Elvittek nyaralni I.: Utazás


Előszó:
Közel három évvel ezelőtt már jártam Görögországban. Most ezúton szeretném ismételten megköszönni az akkori barátomnak, hogy egy felejthetetlen hetet sikerült vele eltöltenem a mesés Thassos – szigeten. (akkori beszámolók: itt és itt). Köszönöm neki, hogy anno olyan mesterien kiválasztotta a helyet, én pedig mindenre csak belógattam majdnem, de nem bántam meg. A görög vendégszeretetről és arról, hogy hogyan éreztem magam náluk, majd még ejtek szót később.
Kezdetek:
Már a tél folyamán mondta nekem az anyuka, hogy elmehetek velük nyaralni nyáron. Persze nagyon jól hangzott, örültem, mint majom a farkának… Februárban innen indult az útlevél igénylési mizéria. Két héttel ezelőtt (azaz 3 hónnap később) pedig végre átvehettem a dokumentumot. (a story itt). Az anyuka pedig nem is gondolkozott, szinte azonnal be is foglalt egy nyaralást Görögországba. Éppen kissé másnaposan néztem a spanyol Forma-1 futamot a nappaliban, mikor odajött hozzám és közölte, hogy jövő hét szombaton akkor elutazunk. Pakoljak be egy hétre, a célállomás pedig Rodosz – sziget lesz. Körülbelül ennyi információt kaptam. Nem tudtam semmit a szállásról, a szigeten belül pontosan hova stb. Ilyen vak utazás, legyél kész, aztán majd meglátod mi sül ki belőle. Az interneten lázasan elkezdtem böngészni az időjárás jelentést, mennyire lesz meleg, mennyire lehet vékony ruhát pakolni a táskába. Határozottan kecsegtető volt a kilátás, 26-30 °C-t ígértek, szóval nem vittem magammal igazából semmi meleg cuccot, mert nem láttam értelmét. Izgatottan vártam a szombat hajnalt. Teljesen meg voltam lepődve, mikor a Gatwick reptér helyett a Heathrow-ra vitt minket a reptéri transfer. Az anyuka folyton a Gatwick-t emlegette, hogy onnan utaznak, erre most még sem oda megyünk. Az 5-ös terminálnál rakott ki minket a taxi. Nekem kellemes meglepetés volt, mit ne mondjak, másrészről viszont bosszant is nagyon a helyzet, mert a British Airways-re a csomag limitbe simán belefért volna a laptomon is… Pozitív azonban, én még soha nem utaztam repülővel és erre az egyik legelismertebb cégnél szerzem meg a kezdeti tapasztalatokat. Féltem-e az úttól? Határozottan állítom, hogy nem féltem. Miért aggódjak feleslegesen, miért hergeljem az idegrendszerem pluszban. A repülés pedig amúgy is az egyik legbiztonságosabb módja az utazásnak, ha a balesetek számát nézzük. A legrosszabb rész a felszállás, mikor hirtelen nagy sebességbe kapcsol a gép és meredeken elindul felfelé. Maga az erőshatások azok, amiket furcsa megélni. Az átlag egységek pedig: 850 km/h sebesség, 10 km-es magasság. A kinti hőmérséklet ilyenkor már – 50 °C körül mozog. Nagyon nagy szerencsém volt, mert az ablak mellé szólt a helyem. Hu, örültem neki, mert így legalább alkalmam volt nézelődni, képeket készíteni életem első repülő útjáról. Az útvonal a következőképpen alakult: Londontól Brüsszelen át, Frankfurt mellett és München felett hasítottunk, az Alpokon keresztül Horvátország, majd a görög légtér következett. Sokat haladtunk a tenger felett, de legalább lehetőség volt a többi szigetet is megcsodálni, végül Rodosz és landolás. A repülőn volt ellátás is, kaptunk egy kis tízórait, illetve lehetett italt is kérni, ez is benne volt az árban. A stewardesseket nem találtam túlságosan barátságosnak, de a „légi pincér” viszont rendkívül megnyerő és szimpatikus volt. A rodoszi reptér rendkívül kicsi, de barátságos ugyanakkor. Egy kényelmes légkondicionált busszal a szállásra lettünk fuvarozva.

Reklámok

Elvittek nyaralni I.: Utazás” bejegyzéshez egy hozzászólás

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s