A gesztenyefa

Ősz van, elkezdtek hullani a levelek. Beérett a gesztenye is.

Kint a parkban sétálva a lábam alatt zizegtek a falevelek, gesztenyébe is sikerült belelépnem. Az élmény pedig régi emlékeket ébresztett bennem. 

Anyukám keresztanyukájának sírja a hatalmas gesztenyefájáról híres. A szülővárosomtól nem messze van a temető, ahova kisgyerekkoromban, ha mentünk, az egyetlen dolog, ami megmaradt a gesztenyefa volt. Nem volt virág a síron, csupán a hosszú-hosszú ideje rendületlenül álló fa adta díszt.
Soha nem tudtam emlékezni a keresztanyu pontos sírhelyére, de minden egyes alkalommal észre tudtam venni az égbe nyúló magas növényt. Ősszel különösen szerettem arrafelé menni, mert sok-sok gesztenyét tudtam gyűjteni, amiből figurákat tudtam készíteni.
A szomorú tény az, hogy nincs egyetlen fényképem sem. Írásban pedig sajnos nem tudom visszaadni a vizuális élményt. Nem tudom szóban leírni a képet. Számomra olyan idilli és szomorú is egyszerre a látvány, de nyugtató hatású, ahogy ott áll a fa, közvetlenül a sírból kinőve. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s