Egy “véletlen” hétvége

Most nehéz lesz írnom, mert annyi minden történt a hétvégén. Olyan jól meg volt szervezve minden, aztán pont totálisan máshogy alakult az egész. A tervem az volt első körben, hogy szombat este randi, onnan pedig jövök haza, míg másnap pedig Greenwich/Candem Town vagy múzeumlátogatás. Szombaton még bevállaltam egy plus gyerekügyeletet délutánra, ami nem is baj, mert ismerős családnál és amúgy is szeretem őket, a picit is. Alvás idő alatt pedig a Listen to your heart című filmet néztem, ami hatalmas benyomást tett rám. El kell döntenem a jelen helyzetemben, hogy tényleg akkor most mit is akarok, egy laza semmitmondó kalandot vagy szép érzelmekkel átszőtt kapcsolatot. Egy nézés, egy simogatás, egy szempillantás és tekintet sokkal többet tud adni, mint csak a sex. Az emberi létünk érzelmi világát ezek a dolgok százszorta jobban ki tudják elégíteni, mint bum a közepébe a dolgoknak. Ez a film hihetetlen jól meg van csinálva, ha a szeretetet nézzük. Mi csajok is gondoljunk bele, egy rongyok akarunk lenni, vagy egy méltó és elismert személy egy pasi mellett.
Délután a picivel történt egy kis baleset, ami egy kissé megviselt, olyan szinten voltam, hogy ma nem megyek sehova, de az anyuka mondta, hogy innod kéne egy pohár bort és nem kéne ennyire a szívedre venned. Ez a mondat volt az, ami a döntést hozta bennem, hogy megyek bulizni ma este. Az utolsó utána pillanatban lemondtam a randit, majd ezerrel mentem a Soho irányába. Itthon még lélekkezelésként egy üveg bort majdnem bepusziltam, ami kellően jó hangulatba hozott. Ma este márpedig szuper lesz minden, muszáj, így álltam a dolgokhoz. Azt kell mondanom, hogy egész sikeres voltam az éjszaka, mert több emberrel tudtam táncolni, többen leszólítottak, pedig szemüvegbe mentem, ami általában egy ilyen helyen hátrány, de akkor totális előnyöm volt. Az ismerőseim felszívódtak, én meg a WC felé vettem az irányt. Onnan kijőve egy néger srác integetésére lettem figyelmes, akivel elkezdtem táncolni, de azt már nem tudom hogyan… Szerencsémre retró zenék jöttek sorjában, ami nekem természetesen a kedvencem, szóval nem kellett bíztatni. Nagyon keményen, lazán nyomtam a dancet. Közben a semmiből előkerült egy másik srác, aki ott nézett minket, hogy milyen jól táncolunk. Én jól táncolok? soha az életben (leszámítva egy nyári tábort) nem tanultam, egyszerűen érzem a zenét, átjár a feelingje, ez ad inspirációt a lépéseimhez.
 Megfogtam a srácnak a kezét és magammal rángattam táncolni. Olyan kis aranyosan elmozogtunk együtt, jó légkör alakult ki. Az estének pedig még volt folytatása, egy örök szép kis emléket kaptam újra az életemben. Tudjátok, most érzem azt, hogy ezért a srácért érdemes lesz dolgoznom, sőt akarok érte dolgozni, mert az elmúlt években hozzá hasonlóval nem sikerült találkoznom. A sorstól is kaptam jelet, túl sok véletlen volt már megint egyszerre, pedig tudjunk, hogy véletlenek nincsenek! Ő más, mint a többi, ezt nem akarom ölbe tett kézzel elengedni az életemben. Bízom a jó szerencsémben, magamban is!

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s