Keresztapu

A napokban egy halálhírről értesültem. Egy idős bácsi távozott a rokonságomból. 

Furcsa az élet, még a hétvégén pont emlegettem őt. Számomra a bácsi egyszerűen csak Keresztapu. Apukám keresztszülője, akiről első emlékeim 1998-ra tehetőek. Egy lakodalomban találkoztunk.
Korábban biztos ti is voltatok úgy, hogy volt egy nagy családi ünneplés és nénik, bácsik odamentek hozzátok, és mondták: jaj, de megnőttél aranyoskám, micsoda nagylány lettél. Mi bájosan mosolygunk és helyeslünk, esetleg elpirulunk, de fogalmunk sincs, kik ezek a felnőttek. Egyáltalán honnan tudják, hogy korábban milyen voltam, ha nem is ismerem őket? Ők honnan tudják egyáltalán, hogy létezem, miből veszik, hogy megnőttem? Ilyenkor én rögtön letámadtam anyukámat, te mond már, ki ez? és mit és honnan tud rólam…és én miért nem tudtam eddig ő róla? Így ismertem meg keresztaput.
Nagyobbak lettünk és úgymond rendszeressé vált, hogy meglátogattuk őt hétvégente, természetesen váratlanul.  Ezek voltak apuval a közös biciklizéseink, amik olyan spontán szerveződtek mindig. Otthonunktól olyan 18 km-re lakott keresztapu. Mi voltunk neki a vasárnapi sziesztának a megzavarói, meglepetései.
Egyszer pont úgy értünk hozzá, hogy a lova be volt fogadta a kocsi elé. Kapott is az alkalmon. Elviszem a gyerekek egy körre – mondta apumnak. Csak ide a szomszéd utcába, mindjárt jövünk vissza. Na, hát ebből a mindjárt jövünkből, több mint egy óra lett. Élvezte, hogy mutogathatja nekünk a környéket, tettünk egy kisebb távolságot a közelben. Én ott ültem mellette a szekérülésen, a tesóm meg a platón állt és kapaszkodott. Apum már azt sem tudtam mi lett velünk időközben. Ez az emlék, amit mindig szívesen emlegetek, emlegetünk. A Keresztapu egy nagyon kellemes, maradandó élményt ajándékozott nekünk.
A következő dolog, ami rögtön beugrik vele kapcsolatban a kutyája. Ha hiszitek, ha nem, de egy háromlábú eb őrizte a házát. Mikor az anyakutyának kiskutyái lettek, csak egyet szeretett volna megtartani. Az Isten kegyessége pedig pont a 3 lábú kutyára esett, ő maradt meg egyedül. Újszülöttként ugye nem látták, hogy hiányosságai lennének. Így lesznek az utolsókból az elsők… A kutya szerintem érezte később a hatalmas kitüntetést, hogy egyedüliként megmaradt. Hűséges és hangos házőrzője lett Keresztapunak. Tudott fogni is, ha akart. Kitartóan futott, ugrált, ahogy csak bírt a 3 lábán.
Keresztapu is egyedülálló képviselője volt a múlt letűnt korának. Tudott mesélni a fronttól, munkatáborról is. Szenvedélye a lovak voltak, amíg bírta nála még kiscsikók is születtek.
Személye örökké élni fog szívemben. Köszönöm a sorsnak, hogy őt megismerhettem.
Isten nyugosztalja békében.

Reklámok

Keresztapu” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. hajdulaszlo szerint:

    Jó, hogy vannak ilyen rokonaink. Talán az internet világában lassan elmarad az a szokás, hogy minden családban van egy bonbonos doboz, szaloncukros doboz egy fénykép album telis-tele izgalmas fényképekkel. Azokat vasárnap délutánonként, rokonlátogatáskor elvettük, s végig beszélgettük, hogy melyik fényképen ki van, ki kinek a mije. Jó lett volna akkor, amikor még a “tudók” éltek feljegyezni a rokoni szálakat. No a nagybácsiknál, nagymamáknál, sógoroknál is van rólunk-egy egy fénykép, amire mi nem is emlékszünk mikor készült. Ezekkel a rokonokkal lehet, hogy életünkben kétszer találkozunk, mégis többet tudnak rólunk, mint mi magunk.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s