Napi extrák

A jövő héten egyetlen cikk sem fog érkezni sajnos, mert nem lesz nálam a laptomon. Egy hét internet és gép nélkül, nem tudom, hogy fogom bírni. Az elmúlt egy évben nem telt el úgy nap, hogy ne lettem volna online. Kínba leszek egy kicsit majd biztos, mert írási kényszerem van sokszor, de most  7 napig magamban kell tartanom a gondolataimat.
Egy afféle pénteki jegyzettel jövök most, egy – két vicces szituációt szeretnék megörökíteni, amik nélkül a londoni életem unalmas lenne. Én már megszoktam, hogy az életemben semmi sem megy olyan könnyen, a legapróbb dolgokból is néha olyan ökörség szokott kikeveredni, hogy nevetnem kell. Néha pedig az emberek értenek félre, a szavaim mögött mást képzelnek el.

Első eset igen kis egyszerű. Az fogadó anyukám születésnapja vészesen közelgett a naptárban és kreatív ötlet hiányában, úgy gondoltam, a kedvenc csoki márkájából veszek valamit. Ezt szántam neki az alkalomra. Ez így szép is, legalább majd elmajszolgatja a vacsora után este. A csoki márka, amit szeret, nem kapható sima élelmiszer boltokban, a saját márka üzletbe kell elmennem, vagy a John Lewisba beugranom. A John Lewis egyszerűbbnek tűnt, jobban is ismerem. Kiválasztom a terméket, megyek a kasszához. Nyúlok a pénztárcámba a pénzért, a nő pedig értetlenül néz rám. Én az ID-t kértem, nem a pénzt. Most én nézek rá hülyén, nem lehet csokit venni személyi nélkül? Mondja a nő, ha nem múltam el 16 éves, nem vehetem ezt meg. Ez de furi mondom magamban, hát ha akarja, nézze meg az okmányomat. Basszus benézte, 1998-at látott és közölte, hogy itt kell hagynom a terméket. Nézzük már meg azt még egyszer! Végre közölte, hogy azért kellett megnéznie, mert alkoholos töltetű is lehet valamelyik bon-bon. Az alkoholvásárlás pedig 16 év alatt nem lehetséges és ez a csokikra is vonatkozik. Nevetve távoztam az üzletből, mit össze nem tötyörögtünk egy ajándék desszert miatt! 🙂
A második eset is mosolyra húzza a szám. A múlt héten elmentem a csajokkal moziba, majd bulizni. Délután elugrottam a Tescoba piát venni, hogy legyen mivel alapozni az estére. Teljesen véletlen akadtam egy édességre, ami jó tíz éve divatos volt a köreimben. Egy gumikarkötő, amire kis színes cukrok vannak ráhúzva. Úgy kell enni, hogy felhúzod a csuklódra, majd leharapdálod. Á, milyen jópofa kis nosztalgia cucc, vettem is egyet. A csajokat akartam vele meglepni. A film után este elmentünk egy sikátoros részre tölteni magunkba. Mondom nekik, hoztam ám egy kis meglepetést! Kajakra bemondja az egyik lány: füves cigi van nálad?! 😀 Én, aki soha életemben nem nyúltam semmiféle drogszerű termékhez és ezt feltételezik rólam?! Ez tényleg nem lehet igaz…Oh, bocsika, csak egy kis cukrot hoztam, hogy a pofám szakadna le miatta. 🙂 XD
A harmadik esetnek csak szemtanúja voltam. Egy bácsika a buszmegállóban mosta meg a fogát. Hozott magával egy pohárban vizet, a táskájából pedig előkerült egy fogkefe is. A lefolyóba köpködte ki a dolog közben a habos vizet. Én még ilyennel nem találkoztam korábban, Londonban bármi megtörténhet ez is ezt támasztja alá. 🙂
Kívánok csodás hetet, jövő hétvégén találkozunk legközelebb!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s