A Nemzeti Színházban

Számomra a Karácsony a tegnap estével zárult. Hétfőn élveztem még ki az utolsó karácsonyi ajándékom is, a színházjegyem, ami az új Nemzeti Színházba szólt. Én valami nagyon modern futurisztikus épületre számítottam, mert Londonban vagyunk, na itt egy kicsit csalódnom kellett. Nekem az egész színház a kommunista időket idézte, olyan stílusa van, mint egy régi vasbeton közösségi háznak otthon. Van egy régi mozgólépcső, ami felvisz egy szintet, de utána neked kell már gyalogolnod, főleg, ha jó magasan ülsz. Elég érdekes helyre kerültem, félig a színpad felett voltam, előttem egy korlát zavart a kilátásban. Ez volt egyébként az utolsó és legolcsóbb jegyek egyike, ami így is 16 Fontra rúgott. Az ár senkit nem rettentett vissza, egy tűnek nem volt hely, annyira tömve volt az egész terem. Mellettem egy jó 50-es házaspár ült, de a férfi nagyon barátságos volt, egy kicsit elbeszélgetett velem, az apu jutott róla eszembe, ő is ilyen típusú ember. Az előadás időben kezdődött, s visszarepültünk az időben az első világháborúhoz. A szörnyű harcokhoz, ami emberek életét követelte. Egy kisfiú kap egy lovat, amit aztán elvisznek a hadseregbe, ő pedig annyira hiányolja, hogy beáll katonának, hogy felkutassa a szeretett állatát. A hangulat nagyon nyomasztó, lehangoló volt. A műlovak a színpadon eszméletlenül élethűnek hatottak. Két ember vitte a vázat a vállán, egy pedig a szájánál volt. Így tudták irányítani a szemmozgást, fülforgatást, fej fel-le emelést, lépteket, farok mozgást. Elképesztően ki tudták fejezni a ló érzelmeit, lenyűgöző hatást keltettek. Remek munkát végeztek, jók voltak a színészek is. Szünettel együtt közel három órás volt a darab. Szép karácsonyi ajándék volt ez számomra, remek ötlet jegyet venni valakinek, nagyra értékelem. Saját magamtól úgy sem jutottam volna el, nem adtam volna ki rá a pénzt.

Tegnap este amint elegáns ruhában, magas sarkú cipőben sétáltam a belvárosban a metrómegállóhoz, végigfutott a fejemben, hogy tavaly ilyenkor véletlen sem gondoltam volna, hogy én most itt és ott fogok lenni, főleg egy nagy metropolis nemzeti színházába látogatni. Hihetetlen nagy boldogság öntött el, egy hatalmasat szerettem volna ugrani a levegőben, hogy kifejezzen a lelkesedésemet. Szép az élet, nagyon szép. 

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s