilyen egyszerű. Az otthoni munkaerőpiacból igazából teljesen kiábrándultam, azért is jöttem Angliába.

Térjünk vissza a mai témámra. Üzleti könyvet olvasok Robert T. Kiyosaki-tól. Ő olyan dolgokat ír le, amit én is látok, de nem fogtam fel tudatosan.
Az egyik fejezetben arról van szó, hogy a világunk változott az elmúlt évszázadban.
A régi kor neve az ipari idők. Kiyosaki szerint abban a korban volt munkabiztonság, egy életre szóló munka, egy hivatásból való megélés, nyugdíjazási terv (munkaadók felelőssége), a szociális biztonság, egészségügyi ellátás, idős emberek rangidőssége munkákban, fizetésemelés rendszeresen.
Nézzünk csak a 50-s, 60-s években született szüleinkre. A felsoroltak mindegyike teljesen igaz rájuk, vagyis a nyugdíj már számukra is kérdés, de az egy életre szóló munka nagyon is igaz. A munkabiztonság is talált, anyut is visszavették a gyes után, sőt a középiskola után egyenesen fel is vették dolgozni könnyedén. 20-30-40 éve és visszafelé még tényleg volt a munkaadóknak szíve (törvény is kötelezte őket), hogy elnézték, ha a gyerek beteg lett, hogy otthon maradt az anyuka pár hétig. Manapság már ezért kirúgás jár.

Az új szakasz neve az információs korszak. Kiyosaki ezt is részletezi.
Nézzük akkor a listát: pénzügyi biztonság (vagyis a munkánk már nincs biztonságban, az felejtsük el). Szabad munkaközvetítő irodák működése, így az életszóló munkák megszűntek. Mi is látjuk, hogy idősebb helyére előszeretettel vesznek fel kevesebb pénzért friss „kiégetlen” munkaerőt. Több hivatás szükségszerű, vagyis egy lábon már nem tudsz megélni normálisan (itt nem a több munkahelyet kell érteni, hanem, hogy több forrásból kell bevételt szerezni. Mint befektetés, passzív jövedelem stb.
A nyugdíj már nem a foglalkoztató felelőssége. A munkavállalónak magának kell megteremteni, előre gondolkoznia. Itt hozza fel a szerző, hogy sajnos több ember egyszerűen nem tud félretenni, mert a rendszeres megélhetéséhez is alig elég pénze. A másik pedig a rosszul befektetett, tőzsde és piacfüggő pénzek. Nem lehet azokra sem alapozni egy jövőt.
Az információs korszakban a szociális biztonság is megszűnt, nem jelentős. Érezzük is, hogy senkit nem érdekel, hogy van-e gyereked, hányra és hova kell menned az óvodába/iskolába érte stb. Az orvosi ellátás terén is saját magunkra tudunk számítani, az egészségügyi ellátásunk hátterét nekünk kell megteremteni (anyagi fedezettel rendelkezni), mondjuk biztosításokkal. Az államot / cégeket nem fogja érdekelni az állapotod (nem fog támogatni), vagy hogy nem tudsz gyógyszereket/gyógykezeléseket megfizetni. Ha már nem vagy alkalmas, nem fognak alkalmazni.
Az idősebb emberek sem érezhetik biztonságban magukat, csak mert sok éven keresztül dolgoznak egy cégnél vagy szakmában.
A fizetésemelés sem magától értetődő, a cégek emelés helyett inkább kezdő munkavallókat keresnek, akiknek ugyan kevesebb a tapasztalatuk, de több dolgozni akarás van bennük kevesebb fizetésért.

Ismerős a helyzet? Fizess a jobb orvosi ellátásért, nem vagy anyagi biztonságban, az idős kor sem számít….
Most igazából a politikusokat is hibáztatni lehetne, de multik és gazdasági világ változásait ők sem tudják befolyásolni.

Kiyosaki egy nagy hibát említ ezzel párhuzamosan. A lemaradást emeli ki, azon belül is az oktatás lemaradását hangsúlyozza. Az állítja, hogy az iskolákban tanított tananyag és módszerek nem versenyképesek. Azok az emberek, akik átmennek ezen az oktatási rendszeresen, úgy kerülnek ki a munkaerő piacra, hogy a régi kor, ipari kor elvárásainak felelnek meg csupán.
A világ gazdasági szerkezete változott, de az iskolarendszer nem vette fel a változást, ugyanazt és ugyanúgy tanítják már több évtized óta…
Szerinte még több évtized kell, mire realizálódik az emberek fejében, hogy a régi rendszer már nem él.
Párhuzamosan a lemaradással írja, hogy az információs korszakban nagyon gyorsan történnek a további változások. Egy éve újként megjelent információ már elavult. Manapség nem az számít, hogy mit tanulsz, hanem hogy milyen gyorsan fogod fel. Én jó példaként említeném mondjuk, az iPhone-t, ami évről évre újabb s új alkalmazásokkal és funkciókkal jelenik, szóval állandóan újat és újat kell tanulni, hogy tudjuk kezelni, kihasználni.
Kiyosaki azt is említi, hogy nagyon fontos, hogy milyen ember ad neked tanácsot, útmutatást, mert egy lemaradt ember ötletei nagyon rosszul sülhetnek el. Ami mondjuk egy éve még kamatozott, lehet most hanyatlásban van, szóval nem szabad hallgatni a korábbi dolgokra…
A régi válaszok maximum egy Legyen Ön is milliomos műsorban tesznek gazdaggá, de a valós életben nem működnek.

Ok, remek, remek, értettük a dolgokat. Látjuk is, hogy igaza van, de mit tudunk tenni?
Kiyosaki szerint három fajta oktatás életképes napjainkban, vagyis mindhárom tudásfajtára szükségünk van.
1. Oktatás, ahol megtanulunk írni és olvasni, számolni
2.Szakirányos oktatás, ami megtanít képességekre, amik később kamatoznak neked. Pl doktor, ügyvéd, vízvezeték szerelő, tanár, elektronikus (ez szerintem ország függő, hogy hol milyen szakma a jól kereső és szükséges)
3. Pénzügyi oktatás, ami megtanítja, hogy a pénzt hogyan lehet forgatni. Hogyan lehet a pénzt dolgoztatni saját magad számára.
A jövőnk tehát az alapoktatáson, egy versenyképes szakmaválasztáson és pénzügyi tudásunkon múlik. 

Reklámok

Információs korszak (Gazdasági változások)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. hajdulaszlo szerint:

    Most még nagyon korán, van, csak annyit, hogy Magyarországra a klisék azért nem annyira érvényesek. Főleg nem az amit az 50-es, 60-as korosztályról írsz. A mi .s a kicsivel előttünk járó korosztály nem egy természetes fejlődés útján kialakult gazdasági-társadalmi környezetben dolgozott. Igazság szerint külön, saját poszt lenne, jó, de ott csakis a saját gondolataimat írom meg, s az pedig szubjektív. Bár ahogy nézem sokak nosztalgiája a “múlt” rendszer iránt is inkább szubjektív elemekből táplálkozik.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s