Happy days


Hétfőn gyakran megkérdezik tőlem milyen volt a hétvégén, én pedig mindig az mondom, remek, kiváló, mint általában amúgy minden hétvégémre ez a jellemző. Szombaton egy kicsit lazább program volt, pár au pair lánnyal találkoztam, akikkel felkerestünk egy spanyol kulturális rendezvényt, ami egy kissé unalmas volt. Egy egyetemen volt a helyszín, az egész program pedig inkább hasonlított egy délutáni kocsmás összejövetelre, mint másra. Fiatalok iszogattak, jól érezték magukat ennyi. Legalább a Richmond park a közelben volt, szóval oda vettük az irányt, egy nagy sétát tettünk. Egy újabb pici kívánságom teljesült ezzel, mert már rég óta szerettem volna oda eljutni. És végre láttam a Richmond Hill-t is, ahol hasonló élményben lehet részed, mintha otthon a Dunakanyarban lennél, csak itt ugye a Temze van. Csodás a kilátás, mesés, Londonnak ez a része amúgy is elég puccos, pénzes kis hely, van színvonal és tisztaság, szépség. 

Vasárnap pedig a kulturális csoporttal a tudományos múzeumba látogattunk el. Az első hasonló esemény annyira nem volt jó, csak jó volt, de egy második esélyt mindig kell adni. A mostani délután valami mesés volt, rengeteget beszéltem angolul, és igen: aranyosnak és nőnek éreztem magam, hálisten több pasi volt, mint csaj. Késő délután még egy Hyde parki séta is belefért, sőt egy kellemes kis pubba is elmentünk. Nagyon boldog voltam. Minden olyan jól alakult, kellemes emberekkel is találkoztam, nagyon összejött minden. A leglényegesebb pedig az volt, hogy ez volt az elmúlt fél évemben az első magyaroktól mentes hétvége. Ne értsétek félre kérlek, szeretem én a honfitársaimat, de mindig többet beszélek magyarul, mint angolul. Ez a mostani hétvége pedig határozottan javított a mérlegen az angol javára természetesen.
Hétfőn pedig véget ért a legkedvesebb angol órám, amit úgy bánok, mert isteni kis társaság volt. Egy igazi barátságos és mosolygós délután, ami persze rendkívül hasznos is volt számomra. Nagyon fog hiányozni a hétfő kis program, az angol klubdélután, ami mindenképpen fejlesztett rajtam. Az egyik legfontosabb dolog, hogy önbizalmat adott a nyelvben, mert kis létszám volt, így nem volt ciki hibázni, meg amúgy is. Búcsúajándékként pedig az óra végén megismerkedtem egy spanyol sráccal, aki mellesleg itt lakik a nyakamban, szóval a későbbiekben remélhetőleg lesz kivel programokat szervezni itt. Csodás délután volt, arról pedig nem beszéltem, hogy milyen kora nyári időt tudtunk élvezni. Az eltelt három nap maga volt a kicsi földi mennyország az életemben.
Várom örömmel a folytatást, mert mindig tudnak a dolgok jobbak és jobbak lenni!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s