Mama mesél: Szüretek + Donát-kápolna kiegészítés

Augusztus első vasárnapján tartják hagyományosan a Donát búcsút, ennek kapcsán beszélgettem a mamival, illetve én is egy-két dolognak utána néztem.

A mostani cikk első részében a szőlők védőszentjének kápolnájáról esik szó, majd a végén egy kicsit a szüret felé kalandozunk el.

Székesfehérváron, Öreghegyen történelmi hagyományai vannak a szőlőművelésnek. Már a középkorban meghonosodott és a török hódoltság idején is virágzott.
Szent Donát a szőlőskertek, szőlősgazdák védőszentje. Tiszteletére áll egy kápolna, aminek rövid történetét a lenti sorok mesélik el: 
(A felhasznált forrás: különböző helyi újságok)

„Az egykori Szent Donát-kápolna helyén török őrtorony állt, mely az ott lakók védelmét szolgálta és a torony a Rákóczi-szabadságharc idején is még állt. 
A város gazdagodása és fejlődése, polgárosodása következtében egyre jobban benépesült az Öreghegy. Városi kezdeményezésre 1733-ban elbontották az erődítményt és a köveiből, omladékaiból felépítették a Szent Donát – kápolnát, melyet a szőlők védőszentjének tiszteletére 1734. augusztus 8-án szenteltek fel.
A kápolna ablakai eredetileg csúcsívesek voltak, ami három oltárral és homlokzati toronnyal rendelkezett. Később a fatornyát kőtoronyra cserélték, és az épületet kibővítették 18 méter hosszúra. Az átépítéssel egy időben freskókkal díszítették a szentély és a hajó mennyezetét. Ezek a kápolna környezetének tájképét ábrázolták. 
1933. augusztus 8-án kápolna 200 éves fennállásának ünnepe alkalmából a homlokzati toronyra új keresztet helyeztek el.
A város első külterületi kápolnája volt ez. Tornya messze látszott, iránytűként jelzett a környéken. Tiszta időben jól lehetett látni a környező településekről. Eredetileg a felsővároshoz tartozott, majd az 1933-ban megalakult Öreghegyi Egyházközség szerves része lett, a szőlőhegyi lakosok hitéletének adott helyet elsősorban.
Sajnálatosan az értékes, gazdagon díszített, barokk kápolna a háború áldozatául esett. 1945 tavaszán felrobbantották. Köveit pedig széthordták. Helyét eltemette az idő, csupán egy emlékkereszt és harangláb jelölte.
A régi kápolna helyén az Öreghegyi Egyházközség új kápolna építését határozta el. Nagy összefogással dr. Glósz Ervin atya koordinálásával megvalósult az építkezés. 1993. augusztus 7-én dr. Takács Nándor püspök elhelyezte az alapkövet, majd  1997-ben felszentelte, megáldotta. Azóta is évenként püspöki szentmise van, felelevenítve a régi hagyományokat. A gyökerek újra élnek! 
 Ám a régi látkép, a kis takaros, nádfedeles présházakkal tarkított szőlőbirtokok nagyban megváltoztak. Jelenünkre sűrűn megépített házak váltották fel.

 Ma élő nagyik szívesen emlékeznek vissza a régi, elmúlt időkre és mesélnek arról.

Búcsújáró helyként funkcionált. A város egyházközségei (Alsóváros, Felsőváros, Viziváros) saját templomuktól elindulva zászlókkal, énekszóval, ünneplőbe öltözve, gyalog vonultak fel Öreghegy legmagasabb pontjára. Ez az úgynevezett prosekció, amelyben képviseltették magukat a városi céhek is saját zászlóik alatt, a városi elöljárók és a katonaság is. A II. világháború előtt divatban volt, hogy a kápolna búcsúinál, körmeneteinél a MÁV fúvószenekar is közreműködött. Az egyházi szertartás után a kirakodó vásáron venni lehetett játékokat, emléktárgyakat, mézes kalácsot, a hagyományos búcsúfiát. Ismerősök találkozására, beszélgetésekre jó alkalmat adott. Továbbá lehetőség volt megízlelni az itt termett szőlők zamatos nedűjét és a sokak számára emlékezetes búcsúnapokat a fúvósok zenéjére ropott tánccal fejezték be. A résztvevők apraja-nagyja vidáman mulatozott. Lelki felüdülést adott a szorgalmasan végzett, nehéz szőlőmunkák közepette.” 

Mama személyes visszaemlékezései a szüretekről:
A szőlő munkaigényes növény, gondos szakértelmet kíván, szokták mondani a „hajlott hátú” embert szereti.
Mindig van valami tennivaló vele. Tavasszal a metszés, majd a többszöri kapálás, permetezés, kötözés és végül, ha az időjárás is kedvezett, a szőlő szerencsésen beérett. Következett  a szüret.
A gazdák szüretkor ünnepséget rendeztek, összehívták a rokonokat, barátokat, minden dolgos kézre szükség volt. Zengett a szőlőhegy a szüretelők viccelődéseitől, huncutkodásaitól, kacajaitól, nótázásaitól. „Ősszel érik babám a fekete szőlő, te voltál az igazi szeretőm, bocsásd meg, ha valaha vétkeztem ellened babám, rosszat cselekedtem”.  Az erős férfiak puttonyokkal hordták a vödrökben összegyűlt szőlőt a présházakban üzembe helyezett darálóhoz, ahol összezúzták a gyümölcsöt, majd többször préselték. Folyt a finom a nedű, a must a gondosan előkészített hordókba, melyek teltek sorra a gazda nagy örömére.
A kipréselt szőlőt, a törkölyt pedig kifőzték pálinkának.
Szüretkor a hagyományos menüt készítették: a finom szüreti gulyás, diós és mákos kalács, sült kacsa, párolt káposzta. Megérdemelt, jó ízű lakmározása volt, a kellemesen elfáradt társaságnak.
Nagyon szép idők voltak azok – sóhajtotta a nagyi.

Reklámok

Mama mesél: Szüretek + Donát-kápolna kiegészítés” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. hajdulaszlo szerint:

    Régen is volt, hogy elbontottak valamit, s újat, mást építettek a helyére ami a közösség érdekeit szolgálta. Volt egy idő az ország életében amikor csak azért bontottak, hogy egy ideológiát vagy életvitelt támadjanak. Bár magam nem vagyok híve annak, hogy egy épületet csak azért tartsunk fenn mert régi, azon kívül semmi haszna.
    A szőlő, a szüret pedig olyan dolog, amiben nincsenek nagy különbségek az egyes tájegységek között.

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s