Kínai Új Év, Ez + Az

Már megint annyi minden történik, legalábbis a fejemben annyi gondolat kavarog, hogy írnom kell. Egy biztos, a gondolat a tett halála, mert már tegnap is akartam új bejegyzést a blogomba, de aztán az agymozgásom aktív lett, cselekmény pedig nem történt. Most ugorjunk neki. A héten pár e-mailt küldtem szét csajoknak, hogy mi újság van, lesz a kínai újév ünneplése Londonban, érdekel-e valakit. Egy-két pozitív visszajelzést kaptam, szóval akkor vasárnap itt és itt találkozunk, na ki fog késni, rögtön átfutott az agyamon. Hát két csajszi 45 percet késett, amit persze nem vártunk meg, nem vagyunk idióták, hogy a hidegben, egy helyben ennyit álljunk. Pont elértük a felvonulást, nem volt túl hosszú a sor, de mozgalmas és színes, vérpezsdítő volt így vasárnap késő délelőtt. A sárkány évébe léptünk, ami az én jegyem is, szóval különösen érdekelt a dolog. A kínai városnegyed zsúfolt volt, jót tett az üzletekben a forgalomnövekedés biztos. Dobpergés szólt a levegőben, miközben az orrunkkal finom illatok is tudunk észlelni. Több órás bóklászás után, úgy gondoltam, tegyünk egy kis kitérőt. Elmentünk a Tate Modern-be. Iszonyatosan lehangoló egy hely, minden csupa feketés, hatalmas terek, szóval olyan koncentrációstábor érzést adott nekem, depressziós hangulat felé húzott, komorrá tett. Jó 20 perc után mondtam, menjünk innen, mert én ezt nem bírom, idegesít a hely, elszippantja az energiáimat is. Egy biztos, nem lesz a kedvencem a modern művészet. Az égetett könyvek vászonra döfködése nekem nem mond sok jót. Egy rakás kőhalom sem műalkotás az én szememben, nem is beszélve egy szétszaggatott vászonról, ami teljesen olyan érzést árasztott, mintha valaki az öngyilkosság előtt még valami pótcselekvést csinált. Szerintem undorító egy nagy kövér segg is, ami fotókiállítás részén volt. Egy életre elég volt az ilyen elképesztő dolgokból. A sétánkat a Millenium Bridge-n áthaladva folytattuk, a Szent Paul katedrálisnál lyukadtunk ki, onnan pedig vissza a Piccadilly circus-hoz. A sok lépés fárasztott keményen, de legalább égtek a csúnya kilók rólam. Mozgás közben pedig volt időnk beszélgetni is, én mindin olyan jó kérdésekkel és feltevésekkel tudok előállni. Hihetetlen fantáziám van, szeretek a dolgok hátterébe gondolni. Azt számolgattam, hogy havi szinten az angolok mennyi fontot hagynak ott kávézókban (Starbuck, Costa, Caffé Nero). A saját családomból indulok ki, az anyu minden nap reggel 2,5 Font mínusszal nyitja a napot a Costában. Minden nap megy, egy héten az 7X2,5 Font vagyis 17,5 Font / hét. Egy hónap átlagosan 4 hétből áll, azaz 70 Fontot minimum otthagy kávéra, átszámítva több mint 23.000 Ft. Szép kis summa egy reggeli italért. A kávézók pedig rendkívül népszerűek, minden második utcasarkon van egy az azonos márkából, sorba kell állni, mert mindig annyian vannak. Ha rám hallgattok, Caffé Nero-ba ne menjetek, förtelmes az egész, úgy ahogy van. A kedvencem a Starbuck, isteni finom dolgokat tudnak kreálni, arról nem is beszélve, hogy tudsz plusban tejet rakni az kávédhoz, meghinteni mogyoróval, fahéjjal, vaníliás cukorral is. Figyelnek arra is, hogy vannak alacsony kalóriás italok is, a diétázok, fogyókúrázók kedvéért.  Leszámítva egy – két vitát egy-két eladóval, mindig boldog voltam attól, amit kaptam, szerettem. Pörög itt a kávéipar szépen, rá lettünk szoktatva a cégek nagy örömére. A nap pedig elrepült, kínai újévestül, kávéstúl.

Tényleg azt tudom mondani, boldog voltam most is, több mindent láttam, élveztem. Ez + az történt ma velem. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s