Londoni munkanélküliek

Bevallom őszintén bele szoktam nézni az esti ingyenes, londoni napilapba az Evening Standard-ba, de mindig a negatív dolog folyik belőle, így szinte alig olvasatlanul le is rakom a kezemből. Tegnap azonban olyat írtak, ami felett nem mentem el szó nélkül.

A kedvenc témám, mikor az angolok beszélnek a munkanélküliségről, válságról, miközben Magyarországot folyamatos jelleggel hagyják el a fiatalok, a szigetországban remélve jobb lehetőségeket. Mi azért jövünk ide, mert otthon nincs munkalehetőség, az angolok pedig arról beszélnek, hogy mekkora munkanélküliség van náluk ( Londonban 120.000  munkanélküli van 16-24 év között.)
Hogy is van ez?
A tegnapi számban 3 londoni fiatal panaszkodik. Fussuk végig először, mit is mondanak, majd vonjunk le valami következtetést.
Első alany: Sana Babar (19)
A lány azt mondja, hogy pályázott egy eladói asszisztens állásra a Harrods áruházba, majd pedig egy csoportos interjúra is bejutott. Az interjún be kellett mutatkozni, elmondani, hogy milyen képességeink tesznek alkalmassá minket a munkára, illetve válaszolni egy kérdésre. Mit tennél, ha a Harrods adna neked 1000 Fontos utalványt.
Én voltam a legfiatalabb – meséli a lány. Mikor az én időm jött el, felálltam és mondtam: Sana vagyok, magabiztos, motivált. Ezután néhány pillanatra elhallgattam. Mindenki rám nézett. Ők olyan magabiztosak voltak a tapasztalataikkal, de nekem ez volt az első interjúm. Én korábban csupán 5 napot dolgoztam egy cipős boltban.
Az eltelt 15 hónapban kb. 3000 munkára pályáztam. A cégek egyike sem szánt rá időt, hogy visszajelzést adjon, miért utasították el a jelentkezésem.
Én hallottam emberekről az én korosztályomban és hasonló végzettséggel, akiknek munkája van (supervisor)  – mondja Sana. Mi a baj velem? Az Önéletrajzom, az öltözködési stílusom, ahogyan beszélek? Kezdek kételkedni magamban, stresszes vagyok és depressziós. Anti-depresszánsokat is akartam szedni.
Második alany: Mark Fordham (18)
12 éves voltam, mikor apukám hirtelen meghalt szívinfarktusban 2005-ben. Az iskolában jól teljesítettem, majd 3 évvel később anyukámnál mellrákot regisztráltak. Az anyukám állapota rosszra fordult, és én váltam a gondozójává. Háttérbe szorítottam ezzel álmaimat, hogy mérnők legyek.
Én vezettem a háztartást, takarítottam, bevásároltam, fizettem a számlákat és az iskolát hébe-hóba látogattam.
A vizsgáimon megbuktam, mert az járt a fejemben, hogy mit lenne velem anyukám nélkül…
De a gondoskodásom megtérült, mert ő felépült és szerencsére egészséges. Az évekkel lábra álltam, 18 éves lettem.
Néhány ezer állás pályázatot csináltam, 40-50 alkalommal voltam interjún. Néha az interjúk nem voltak jók, ideges voltam. Nincsen semmi munkatapasztalatom, és néha úgy érzem rosszul válaszoltam. De néha jól helyt álltam, reményt kaptam, ám nem hallottam a cégről újra.
A munkaközpontok inkább rémálmok, mint segítség – mondja. Ha bemész, a munka, amit ajánlanak nevetséges, nem működik. Csak az idődet pazarlód aláírogatni a papírokat, beszélni tanácsadókkal, amik nem segítenek.
Ez évben Mark egy IT tanfolyam elvégzését választotta kiegészítésekkel.
Én egy képzett elektronikus vagyok, aki fiatal és lelkes, szorgalmas. Csak néhány kihágásom volt. Nekem csak egy esélyre van szükségem – meséli.
Harmadik alany: Jubbed Ahmed (20)
5 pályázat / nap az célom. Néha kétségbeesem, hogy talán soha nem jutok egyenesbe. Sorra küldöm az önéletrajzomat, de semmi visszajelzést nem kapok. Néhány száz alkalom után gondolkozom, pályázom-e állásokra, vagy csak álmodozom?
Soha nem kapsz lehetőséget, hogy beszélj egy valós emberrel. Nem tudom, egyáltalán olvassák-e, amit elküldök.
Három évvel ezelőtt mikor bejeztem az iskolát, rögtön kaptam egy munkát egy call centre-ben (ügyfélszolgálati központ) – meséli. Dolgoztam éjszakákat is minimum fizetésért. A felhívott emberek közül 9/10 letette egyszerűen a telefont. Unott voltam és frusztrált, 5 hét múlva otthagytam az állásom. 3 évvel és tömeges pályázatok után, még mindig keresek. Megkérdezik a tapasztalataimat, referenciát kérnek, de amit én tudok mutatni, az a pár hét. Ez a hátrányom.
A környék ahol élek tele van munkanélküli fiatallal. Nem viccelek, a fiatalok 80%-a itt munkanélküli. Néhányan drogoznak, az utcán lógnak semmittevésükben. A kétségbeesés általános érzés.
Úgy érzem, mintha a munkanélküliek Földjén élnék.
(Forrás: London Evening Standard 19/09/2012)

Tömören, ezek voltak a nyilatkozatok.
Én legkevésbé Jubbed-et érzek szimpátiát. Túl korán otthagyta azt a helyet, ahova lehetőséget kapok, utána meg csak sír. 3 év alatt kizárt dolog, hogy nem tudott munkát találni, egyszerűen túl finnyás szerintem.
Mark története már inkább elgondolkoztatóbb. Tényleg az jön le, hogy ő hajlandó lenne dolgozni.
Sana-val semleges vagyok. Bár képtelenség számomra, hogy 15 hónap alatt semmit sem tudott összehozni, még egy kis részmunkaidős akármit sem. Szerintem ő is túl nagy legyet akar magának.
Ők még elég fiatalok, szóval nem kell elásni a dolgokat.
Én, ha magamra nézek, azt látom, hogy suli mellett már 17 éves korom óta mindig igyekeztem valamit találni. Dolgoztam mezőn, gyárban, Tescoban, Apeh irodán is.
Az angol fiatalokról szerintem nem lehet elmondani, hogy igyekeznének diákként lehetőségeket megragadni, túl ganyé munkát meg biztos el sem vállalnának soha. Jubbed-el is simán fel tudja venni egy magyar 20 éves a versenyt a munkaerőpiacon, mérget vennék rá.

Reklámok

Londoni munkanélküliek” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Zita szerint:

    Elég nehezen tudom elhinni, hogy ezek igazak. Érdekes én rengeteg visszajelzést kaptam úgy, hogy nem is vagyok angol állampolgár. Amúgy meg 18 évesen szakma nélkül és munkatapasztalat nélkül (se önkéntes, se szakmai gyakorlat, se diákmunka…) annyira nem kéne csodálkozniuk h nem kapkodnak értük a munkáltatók, de igazából itt még így is lehet munkát találni könnyedén. Annyiféle lehetőség van, fizetett szakmai gyakorlat, ingyenes továbbtanulás stb. hogy még ha nem is talál valaki munkát (ami nonszensz), akkor is tudna kezdeni valamit magával addig is és utána biztos találna munkát. A gumtreen jelen pillanatban 52 000 álláshirdetés van csak Londonban. Ez a tömeges munkanélküliségről tett kijelentésük több mint nevetséges.

  2. hajdulaszlo szerint:

    Lyányok! Vannak az intelligens emberek, mint ti is, akik tudják, hogy mindenféle munkát el kell vállalni, még azt is ami “rangon aluli”, mert a legrosszabb a rendszeren kívül lenni. Egy olyan lánynak mint Hanna, nem okoz problémát, hogy bármilyen munkakörben helyt álljon, mert műveltsége képessé teszi bármilyen feladat elsajátítására. Nagyon sok értelmiségi be tud számolni olyan évekről, amikor nem értelmiségi munkát végzett és jól.
    Vannak viszont nagyon sokat “egy napos” intervallumú emberek, akik csakis egyfajta feladatot tudnak elképzelni,amire a szakmunkásképző vagy az okj felkészítette. Az idézett fiatalok is ilyennek tűnnek.

    A lányunk most diplomásként egy kutyatápgyárban dolgozik zokszó nélkül, s a képzetlen munkatársai mindenen picsognak.

  3. Cinkapanka szerint:

    Szerintem a történetek fele sem igaz.

    Sana: 15 hónap alatt nem talált munkát? Lejjebb kell adni az igényeket és nem Harrods féle üzleteknél próbálkozni. Fogni az önéletrajzot és elindulni a városban. 6 hónapja vagyok London-ban, de már 2 állásom is volt.

    Mark: Nem hiszem, hogy a 15 éves gyerek gondozná a rákbeteg édesanyját. A rendszer sem hagyná. Mert ha nem jár iskolába kirúgják, valahogy mindenképp a szociális munkások tudomására jut a helyzete.

    Jubbed: volt munkája, otthagyta. Nem szereti? Vannak még páran rajta kívül mégis dolgoznak egy nagyon egyszerű oknál fogva: PÉNZ KELL A MEGÉLHETÉSHEZ. Mi az, hogy 3 éve nem talál munkát? Hol él? Mert tuti nem London-ban.

    A másik dolog ami nagyon dühít, hogy pont a fiataloknak rengeteg lehetőségük van. Én pl sok helyre azért nem tudok pályázni, mert mondhatni iskolából kiesett gyerekeknek ad lehetőséget, hogy szakmát és tapasztalatot szerezzenek. Az “Apprenticehips” általában 16-24 éves fiataloknak szól. Rengeteg lehetőségük van.

    Van egy olyan érzésem, hogy a riporter nem csinált semmit, de határidő volt és valamit le kellett adni, ezért kitalált valamit.

    • Hanna szerint:

      Szerintem is borzalmas, hogy ezek sírnak. azért említettem a végén, hogy ilyen munkavállalókkal simán felveszik a magyar fiatalok a versenyt!
      nem kell aggódni, ilyen fiatalok előtt 100x előbb vesznek fel minket, mint őket!

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s