Elvittek nyaralni III.: Egy hét a gyerekekkel

Az eddigi két cikk csak bevezető volt (itt és itt).
Most már arról beszélnék, hogy milyen volt a hetem az angol családom társaságában. Egyrészről számomra furcsa volt a helyzet, hiszen a hotelben én voltam a vendég, nekem ugráltak, miközben pedig nagyon jól tudom, hogy én sem teszek mást, csak máshol. Mély szimpátiát tudtam érezni az alkalmazottal, főleg a pincérekkel. Ők már reggel  7-kor várták a reggelivel az embereket, este pedig még 10-ig is aktívan tevékenykedtek. Hogy ők milyen műszakban és hány órában dolgoznak, borzalmas…Gondolom a fizetésük meg a görög szintet üti, de így is örülnek ,hogy van munkahelyük legalább.
Marcus Warner utazási iroda szervezésében voltunk, a hotel is exclusively neki készült. Bőven vannak még emberek tehát, akik megtehetik, hogy nyaralgassanak, egyre több szálloda kell a számukra, hogy az igényeket ki tudják elégíteni.
A hét úgy nézett, hogy reggel  7-kor a gyerekek már kukorékoltak, én olyan 8-ig még lustálkodtam az ágyban, majd reggeli. Utána pár órára le lettek adva a gyerekek egy ilyen megőrzőbe. Az árban benne volt, hogy egy hét alatt 6 alkalommal (3,5 órát) átvállalják a gyerekfelügyeletet a hotel nanny dolgozói. Nagyon szuper (játékokkal teli) légkondicionált helységek vannak kialakítva a különböző életkoroknak megfelelően. A nyaralás alatt is megvan a trend a családoknál, hogy más vigyázzon a gyerekemre, mint otthon az Aupairük. Igazuk van az angoloknak, azért mennek, hogy lazítsanak, a napágyon elterülve élvezzék a fesztelenség óráit kikapcsolódva. Ilyen helyzetbe pedig egy síros gyerek nem passzol, vagy egy picit nagyobb, aki után meg folyton futni kell és fegyelmezni. A gyerekekről tehát le volt a gond a héten. Aki pedig pluszban fizet, délutánra és estére is beadhatta a gyerekét, hogy nyugodtan tudjon vacsorázni és koktélozni a férjével, társaságával. Tudnak valamit ezek a brittek, nem?. A host anyukám csak 5 alkalommal és kb 2,5 órát vette igénybe a hotelnek ezt a szolgáltatását, ő a jó példa volt.
Egy 2 és 4 éves gyerekkel eltölteni egy hetet non-stop számomra nem volt egyszerű. Állandó készenlétben kellett állnom, hogy ugorjak és fussak utánuk, vigyázzak rájuk, mikor hajba kaptak. Az anyuka pedig végig velem volt, de ketten is alig bírtunk a két gyerekkel. Az egyik erre akart menni, a másik arra akart menni. A nagyobbnak a mélyebb medence volt jó, a picit pedig a pancsolóba kellett vinni, szóval ketten kétfelé szakadtunk többnyire. A legjobb rész az volt, mikor alvásideje volt a picinek, néhány csendes óra délután, de persze előtte azért mindig jól beverte a sírást fáradtan. A legtöbb időt a gyerekmedencénél és a játszótéren töltöttünk, hiszen ott legalább feltalálták magukat a gyerekek, csak a szemünket kellett rajtuk tartanunk. Jó kimerítő és fárasztó volt az hét ilyen téren, most hogy már aludtam rá kettőt minden rendben van, de szombaton azt mondtam, hogy soha többé idegen családdal és ennyire kicsikkel nyaralni.
Voltak pillanatok mikor sírtam volna, máskor pedig nevettem volna. A röhögő görcs akkor kapott el, mikor a gyerekek az étkezéseknél beverték a durcit. Kiválasztottak valamit, aztán mire az asztalhoz értünk már még sem azt akarták volna enni. Vagy az összes ételre az arcukat húzták és nemmel bólogattak. Úgy tudták szívatni az anyjukat ilyen téren, hogy magamban hatalmasak kellett mosolyognom. Leülni velük az asztalhoz is inkább égő volt, mint bármi más. A kést ledobták a földre, hisztit csaptak, nem bírtak a popsijukon maradni. Nem az én gyerekeim voltak, így nem hatott meg, de én ezt a saját utódaimtól nem tűrtem volna el. Vicces volt továbbá számomra, hogy ott volt a terülj, terülj asztalka, és a gyerekek meg reggelire tósztot ettek, délben és este makarónit, kenyeret, de egész héten! Számukra nagyon megérte annyit készülni a hotelnek, kidobott idő volt. A többi vendég és pincérek is néha furcsán néztek ránk. A héten összesen egyszer volt olyan alkalom, mikor egyedül vacsoráztam. Teljesen különböző volt, nyugodtam és normális tempóban étkezni, mint gyorsan magamba kanalazni valamit. Olyan jó volt egyedül az asztalnál ülni, érezni a csendet, majd utána egy koktélt legurítani a bárban.
A két fő pozitív dolog számomra a két kirándulás volt, amit a szigeten tettünk. Olyan 2X3 órát voltunk a hoteltől távol, de akkor legalább alkalom volt a szigetet egy kicsit jobban megismerni, hiszen az is célom volt. Ha már megyünk valahova, legalább úgy térjünk haza, hogy tudjunk egy-két látnivalóról mesélni, nem csak a hotelről áradozni. Egyszer északabbra voltunk, az öreg városrészt néztük meg a Rodosz településen. A másik pedig Lindosz volt, ami egy csodás – kis – romantikus település. Gyönyörű természeti kincsei vannak + lassan mélyülő és homokos tengerpartja. Illetve egy vár, egy Akropolisz szerű építmény is megtekinthető a hegy tetején. Ezek a dolgok voltak azok, amit adtak egy pozitív löketet, hogy tovább, kitartás és mosolyogva a családdal.
Életem egyik leglassabban eltelt hetét tudhatom magam mögött, alig vártam, hogy szombat legyen és a repülőn üljünk London irányába.
A családomnak azért köszönöm a lehetőséget, nem tudom mikor és hogy jutottam volna el Rodoszra. Jó kis lecke volt mindenesetre a hét, de továbbra is azt állítom, hogy nem ment még el a kedvem a gyerekektől.

Reklámok

Elvittek nyaralni III.: Egy hét a gyerekekkel” bejegyzéshez ozzászólás

    • Hanna szerint:

      Nem tudom eldönteni, hogy ha visszamehetnék az időben inkább azt kértem volna, hogy hagyjanak itthon, vagy jó volt ez így ahogy történt 🙂
      Még annyit tudnék írni az egészről 😀

TE MIT GONDOLSZ?!

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s