Visszaemlékezés (12.C Szalagavató)

Hajszálpontosan 5 évvel ezelőtt 2006. december. 1-én, pénteken volt a szalagavatónk. Abban az évben a mi osztályunkkal kezdődött a szalagtűzés. 5 év pedig hosszú idő, fél évtizedről tudunk beszélni már, így tudom észlelni igazán, mennyire is rohan az idő. Visszaemlékezni nem olyan könnyű, hiszen az ember fejében az emlékek megkoptak már egy kicsit, pontosan olyan ez, mint egy régi megszürkült kép. Nem tudom már, nagyon tökéletesen visszaadni a részleteket, csak úgy nagy vonalakban emlékszem.

Én úgy érzem, hogy futóversenyben voltunk az idővel. A csütörtöki főpróbáig azt sem tudtam, hogy fog összeállni a műsor, és még akkor is volt korrigálás, sőt én még a saját szöveget sem ismertem, pedig én voltam a bekonferáló. Egy nappal az előadás előtt este olvastam át százszor, hogy mit is kell majd mondanom. A gép előtt ültem és word dokumentumban megszerkesztettem, majd kinyomattam a szöveget. Másnap reggel már tiszta lázban égtem, még az órákat végigültük, majd rohanó tempóban igyekeztem haza, hogy időben visszaérjek a suliba.

Késő délután-kora este pedig már kezdésre készen álltunk! A Palotással indult a műsor, ami nem meglepő, hiszen az osztály egyik része ezt már sikeresen előadta Németországban is. A táncot követően Rita fuvolázott, majd Eszter mondott egy nagyon szép szöveget a szeretetről, ha jól emlékszem az evangéliumból volt egy részlet. Mindezeket pedig a szalagtűzés követte, ami előtt a Barna és Márti tartott beszédet. A szalag egy jelkép, jelképezte, hogy jövő év tavasszal érettségiznünk kellett, úgymond záróvizsgát tennünk az eltelt 4 év tananyagából. A tűzés közben John Lennon Imagine dala szólt a háttérben. Ezután került sor a műsorunk „könnyebb” tartalmú részére. A vendégek és szülök az elmúlt évek osztályélményeibe nyerhettek betekintést, fényképnézés formájában. Mialatt a képkockák sorra egymás után jöttek a vetítőn, már rendeztük be a következő műsorra a tornatermet. Gáborék mini koncertje volt soron, majd Betti dobprodukcióját kísérhette figyelemmel a nézőközönség, amit Barbi, Rita, Andi éneke követett, a Megasztárból megismert búcsúdalt adták elő. A következő felvonásban a szivaravatónkra tekintettünk vissza,az akkor készült videó lejátszásával. A Rómeó és Júlia paródiát (amit Marci írt még) néztük meg, majd a „régi” szereplők segítségével újra bemutatta azt az osztály, kicsit modernebb verzióban. Majd villámgyorsan átöltöztünk a Hip-Hop tánchoz, szerintem az Anita remek munkát végzett, jól összeállított koreográfiát szerkesztett.

A Hip-Hop dance, ahogy a tesóm vette fel:

 

Végezetül a legutolsó szakaszhoz értünk. Az osztály fekete inget viselt, majd az Adventre való tekintettel megnyújtottuk az első gyertyát a koszorún, és egy meglepetés dallal zártunk; Bon-bon: Örökre a szívedben. A teremben a fényeket leoltották, csak a mi kezünkben égő gyertyák adtak némi világosságot. Az ének után konferálóként pedig a jelen lévő vendégeket és szülőket egy kis vacsorára invitáltam. Legvégül pedig Niki elfújta trombitán a Takaródót.  Fellélegezhettünk, szép munkát végzett az osztály, jó kis programot állított össze a 12.C csapata!

Hogy miket adtunk a tanároknak ajándékba, fogalmam nincs, nem én vásároltam, nem is láttam a dolgokat. Ha esetleg valaki tudja, szívesen veszem tőle!

Én köszönöm szépen nektek a megtiszteltető szerepet, hogy én lehetettem a műsorok felkonferálója a Marci mellett, örök élmény maradt, talán még soha nem izgultam annyira, mint akkor.

Advertisements

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s